Magyarországon a Gazdasági
Versenyhivatalt (GVH) az Országgyűlés hozta létre a tisztességtelen piaci
magatartás tilalmáról szóló törvény elfogadásával. Amellett, hogy a hatóság
a versenyellenes magatartást szankcionálhatja, és a szabályok betartása felett
őrködik, a GVH és az azóta megváltozott törvény a piaci verseny szabadságát és
tisztaságát védi.

Versenyhivatalunk működését nem csak hazai, hanem uniós
jogszabályok is szabályozzák. Az uniós versenypolitika nyilvánvalóan
meghatározza a magyar hatóság munkáját, annak irányát. Az EU Versenybizottsága,
illetve annak versenypolitikai biztosa nyáron számolt be az európai
versenypolitika által 2007-ben elért eredményekről.

Amennyiben felmerülne a kérdés, hogy mit is tesz egyáltalán
egy versenyhatóság, miből áll egy uniós vagy hazai versenypolitika, két fő
irányt tudunk megjelölni: a versenyképesség fokozása, illetve a
fogyasztók és a gazdálkodók védelme a versenyellenes magatartásokkal szemben.
Számos jelenség van, amelyek minket, fogyasztókat is érintenek, és adott
esetben a versenyhatóság fellépése segítheti a fogyasztókat is.

Egységes mozijegyek és sörárak: a kartellezés

Az uniós biztos is beszámol a keményvonalas kartellezők
elleni fellépésről. A versenyhatóságoknak talán ezen a területen vannak a
leginkább hangzatos büntetései, hiszen a jelenség a versenyt is torzítja, kárt
okoz a gazdaságnak, cégeknek, és a fogyasztóknak egyaránt. Talán nem kérdés,
hogy amennyiben az ország legnagyobb mozihálózatai megegyeznek a belépők áráról,
a legnagyobb sörgyártók előre egyeztetik egy országban áraikat, vagy árkartellt
alakítanak az állami útépítésre pályázó cégek, az mindenkinek árt (talán az
adott cégeket kivéve).

Az EU verseny bizottsága 2007-ben két igen komoly
kartellezést tárt fel: egy hollandiai sörkartellt a talán legismertebb holland
sörgyártók részvételével, illetve egy kiterjedt lift- és mozgólépcsőkartellt, amelyeket
több százmillió eurós büntetéssel sújtott. A Bizottság nyolc végleges
határozatot tett közzé, amelyekben 41 vállalkozásra összesen 3334 millió EUR
értékű bírságot rótt ki.

A büntetések mellett a bizottság büszke engedékenységi
politikájára, amelynek lényege, hogy a titkos kartellekben résztvevő egyes
cégek mentesülhetnek a bírság alól, amennyiben a titkos kartell részleteinek
feltárásában segítenek a versenyhatóságnak. Mind az uniós bizottság, mind a
hazai hatóság úgy véli, hogy az úgynevezett engedékenységi politika eredményes,
annak segítségével számos ügyet sikerült feltárni és lezárni.

Olcsóbb telefonálás

Az egyenletesen magas nemzetközi roaming díjak arra
késztették a Bizottságot, hogy rendeletet terjesszen elő a roaming díjakról,
amely 2007. június 30-án lépett hatályba és három évig kell alkalmazni. Ennek
következtében a mobilszolgáltatókat arra kötelezték, hogy  valamennyi tagállamban minden ügyfél számára
adott eurotarifát ajánljanak, amely szeptember 30-tól automatikusan érvényes,
hacsak az ügyfél nem akar kiszállni. Az eurotarifa meghatározza a külföldi
híváskezdeményezések és hívásfogadások legmagasabb kiskereskedelmi díját.

Más kérdés, hogy a három hazai szolgáltató – a mobilpiacot
sokan a legtökéletesebb hazai versenyként tartják számon – szinte fillére
azonos tarifákat alkalmaz, természetesen a rögzített legmagasabb árat.

A következtetés tehát az, hogy a kemény közbelépés hatására
olcsóbban telefonálhatunk az EU országaiba, valós árverseny azonban nem alakult
ki. Árnyaltabb a kép, amennyiben az Unión kívüli országokba irányuló és ott
fogadott hívások tarifáit nézzük, az intézkedésnek azonban nem ez volt az
elsődleges célja.

Ugyanannyiért bankolunk itthon, mint Németországban?

A Bizottság tapasztalatai szerint rendkívül eltérőek a
tagállamokban alkalmazott tarifák és költségek, míg adott országokon belül
mégis nagy a hasonlóság (ezt az Európai Bizottság európai lakossági banki
szolgáltatások piacaival kapcsolatos ágazati vizsgálatáról szóló jelentés
is alátámasztja). Amennyiben saját tapasztalatokra vágyunk, és kimegyünk
Ausztriába, rájövünk, hogy az ottani bankok egészen más költségeket
alkalmaznak, ráadásul kiemelten magas költségekkel kell számolnunk, amennyiben
kártyánkat külföldön használjuk pénz kivételére.

Az említett jelentés a fizetőkártyákra és a nem kártyás
fizetési rendszerekre, valamint a folyószámlákra és a hozzájuk kapcsolódó
szolgáltatásokra terjed ki. A megállapítások megerősítették azt a korábbi
tapasztalatot, hogy a piacok tagállamok szerinti szétaprózottsága korlátozza a
fogyasztók választási lehetőségeit, és a folyószámlákkal, hitelekkel vagy
fizetési műveletekkel kapcsolatos költségek növekedéséhez vezet. A jelentés
szerint a tagállamonként rendkívül eltérő árak, haszonkulcsok és értékesítési
módok, valamint a tagállamokon belüli homogenitás arra enged következtetni,
hogy a verseny szabályozással és magatartással kapcsolatos akadályai továbbra
is fennállnak.

Így például az egyéni fogyasztók és kereskedők érdekében a
Bizottság trösztellenes szankciókkal lépett fel a pénzforgalmi szolgáltatások
és kártyák területén alkalmazott versenyellenes gyakorlatokkal szemben,
valamint támogatta azokat a folyamatban lévő erőfeszítéseket, amelyek az
Egységes Európai Fizetési Térség 2010 végére történő kiépítésére irányulnak.

Bár a Bizottság nem elsősorban erre gondolt, engem mégis
rendkívül felháborított, amikor nyugati szomszédunk több hipermarketében is
azzal találkoztam, hogy itthon kiadott kártyámat nem tudom vásárlásra
használni, vagyis kifejezetten csak osztrák kártyás vásárlást engedélyeztek.
Remélhetjük csak, hogy ez a visszalépés (pár éve ennek még nem volt akadálya)
átmeneti, hiszen e kizárás is a szabad versenyt korlátozza.

A cikk a Gazdasági Versenyhivatal
Versenykultúra Központjának támogatásával készült.