• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Kéne egy jó bicaj!

2008.06.11. /
A kerékpározás olyan, mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni. De azt is ilyen biztosan tudjuk, milyen bicajt, hol és mennyiért vegyünk? Volcz Zoltánnal, a gyömrői Váltó kerékpárüzlet és –szerviz tulajdonosával beszélgettünk.

Egy jó bringát szeretnék, nem valamiféle drága sportjelvényt. Milyen legyen?

Ha napi használatra akarunk kerékpárt vásárolni, kétféle kategória közül érdemes valamelyiket megcélozni. Az egyik a citybike, ami lényegében egy alapfelszereltségű mountainbike. Semmi extra, viszont van rajta sárvédő és kosár, esetleg gyerekülés. A gumi ne legyen se túl széles, se túl recés. Előre nem kell váltó, hátulra is elég valami egyszerű, mondjuk hatfokozatú. Az utóbbi évek nagy divatja a hátsó kerékagyban, láthatatlanul elhelyezkedő agyváltó. Nagyon praktikus, megbízható szerkezetek, de nem olcsók, és egy hátsó defekttel járó gumicserénél nehézséget okozhatnak. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy pl. Hollandiában nemigen van váltó a bicikliken, és valamikor mi is jól elvoltunk nélküle... Egyébként a napi városi közlekedésre szánt gépek esetében nem muszáj és nem is érdemes túl nagy összeget áldozni a biciklire.

Sokan szeretnének hosszabb utakat is megtenni a mindennapi közlekedésben egyébként jól használható kerékpárjukkal. A nagyobb kerékméretű, gyors és mégis kényelmes tracking típust pont erre találták ki. Kicsit drágábbak, mint az előző típus (úgy 30 ezertől indulnak az elfogadhatóak), de akár 100 km-es túrákat is letekerhetünk velük. Ilyen távnál már megtérül, ha a jó minőségbe kicsit több pénzt fektetünk.

Bármelyiket is vesszük, van néhány alkatrész, amin nem szabad spórolni. Ha egy váltó meghibásodik, abból nagy probléma nem lehet, de amikor a nyolcvankilós terhelésre belőtt átlagabroncs fölmondja a szolgálatot a telerakott bevásárlókosár, netán a hátul ülő kisgyerek pluszsúlyától, az nagyon veszélyes lehet. A régi kerékpárok alatt elnyűhetetlen kerék volt, aztán fölváltotta őket a gyenge minőségű újkori változat. Két-háromezer forintos árkülönbséggel kapunk duplafalú abroncsot, megéri. A fék legyen V-rendszerű, a fékkar pedig semmiképp ne műanyag! Fontos még a jó nyereg: nem fogjuk megbánni, ha ügyesen választjuk ki, és a legkényelmesebb magasságba, illetve pozícióba állítjuk.

 

Milyen alapkiegészítőkről gondoskodjak?

Zárat mindenképp vegyünk! Az sem árt, ha egy defektes belsőt ki tudunk cserélni, ehhez nagyon könnyű, praktikus kis szetteket és pumpát lehet kapni. Ne feledkezzünk meg az első-hátsó világításról sem! A bicikli esetében szinte fontosabb látszani, mint látni. Jól jön egy kosár is, amibe pakolhatunk. Ha nagyobb bevásárlásokat tervezünk intézni biciklivel, biztonságosabb hátulra szereltetni a kosarat.

 

Nagyobb áruházakban látunk néha összteleszkópos, ufóforma csodagépeket, kihagyhatatlan áron. Ráharapjunk ezekre?

Az olyan első teleszkóp, amiért érdemes egy forintot is adni, tízezernél kezdődik, és ez a legalsó határ. A hátsó rugóval hasonló a helyzet. Ezek a csodagépek meg húszezerért kínálják magukat! Tulajdonképpen nincs rajtuk olyan alkatrész, ami használható lenne. Kerékpározásra alkalmatlanok, egyetlen céljuk, hogy a több százezer forintos downhill („hegyről le") versenygépek küllemét utánozzák - megjegyzem, ez se sikerül.

A jó teleszkóp is csak akkor kap jelentőséget, ha rendszeresen járunk erdőben, illetve kátyús utakon. Ilyenkor egy első teló jót tesz a vállnak, a könyöknek, a csuklónak. Egyéb esetben pusztán külcsín, ráadásul energiát vesz ki a tekerésből. A hátsó teleszkópnak, ha hétköznapi bicajról beszélünk, semmi értelme.

 

Megvan, hogy mit. De honnan?

Egy olyan eszközre nézve, mint a bicikli, a célhoz rendelt minőség legyen az elsődleges szempont! Ám az alkatrészek ár-érték aránya mellett van egy fontos többletszolgáltatás, amit sok boltban, főleg a bevásárlóközpontokban, illetve a nagy, vegyes sportboltokban nem kapunk meg, mégpedig a bicaj beállítása. A hanyagul összerakott gép azon túl, hogy balesetveszélyes, sok bosszúságot okoz, és gyorsabban tönkremegy. Persze elvihetjük az olcsó, és talán még okosan is kiválasztott bringát beállíttatni egy szervizbe, de ez pluszköltség. A garancia pedig, ha mégis valami baj lesz, legtöbbször a vásárlás helyén, lakóhelyünktől valószínűleg távol érvényesíthető. Ha csak tehetjük, a lakóhely közelében lévő szakkereskedésekből vásároljunk!

 

Neked is van egy ilyen...

A bicikliszervizbe a rendszerváltás után csaptam bele. Mindig szerettem szerelni, és abban az időszakban pedagógus házaspárként bizony szükségünk volt valamiféle pluszjövedelemre. Tanárként tíz évig vezettem a kerékpárszakosztályt, így adott volt az irány és a hozzáértés is. Olyan üzlet, ami pusztán javítással foglalkozik, csak munka mellett vagy nyugdíj-kiegészítésként képzelhető el. Boltot nyitottunk hát, és egy bolt, ha talpon akar maradni, rá van kényszerítve a lassú, de folyamatos növekedésre. Bár javítóműhelyként azokban a téli hónapokban is hoz némi hasznot, amikor az emberek nem nagyon vesznek kerékpárt, a fő eltartó tevékenység mégiscsak a kereskedés. Manapság egyre-másra jelennek meg az újabbnál újabb divatos bringák - ilyen ugratós, olyan BMX, elektromost bicikli stb. Bármit gondoljak is ezekről, bizony szerepelniük kell a választékban, mégpedig gazdag szín- és márkaváltozatokban. Nem könnyű, tulajdonképpen előre menekülünk.

Szerencsére a komolyabb üzletpolitikát folytató gyártók gondoskodnak arról, hogy ne fajuljon a sok kereskedelmi ágazatot sújtó „plázásodásig" a jelenség. Ügyelnek arra, hogy adott területen belül ne lehessen két helyen kapni a termékeiket. Bár ez első hallásra érthetetlennek tűnik, az eredmény mégis az, hogy ezeken a területeken megéri boltot üzemeltetni, hiszen nem öli meg egymást a konkurencia. Ezek a gyártók sokszor nem is adják el termékeiket nagyáruházaknak, és a szakboltoktól megkövetelik az ajánlott árak alkalmazását. Teszik ezt azért, hogy ne alakuljon ki nyomott áras verseny és a kereskedő tisztes árréshez jusson, így a szerviz, mint minőségi szolgáltatás, megbízható marad, és a jövője is stabil. (Az árverseny kimaradó forintjait csak itt lehetne behozni.) Egyébként a vegyes profilú, nagy sportboltok, illetve bevásárlóközpontok sem azt a jól átgondolt választékot, sem azt a szakértelmet nem tudják hozni, amit egy jobb szakkereskedés - nem beszélve a személyes jelleg hiányáról.

 

Tour de Gyömrő?

A biciklis „közélet" helyi szervezése egy másik vonal. Volt valamikor itt egy Tour de Gyömrő elnevezésű, népszerűnek induló helyi próbálkozás. A versenyre egész sokan beneveztek, köztük én is, de a következő évben elhalt a dolog. Ezt szerettem volna életre kelteni, és úgy tűnik sikerült. Mára ez a minden év júniusában megrendezésre kerülő verseny hagyományosnak mondható. Rengeteg a résztvevő; több kategóriában, sőt műfajban, különböző korcsoportokban indulnak. A szükséges pénz előteremtését egy alapítvány, a Helló Gyömrő tereli intézményes mederbe. Ebben olyan sikeres, hogy a fennmaradó pénzt a szervezet a kultúrára, környezetvédelemre, gyermekegészségügyre és tehetséggondozásra fordítja. Talán nem nagyképűség, ha a sikerek sorában említem a város biciklis szakosztályának megalakulását. A csapat indul a Tour de Hongrie-n, és egyik tagjukat beválasztották a válogatott keretbe. És persze nagyon sok gyerek, sőt felnőtt vált bicajossá, ami itt persze nem egy tulajdonviszonyt jelent...

 

Ennyi tapasztalattal a hátad mögött biztos tudsz még valami speckó fűszert a boldog bringás receptjéhez!

A jó biciklizés páratlan élmény, de nem csak a gépen múlik. Akkor szereti meg valaki igazán, ha nem kapcsolódik a tekeréshez olyan kellemetlen „szuvenír", mint pl. a napokig tartó izomláz vagy egy feltört ülep emléke. Sokan elveszítik a kedvüket már az elején, hiába a kitűnő kerékpár. Türelemre és fokozatosságra van szükség! Arra, hogy a 30 km-es túráról ne az inkvizíció vallatóeszközei, hanem egy kellemes, szemlélődő utazás jusson utólag eszünkbe.

 

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 11. számában.
Kép [cc] Michael


  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében