• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Ökológiai Műveltség

2005.11.11. /

Napjaink igazi kihívása fenntartható közösségek létrehozása – olyan közösségeké, amelyek életmódja, technológiái és társadalmi intézményei tiszteletben tartják és támogatják a természet eredendő életfenntartó képességét, és együtt is működnek vele. Nem a semmiből kell létrehoznunk ezeket a közösségeket: modellezhetjük a természet ökológiai rendszereit, annak fenntartható növényi, állati és mikroorganizmus-szintű szerveződéseit.

Elsőként el kell sajátítanunk egyfajta „ökológiai műveltséget”: azt a képességet, amely révén megérthetjük az ökoszisztémák által az élet fenntartására létrehozott szervező elveket. Az elkövetkező évtizedekben az emberiség fennmaradása ökológiai műveltségünkön fog múlni. Ez segít hozzá ahhoz, hogy megértsük az ökológia alapvető elveit, és ezeknek megfelelően tudjunk élni. Az ökológiai műveltségnek – vagy „ökoműveltségnek” – a politikusok, üzleti vezetők és szakemberek elengedhetetlen készségévé kell válnia minden területen, és az oktatás legfontosabb részét kell képeznie minden szinten, az általános- és középiskoláktól kezdve a főiskolákon és egyetemeken keresztül egészen az azokat követő továbbképzésekig és szakképzésekig.

Gyermekeinknek (és a politikusoknak és cégvezetőknek is!) meg kell tanítanunk az élet alapvető tényeit: hogy az egyik faj hulladéka a másiknak táplálék; hogy az anyag körbe-körbe forog az élet szövedékén keresztül; hogy az ökológiai körforgásokat hajtó energia a napból érkezik; hogy a sokféleség rugalmasságot biztosít, és hogy az élet – 3 milliárd évvel ezelőtti hajnalán – a bolygót nem harccal hódította meg, hanem egy hálózat kiépítésével.

Az ökológiai műveltség az első lépés. A második az ökodizájn. Hogy áthidaljuk az emberi tervezés és a fenntartható ökológiai rendszerek között feszülő ellentétet, ökológiai tudásunkat technológiáink és társadalmi intézményeink alapvető újraformálására kell felhasználnunk.

A környezeti tanítót, David Orr-t követve a tervezésnek egy olyan ökológiai meghatározását vettem át, amely szerint az ökodizájn “az energia és az anyag áramlatait az ember céljai érdekében formálja.” Az ökodizájn olyan tervezési folyamat, amelyben emberi céljainkat körültekintően összehangoljuk a természeti világ nagyobb mintáival és folyamataival. Az ökodizájn elvei tükrözik a természet szervező elveit, amelyekkel az élet szövedékét fenntartja. Ahhoz, hogy a tervezést ilyen összefüggésben gyakoroljuk, alapvetően meg kell változtatnunk a természethez való hozzáállásunkat: ahelyett, hogy azt néznénk, mit aknázhatunk ki a természetből, azt kell néznünk, hogy mit tanulhatunk meg tőle.

Az utóbbi években drámai növekedést tapasztalhattunk az ökológiai irányultságú tervezési gyakorlatokban és projektekben. Közéjük tartozik az organikus mezőgazdaság világméretű reneszánsza, amely a hozamok növelését, a kártevők megfékezését, a föld termékenységének javítását a vegyipar és a géntechnológia helyett ökológiai bölcsességre építő technológiákkal éri el. Ide sorolandó a különböző iparágak ökológiai halmazokba való telepítése is, amelyekben az egyik szervezeti egység hulladéka a másik nyersanyaga; vagy az elmozdulás a termékközpontú gazdaságtól a „szolgáltatás és folyamat”-típusú gazdaság felé, amelyben az ipari nyersanyagok és a technikai összetevők folyamatos körforgásban vannak a gyártók és a felhasználók között. Ide tartoznak azok az épületek is, amelyeket úgy terveznek, hogy több energiát hozzanak létre, mint amennyit felhasználnak, nem bocsátanak ki hulladékot, és folyamatosan ellenőrzik saját teljesítményüket; vagy a hibrid-elektromos autók, amelyek 100 kilométeren 3,92 literes fogyasztást, vagy még jobbat produkálnak, illetve a hatékony hidrogén-üzemanyagcellák, amelyek egy új kor, a hidrogén-korszak beköszöntét ígérik az energiatermelésben. Ezek a technológiák és projektek mind magukban foglalják az ökológia alapvető elveit, ennek megfelelően kisléptékűek – ami sokféleséget, energiahatékonyságot, szennyezésmentességet, közösségközpontúságot és nagy munkaerő-igényt eredményez.

Számos társadalmi intézményünket is újra kell formálnunk, hogy ezeket a technológiákat hatékonyan üzembe helyezhessük. Ahelyett például, hogy a számunkra értékes dolgokat adóztatnánk meg – mint a munkahelyek, a megtakarítások, vagy a befektetések –, az olyan – káros – dolgokra kellene adót kivetnünk, mint a környezetszennyezés vagy a véges erőforrások kimerítése.

Véget kell vetnünk az olyan perverz támogatási formáknak, amelyeket a fenntarthatatlan és káros iparágak és vállalati működésmódok élveznek. Fel kell ismernünk, hogy a korlátlan gazdasági növekedés csak katasztrófához vezethet, és ennek megfelelően újra kell szerveznünk gazdaságainkat.

A mára elérhetővé vált technológiák kétségbevonhatatlanul bizonyítják, hogy a fenntartható jövőhöz vezető átmenet többé nem technológiai vagy fogalmi kérdés. Értékek, és politikai akarat kérdése.

Fritjof Capra a kalifoniai Berkeley egyetem Ökoműveltség Központjának alapító igazgatója, számos nemzetközi bestseller, köztük a The Hidden Connections (Rejtett Kapcsolatok) szerzője.

Megjelent az Adbusters magazin 2005 január-februári számában. Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével. Fordította: Ferenczi István.



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében