A Diverziti Egyesület nyomán bukkantunk rá erre az utcai járókelő tekintete elől elrejtett kertre. A tizenkettedik kerületi lakóház kapuján belépve olyan érzésünk támad, mintha egy falusi portán járnánk. Igaz, jobbról társasház magasodik a rózsabokrokkal, színes virágokkal benőtt, fűszernövényektől és zöldségektől roskadozó kert fölé, és a mentőautók szirénázása is idehallatszik – mégis ez itt a nyugalom szigete a városi nyüzsgés közepén.

A kert története a lakóközösség és a város életéről mesél. Korábban jegenye- és nyárfák álltak itt, ám azokat a háború során eltüzelték. Később játszótér épült, sok volt ugyanis a fiatal, kisgyerekes család. Aztán a gyerekek kirepültek, a játszótér pedig árván maradt. Ekkor vetette fel az egyik lakó, D. Tóth Miklós, hogy osszák fel a kertet parcellákra, és mindenki művelje, gondozza a részét saját belátása szerint. Az udvart huszonegy részre osztották, a parcellák öröklődnek.

„Nem mindenki volt lelkes, de a többség örült. Főként a fiataloknak tetszett az ötlet” – emlékszik vissza D. Tóth Miklósné, Margit néni, aki csaknem fél évszázada lakik a házban, és ma is lelkesen kertészkedik. Huszonkét éves korában került Budapestre, otthonról hozta a növények, virágok szeretetét. Nemcsak a lenti kertet szépítgeti, a gangot is példásan gondozott muskátlik, petúniák, kukacvirágok díszítik. Margit néniék konyhakertjében többek között paradicsom, zöldbab, hagyma, fokhagyma, tök, cukkini is terem. A kertben két óriási fügefa is áll: a mediterrán növény alapvetően jól érzi magát a tizenkettedik kerületben.

Margit néni szakszerűen műveli a kertet: a megérett fokhagyma helyére másodvetésként például babot ültetett. Gyönyörű a paradicsom is. A szüret és a befőzés sok munkát ígér, az unokák viszont nagyon örülnek a nagymama házi paradicsomlevének. A szedret sem kell méregdrágán az üzletben vagy a piacon megvenni. „Voltak gyümölcsfák is, sárgabarack, cseresznye, de sajnos betegség támadta meg őket. Ez a meggyfa pedig érdekes módon magától kelt ki.”

Fűszernövény is bőven terem. A citromfűből és mentából szárítás után tea lesz, a tárkony és a zeller mehet a húslevesbe, az illatos csombor pedig például a hurkát ízesíti. Pedig nem is kell mindennap foglalkozni a „birtokkal”, és mostanában locsolni sem kellett olyan sokat. Margit néni és a férje azért naponta lejön ide sétálgatni. Bár a házban egyre kevesebb a fiatal, a kert még mindig közösségi tér, az itt lakó idősek szívesen tartózkodnak itt. A hosszan elnyúló városi farmon balra epret, málnát és különböző színekben pompázó virágokat találunk, jobbra fügefa áll, a kert végében pedig füves, árnyas rét csábít pihenésre, olvasgatásra. Az óriási fenyő egy évtizedekkel ezelőtt kiültetett karácsonyfából lett, ma már nehéz lenne feldíszíteni.

A kertben az egyik lakó éppen a fügefa körül gyomlál, a rózsákat metszi. „Mindig akad tennivaló, itt gyorsan telik az idő – mondja. – Szomorú, hogy ma egyetlen gyerek sincs a házban. Az itt lakó fiatalok csak dolgoznak, munka után elmennek edzőterembe, pedig itt is ki lehet fáradni, a kerti munka nem rossz testmozgás.” A kert gyönyörűen gondozott, az idősebb lakók szemmel láthatóan szívükön viselik a városi veteményes sorsát.

„A kertnek nincsen írott házirendje” – meséli a hat éve itt élő Éles Márta. Íratlan szabályok viszont működnek. A lakók például nem szokták leszedni egymás rózsáit, zöldségeit; ha valamit esetleg megkívánnak, szólnak egymásnak. A tizenkettedik kerületi lakóház kertjének mérete különlegesnek számít Budapesten, de ennél kisebb belső udvarokat is zöldellő konyhakertekké változtathatunk, ha követjük a D. Tóth házaspár és a lakóközösség példáját.

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 20. számában.