fbpx

| George Starcher

A munka értelme

Mindannyian időnk javarészét és rengeteg energiánkat fordítjuk munkára. A pszichológus Viktor Frankl szerint egyes lelki betegségeket az okoz, hogy életünkből hiányzik az értelem.

Ha valóban így van, az értelmetlen munkáért súlyos árat kell fizetnünk a termelékenység, az erkölcs, valamint a lelki és szellemi egészség területén is. Ha azonban felismerjük, hogy egyszerre vagyunk anyagi és szellemi természetű lények, és hogy szellemi értékeink (vagyis emberi erényeink) fejlesztése mindennél fontosabb, akkor a munkát is újra kell definiálnunk, hogy megfeleljen az életünkben mélyebb értelmet kereső igényünknek. A munkát többé nem tekinthetjük egyszerűen a túlélés eszközének, sem olyan pénzkereső módnak, amellyel a folyton növekvő gazdaságot tápláljuk. Hogy a munka értelmes legyen, alkalomnak kell tekintenünk személyiségünk épülésére, és a mások szolgálatának egyik formáját kell benne látnunk.

Egyre világosabban láthatjuk, hogy új képet kell kialakítanunk a munka értelméről. A társadalomban, a gazdaságban és a munkahelyeken végbemenő gyökeres változások a munka természetét is alapjaiban változtatják meg. Ahogyan az agrártársadalomból az ipari társadalomba való átmenet alapvető változást hozott a munka területén, a mostani átmenet a tudás- és információalapú gazdaságba újra forradalmasítja a munkát. Újra kell gondolni a munka értelmét, és meg kell alkotni egy olyan, újfajta munkaetikát, amely megfelel egy globális, modern és posztindusztriális társadalomnak.

Ennek az új, posztindusztriális gazdaságnak a születése sok fájdalommal jár, és komoly feszültséget kelt: nemcsak az érintett dolgozók és munkaadók, hanem családjaik életében is. Komoly törést okoz, amikor bezárnak a hagyományos üzemek, és az új munkalehetőségek ezer kilométerekkel arrébb, vagy éppenséggel egy másik országban jönnek létre. Ezek az új munkalehetőségek gyakran egészen mások, mint a korábbiak; új képességeket és képzettséget igényelnek. Ez az újfajta, erősen kompetitív gazdaság emellett a foglalkoztatás bizonytalanságához vezet. Az élethosszig tartó alkalmazás ígérete többé már nem áll.

Ezeket, a munkahelyeket érintő radikális változásokat nagyszerűen foglalja össze cikkében Beardsley, Johnson és Manyika (“Competitive advantage from better interactions”, The McKinsey Quarterly 2006, 2. szám). A cikk rámutat: a szolgáltatásokon és tudáson alapuló gazdaságban rendkívül fontos a „rejtett (tacit) és komplex” interakciók hatékonyabb kezelése. Korábban a tranzakcionális és a rutinszerű interakciók domináltak.

Ma a mezőgazdaságon kívüli munkák (és ilyen munka például a vezetőké, az eladószemélyzeté, a szoftverfejlesztőké, a pénzügyi szakembereké, az orvosoké, a nővéreké és a biztosítási ügynököké) négyötöde kutatási, koordinációs és monitoringfeladatokat is tartalmaz. A menedzselés új modellje azt jelenti, hogy az ilyen foglalkozású emberek menedzselése által teszünk szert versenyelőnyre. Ez alapvető változásokat von maga után: egyrészt a struktúrákban, a kultúrákban, a rendszerekben és a közös értékekben, másrészt azokban a módszerekben is, amelyekkel a dolgozókat kiválasztják, képezik és jutalmazzák. „A menedzsment munkája az, hogy előmozdítsa az a dolgozók közötti kapcsolatokat, akadályokat távolítson el, megkönnyítse a tanulást, és gondoskodjon új, a dolgozókat az együttműködésben és tanulásban segítő eszközökről – mindezt olyan környezetben, amely egyre komplexebb és gyakran decentralizált döntéshozást követel meg.”

 

Munkával összefüggő betegségek

A mai gazdasági trendek három, a munkával összefüggő „betegséget” hoztak létre: a munkanélküliséget, az értelmetlen munkát és a munkamániát.

Becslések szerint több mint 750 millió embernek nincs munkája: ez a világ munkaerejének körülbelül 35-40%-a. A munkanélküliséget és az részidős munkát tekintik Európa legnagyobb szociális problémájának. A friss kutatások megerősítik a munkanélküliség drámai hatását a társadalomra. Az öngyilkossági ráta például hússzor magasabb azok közt, akik már több mint egy éve munkanélküliek.

Az önmagunkról kialakított kép gyakran az identitással együtt épül le, ugyanis a társadalom inkább azt kérdezi tőlünk, mit teszünk és mennyit keresünk, nem pedig azt, hogy kik is vagyunk. Mindemellett a munkanélküliség a legtöbb kormányzat költségvetéséből is rengeteg forrást von el.

A másik, munkával összefüggő betegség az értelmetlen munka. Az ipari gazdaságot az a fajta munka jellemezte, amely jól meghatározott feladatok lehető leghatékonyabb elvégzését követelte meg. Az alkalmazottaktól általában nem kérték és is nem várták el, hogy gondolkodjanak; nem tanították, és nem is képezték őket a gondolkodásra.

A gyártósorokat és az irodai munkát is sokszor tudományos módszerekkel szervezték meg olyan képzetlen munkások számára, akik a farmot hagyták ott, hogy a városban keressenek munkát. Amit viszont ezek a munkások ott találtak, az gyakran unalmas, értelmetlen és lélektelen munka volt, amely az önkifejezésre, önmaguk kiteljesítésére semmiféle, vagy csak igen kis lehetőséget hagyott. Gyakran mondták: a munkás hagyja kint az agyát, amikor belép a gyárba.

A harmadik betegség a munkával kapcsolatban a munkamánia: amikor hagyjuk, hogy a munka feleméssze az életünket. Ez a betegség talán annak a kornak a jellemzője, amiben most élünk. Ebben a korban igen nagy elvárások és stressz nehezedik az alkalmazottakra, de még inkább a vezetőkre és vállalkozókra, akik a felbolydult globális gazdaságban kiélezett versenyhelyzettel szembesülnek. Mindeközben a fiatalabb generációk kiegyensúlyozottabb munka – magánélet arányra, ésszerűbb növekedési és termelékenységi korlátokra törekszenek.

Meg kell találni azt a megoldást, aminek segítségével legyőzhetjük mindezeket a munkával kapcsolatos betegségeket, amelyek a mostani társadalom legnagyobb problémái közé tartoznak.

 

Egy új munkaetika felé

A Webster’s Dictionary meghatározása szerint a munkaetika “olyan etikai rendszer, amelyben a munkának illetve a bizonyos cél érdekében végzett cselekvésnek, valamint azoknak a jellemvonásoknak van központi jelentősége, amelyeket a munka alakít ki”. A következő bekezdések (amelyeket a már említett írások és elvek alapoznak meg) azt vázolják fel, hogy miképpen lehetne egy új munkaetikát kialakítani.

1. A munka újradefiniálásához abból kell kiindulni, hogy megértjük az emberi természetet és az élet értelmét. Sok félreértés abból a hagyományos nézetből származik, miszerint a munka egyszerűen a javak és szolgáltatások megtermelésének és elosztásának az eszköze. A munkára túlságosan gyakran tekintenek úgy, mint az összköltség egyik összetevőjére. Ezzel szemben – mivel az embernek egyszerre anyagi és szellemi a természete – sok gondolkodó jut arra a belátásra, hogy nem az ember van a munkáért, hanem a munka van az emberért.

A munka lényegi célja többé már nem a túlélés. A posztindusztriális gazdaságokban a munkának elő kell segítenie mind a beosztottak, mind a vezetők személyes épülését és szellemi fejlődését. A vállalkozásoknak olyan környezetet kell biztosítaniuk, amelyben a dolgozók folyamatosan fejleszthetik tudásukat, képességeiket és tapasztalataikat – és ezáltal kibontakoztathatják a bennük rejlő lehetőségeket.

Ahhoz, hogy a munka értelmessé váljon, a másik ember szolgálatára kell irányulnia – a cégen belül csakúgy, mint a cégen kívül.

2. Az ilyen fejlesztő környezet létrejöttéhez az szükséges, hogy a jövő munkahelyeit spiritualitás járja át. A „spirituális munkahely” kellemes és együttműködő; minden dolgozónak értelmes munkát ad, és lehetőséget is kínál személyiségük épülésére. Olyan szervezet és olyan munkahely, amelyet a megbízhatóság, a becsületesség, az igazságosság, a tisztelet és a gondoskodás jellemez.

A dolgozók elégedettsége abból származik, hogy kiváló munkára törekednek, hogy a munkát jól végezték el, és hogy valami érdemes dolgot tettek. Végső soron a munkánk értékéhez és céljához való hozzáállásunk határozza meg munkánk értelmét.

Itt van például a két kőfaragó története, akiket munkájukról kérdeztek. Az egyik megkeseredetten panaszkodott az unalmas és monoton munkáról, amit 39 éven át végzett. A másik kőfaragó ugyanarról a munkáról mosolyogva, elégedetten beszélt. Amikor ennek okát kérdezték, azt válaszolta: büszke arra, hogy részt vehetett egy gyönyörű katedrális építésében.

Egyszóval: a munkának nem kell izgalmasnak lennie. Megfelelő szemlélettel és célkitűzéssel még a rutinmunka is elégedetté tehet.

 

George Starcher az EBBF elnöke és alapító tagja.

A cikk az EBBF „In Search of a New Work Ethics c. kiadványának részlete. Eredetileg megjelent az EBBF hírlevelében. Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével. Fordította Németh Csaba.

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás