A holland virág importja töretlenül nő. Kertészeik az „egy főre jutó virágfogyasztás” további növekedését várják, annak ellenére, hogy a kereslet szűkülni látszik, hiszen évtizedek óta csökken a születések száma és ezzel együtt a lányok – mint jövőbeni megajándékozottak – is kevesebben vannak. Egyre nő viszont azon alkalmak és virágos ünnepek száma, amikor virágot adhatunk.

És valóban, egyre többen gondolják úgy, hogy a virág szinte minden alkalomra jó ajándék. Nincs még egy olyan „élő” ajándék, amelyik kollégának, rokonnak és távoli ismerősnek is egyaránt adható és szívesen fogadható lenne. Sőt, néha akadnak még olyan vevők, akik ismerik kedvesük kedvenc virágait, színeit és a virágkötővel együtt állítják össze az alkalomra utaló és üzenni kívánó csokrot.

Az utóbbi néhány évben azonban, amióta nemcsak a virágüzletekre korlátozódik a kínálat, átalakulóban vannak a virágvásárlási szokások. Néhány éve tapasztalható, hogy a cserepes virág olcsó fogyasztási cikk lett, felkerült az áruházak polcaira a szappanok és mosóporok közé. A legtöbb esetben nem is tart tovább, mint az előbb említett fogyasztási cikkek. Lehet-e még örömet szerezni az áruházban napokig fénytelen, levegőtlen helyen tárolt cserepes növénnyel, amely így legyengülve a lakás dísze helyett már csak bosszúság forrása lehet?

Talán a virág az egyetlen, ami élőlényként felkerült a hipermarketek polcaira, hiszen ez az élettelen környezet, ami a fogyasztásra előkészített élelmiszerek ideiglenes tárolására szolgál, aligha alkalmas üvegházban nevelt növények árusítására. Az itt dolgozó eladók nem érzik feladatuknak a növények gondozását; szakirányú képesítés hiányában ez nem is várható el tőlük.

Pedig a virágvásárlással együtt jár, és a vevőt megilleti a személyre szóló szaktanácsadás, amit a virágboltok egyre magasabb színvonalon képesek is teljesíteni. A virágbolti áru árrésében valódi hozzáadott érték jelenik meg, amit a vevők sokallnak és nem is akarnak megfizetni. Pedig nem a virágosok árai magasak, hanem az egyéb virágbeszerzési helyek túl olcsók. A virágkötészet, akárcsak a divat állandó változásban van, amit a virágosoknak napra készen követniük kell. Az újdonságok megtanulása, tanfolyamokon való rendszeres részvétel, szakmai kiadványok vásárlása, állandó havi költségként jelentkezik; ez a többlet valóban jelentkezik az árrésben, ezt a vevő megveszi, hiszen ez által „gazdagabb”virágkötészeti alkotást adhat ajándékba.

Nem csoda, ha a hipermarketben megvásárolt növény hamar tönkre megy, és legközelebb a megajándékozott valami más, hasznosabb ajándékot kér, mondván „kedveseim örülök nektek virág nélkül is, látjátok megint tönkre ment, amit a múltkor kaptam.” A növényeken hamar megjelenő kártevők ellen költséges a védekezés, sokszor drágább a permetszer, mint a beteg. Arról nem is beszélve, ha nem időben távolítjuk el a beteg növényt az egészségesektől, akkor szobai növényházunk valamennyi tagja megbetegedhet. Így kezdődik, és úgy folytatódik, hogy a csalódott vevő virág helyett mást fog venni, valami hasznosabbat. A csalódottak közül alig néhányan térnek vissza a virágboltokhoz. Az üzlet vevőköre így lassan szűkül, néhány év alatt teljesen ki is cserélődik.

A növények állandó résztvevői az áruházláncok között dúló szórólap-háborúnak is. Hiszen nem mindegy, hogy az egyik helyen 399 Ft a növény, máshol 899 Ft, de ott még kaspót is adnak hozzá. Ehhez jön még az olcsó fonott áru is, aminek elapadhatatlan forrása mintha megint a Távol-Kelet lenne. A „selyemvirág-üzletbe” már rég beszálltak, úgy tűnik most a kellékeken a sor.

Tehát van már olcsó cserepes növényünk, amihez még nejlonnal bélelt kosarat is találtunk, és máris gazdagabbnak érezhetjük magunkat, milyen olcsón megúsztuk az ajándékozást. Vajon kedves ismerősünk szemébe hogyan nézünk, amikor a legközelebbi találkozáskor a virág gondozása iránt faggatózik? Tőlünk nyugatabbra, ahol az „egy főre jutó virágfogyasztás” többszöröse a hazainak, talán nem szokás már egy növényt évekig nevelgetni? Nálunk elsősorban még mindig így választanak a vásárlók, csak napok vagy hetek múltán csalódnak.

Régi paneltömbök lépcsőházait igazi üvegházakká varázsolták szorgos nyugdíjas kezek, akik 25-30 éves növényeket nevelgetnek. E cikk írójának pedig évek óta nem sikerül néhány hónapnál tovább megtartani egy-egy cserepes növényt a legnagyobb igyekezet ellenére sem.

Sikk ma virágot küldeni, akkor is, amikor azt személyesen is átadhatnánk. Még a számítógép elől sem kell felkelni, a megrendelt virág árát kártyával is ki lehet fizetni. Nemegyszer az ajtóban mosolyog a virágot megrendelő férj is, amikor felesége beengedi a virágcsokorral érkező bolti alkalmazottat. Szemében elégedett mosoly „na mit szólsz, mint a filmekben…igaz?” Igaz.

Némi reménysugár mutatkozik, amikor gyerekek jönnek be az üzletbe, és érdeklődően, kíváncsian néznek körbe. Itt pedig a virágkötő felelőssége, hogyan is foglalkozik a piciny palántával. Volt már olyan eset is, ahol a gyereket érő pozitív élmény az egész családot elhozta és rendszeres vásárlókká váltak.