Egy kívül-belül sivár panelházban nőttem fel, amelynek az építésénél nem volt cél, hogy a széplelkeknek is kedveskedjenek. Sem a homlokzat, sem a lépcsőház nem kínált gyönyörködnivalót. Hiába vártam, hogy egyszer csak valaki szemrevaló díszítéssel dobja fel a kietlen közlekedőket, így végül magam fogtam hozzá, hogy színesbe burkolt CD-immel felcicomázzam a lépcsőfordulókat.

A haszontalanná vált CD és DVD lemezek veszélyes hulladékok. Bár műanyagból készülnek, nem lehet őket a szelektív gyűjtőbe dobni, külön gyűjtőhelyre vinni pedig kitartó keresést és szervezést igényel, ráadásul van, ahol pénzt kérnek a lerakásért. A pár tucatnyi felesleget felhalmozó tulajdonosoknak nincs sok választásuk. Nem csoda, hogy legtöbben egyszerűen a kukát célozzák meg. A környezettudatosak pedig pakolgathatják kupacokba, polcról polcra, egyik fiókból a másikba a lemezeket, és várják a megoldást. Jó hír, hogy könnyedén kitörhetünk a CD-őrizgetés és halmozás fogságából, csak egy kis kreativitás és elszántság kell hozzá.

Sokunknak ismerősek kisiskoláskorból az anyák napjára, szigorúan az előre berajzolt minta szerint készített keresztszemes hímzések. Ehhez hasonlóan egy négyezetrácsos papíron előre megterveztem, mi kerüljön a falra. Köröket rajzoltam a kis kockákba, majd színeztem. Nem feltétlenül szükséges rácsokban gondolkodnunk, a kockás lap csupán mankó. Sőt akár a tett helyszínén rögtönözve is kitalálhatjuk, mi kerüljön a falra.

A mintáknak csak a fantáziánk és a fal mérete, valamint a szomszédok ízlése szab határt. A közelben lakó gyerekek például biztosan örülni fognak az állatfiguráknak. A minta alapján összeszámoltam, hány darab CD kell a kompozícióhoz, hányféle szín szükséges, és egy-egy szín mennyi lemezt borít majd. A színes lap lehet egyszerű színes papír, öntapadó tapéta vagy matrica. Én az utóbbit használtam fényes felülete miatt, emellett időtállóbb, és a színét is jobban tartja.

A színes papír ezzel szemben könnyen fodrozódik, erős fény hatására gyorsan veszti színét, és nehéz szépen feltenni a lemezre. A tapadó fóliánál figyeljünk arra, hogy a felragasztásnál ne kerüljön levegő a fólia és a lemez közé, különben „buborékos” lesz a felület. Határozott, gyors és pontos mozdulattal simítsuk a matricát a lemez felszínére. Ha így nem megy, először csak egy kis részről szedjük le a hátlapot, és ezt rögzítsük a cédéhez, majd kefe segítségével fokozatosan simítsuk a matricát a korongra, miközben a másik kezünkkel óvatosan lehúzzuk a hátlapot.

További lehetőség, hogy kis fülecskéket hagyunk a CD köríve körül, és csak ezekről szedjük le a hátsó lapot, majd így rögzítjük a matricát a koronghoz. Merészebbek tükröt, cserepet, fát, műanyagot, szóró festéket, gyöngyöt, újságkivágást is használhatnak a korongok dekorálására. Ha a CD-k készen állnak, gyurmaragasztó segítségével mehetnek a falra. Érdemes legalább három ponton rögzíteni a lemezeket, nehogy leessenek. A gyurmaragasztók tartóereje elég eltérő, nekem a kék vált be leginkább. A történet jó véget ért: a lemezeknek van második esélyük, a pedig lakók boldogan szemlélődhetnek.

A mintákat bármilyen nagy felületű, csupasz falon elkészíthetjük. Ha a lépcsőházat szeretnénk feldobni előtte azért egyeztessünk a lakókkal és a gondnokkal.

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 21. számában.

***