• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Szereld magad! Közösségi bicikliműhely a padláson

2011.04.29. /

A Bringakonyhában jó társaságban tanulhatunk meg szerelni, és ha ez már elég jól megy, magunk is segíthetünk a rászorulók kerékpárhoz juttatásában. A példásan zöld kezdeményezésnek esélyteremtő ambíciói vannak, nemsokára pedig még főzni is fognak.

A budapesti Szimpla kert nevű szórakozóhely padlásán működő Bringakonyha két éve kezdett el szerveződni, amikor a Critical Mass fórumán egy rászorulónak használt biciklit kerestek. Rögtön annyi felajánlás érkezett, hogy kiderült: adománybiciklikkel valami nagy dolgot lehetne Budapesten véghezvinni – meséli a Tudatos Vásárlónak Liptay Orsolya szervező.

Folytatták a gazdáik számára fölöslegessé vált biciklik begyűjtését, és pár hét múlva meg is nyílt az első szerelőműhely. Ez még olyan kicsi volt, hogy alig fértek be a biciklik. A ma már egy tágas padláson üzemelő Bringakonyha működése két irányvonalat ötvöz. Egyrészt ez egy, az Egyesült Államokból indult vidám, társasági bicikliműhely (Bike Kitchen), emellett az adománybiciklikre (angolul Social Bike) is nagy hangsúlyt fektetnek. A műhelybe érkező használt bicikliket az itt tevékenykedő önkéntes szerelők szétkapják, a használható alkatrészeket kiválogatják, és két-három hét alatt egy teljesen új, ragyogó kerékpárt raknak össze. Lelkesedésüknek köszönhetően eddig nyolc Down-szidrómás gyerek és az Együtt a Daganatos Gyerekekért Alapítvány bevonásával kilenc daganatos betegségben szenvedő kisgyerek lett gazdagabb egy gyönyörű biciklivel.

A Bringakonyha minden hétfőn és szerdán tart nyitva 18 és 21 óra között, a Szimpla padlásán. Budapest, VII. kerület, Kazinczy utca 14. www.bringakonyha.hu

„Mostanában inkább egyéneket segítettünk” – magyarázza lelkesen Orsolya az ilyenkor már hideg padláson. A didergésnek nemsokára vége: hamarosan lesz fűtés és szigetelés. Természetesen saját erőből, mint minden. A tavasszal még átláthatatlan lomrengetegből időközben tágas kis szerelőműhely lett.

„Igyekszünk megtalálni azokat, akiknek segíteni tudunk. Nemrég Győrbe vittünk egy biciklit egy anyukának, aki jelenleg munkanélküli, egyedül neveli autista kisgyermekét, és ellopták a biciklijét. Amikor megjelentünk nála, elsírta magát. Szilveszterkor Mátyásföldre tekertünk el ötvenen, hogy átadjunk egy biciklit egy idős hölgynek, aki hetente többször biciklivel látogatta meg Ecseren élő unokáit, amíg el nem lopták az övét is. Teljesen meghatódott, azt sem tudta, hová kapjon hirtelen. Talált egy kis csokit, azt osztogatta szét a bringások között.”

„A bicikli mellé mindig adunk egy jó lakatot is, nem szeretnénk, hogy az adománybiciklik a tolvajok kezén végezzék” – veszi át a szót az egyik önkéntes, majd meg is mutatja a zár helyes használatát. Közben egyre gyűlnek a biciklik és a bringások; a Bringakonyhába ugyanis bárki eljöhet megszerelni kétkerekűjét. Így egyrészt pénzt spórol, hiszen nem kell szervizbe járnia, másrészt idővel maga is megtanulja, hogyan kell rendbe hozni a paripát.

A mellettem szerelgető lány teljesen laikusként érkezett, de ma már simán kicserél egy belső gumit vagy egy fékbowdent. Persze mindig van valaki, aki megmutatja, mit hogyan kell csinálni, ha a kezdő szerelő elakadna. Van, aki állandóan jön és bütyköli, csinosítja a biciklijét, de akad, aki csak egyszer ugrik be, mert éppen elromlott a kontra.

A műhelyben amúgy feltűnően sok a lány. Viki éppen élete harmadik biciklijét rakta itt össze. Van már egy túrabicaja, egy országútija, és most egy úgynevezett fixie versenybiciklivel távozik. (Városi bringás körökben kultikus „örökhajtós” kerékpár. Egysebességes, legfeljebb első fékje van, és ha a kereke forog, akkor a pedálok is – nem lehet úgy gurulni, hogy pihennek a lábak. A szerk.) Viki kicsit aggódik, hogy új biciklijét esetleg „túldizájnolta”, de megnyugtatjuk, hogy erről szó sincs. A bringa egyszerűen gyönyörű.

„Amikor szétszedjük a bicikliket, csoportosítjuk a szerszámokat és eszközöket, hogy minden könnyen megtalálható legyen. Ha valaki eljön, összeszedi, amire szüksége van, és az adománygyűjtő dobozunkba bedob annyi pénzt, amennyit méltányosnak gondol” – magyarázza Orsi. Semminek sincs megszabott ára, de némi ellenszolgáltatást illik adni. A bringás azonban így is sokkal jobban jár, mintha a szervizdíjat fizetné, és a társasági élet örömeiről még nem is beszéltünk.

Liptay Orsolya szeretne hátrányos helyzetű gyerekeket a Bringakonyhába szoktatni, de ennek mikéntje még kitalálásra vár. „Sokkal jobb, ha itt töltik az estéiket, mint ha az utcán lődörögnének. Szerelgetik a biciklit, aztán lehet, hogy kedvet kapnak a dologhoz, elvégeznek egy OKJ-s tanfolyamot, és egész életre szóló szakmához, megélhetéshez jutnak.”

A következő adag adománybiciklit gyerekeknek szánják, rengeteg használt kisbicikli tornyosul ugyanis a padláson, amit gazdáik kinőttek vagy tönkretettek. „Kapcsolatban állunk egy óvodával, ahol az óvónők szívesen építenének egy pályát az ovi udvarán. Nekik szeretnénk eljuttatni a felújított gyerekbringákat. Amit nem lehet megjavítani, abból pedál nélküli futóbiciklit készítünk.”

Nemrég készült el a szervezet legnagyobb büszkesége: egy igazi cargobike, amibe vidáman pakolhatjuk a gyerekeket vagy a csomagokat. Az adománybicikliket már ezzel szállítják a műhelybe, a honlapjukon pedig pontosan vezetik, hogy mennyi benzinköltséget spóroltak meg, és mekkora szén-dioxid-kibocsátástól óvták meg a levegőt. A budapesti kezdeményezés híre messzi földre eljutott, nyáron minden héten beesett hozzájuk egy nagy túrázó; volt, aki egy ausztrál Bike Kitchenből jött őket meglátogatni. Orsi csak azt sajnálja, hogy főzni nem tudnak, hiszen ez a dolog egyik lényege. „Nyáron meglátogattuk a bécsieket, és nagyon irigyeljük őket, mert konyhájuk is van. Reméljük, ezt hamarosan mi is megoldjuk. Addig is otthon készítek sütit, és áthozom.”

 

Kép [cc] bringakonyha



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében