Homo mobilis

„Vita van az »utcai zenészekről« - azokról az együttesekről,
melyek spontán zenélni kezdenek az utcákon és tereken,
amikor jó az idő - hol szabad játszaniuk,
akadályozzák-e a közlekedést, táncoljanak-e a nézők?"

Christopher Alexander: A Pattern Language

A téma senkit nem hagy érintetlenül: sem az autósokat, sem a biciklizőket, sem a gyalogosokat, sem a tömegközlekedőket. Ha nagyvárosban élsz, Pécsett, Debrecenben vagy Budapesten, ez neked is fontos kérdés.

A szív- és érrendszeri, valamint légzőszervi megbetegedések (például a hörghurut) és a szívrohamok száma emelkedőben van Magyarországon (50%-kal több asztmás van, mint tíz évvel ezelőtt); 60 000 baleset történt 2004-ben és 2005-ben együttvéve, ezekből 20 000 halálos vagy súlyos sérülést okozott; növekedett az átlagos utazási idő; és a városok újabb zöld területeket vesztettek, hogy növeljék a parkolóik területét. A Budapest utcáit használó autók száma (1,2 millió) megközelíti a város lakóinak számát. A város teherbírását már meghaladtuk. Vagyis, ha Budapest híd lenne, mostanra már vagy süllyedne, vagy összedőlt volna.

De Budapest nem híd, így nem láthatod a repedéseket a pillérjein. Az viszont jól látható, hogy növekszik a kórházba járók száma és azoké, akik ugyan nem mennek kórházba, de sok „kis" fejfájásra panaszkodnak. Jól látható a város felett ráncolódó vastag szmogréteg, ami elhomályosítja a napot, és rontja a látási viszonyokat. Vagy, ha egy irodában rostokolsz álló nap, jól érzékelhető a munkahatékonyság és a gazdasági teljesítmény csökkenése. Ráadásul több időt töltesz egyedül az autóban, magadban beszélve, útban a munkába vagy épp hazafelé.

De mit tehetnénk: munkába menni, vásárolni kell, és a kis Katit is el kell vinni az iskolába. A városi közlekedés csődje nagyrészt a helyi hatóságok felelőtlenségének köszönhető: nem vezetnek be olyan szabályozásokat, intézkedéseket, amelyek a hosszú távú következményeket is figyelembe veszik. A négyéves választási ciklus túl ijesztő a politikusoknak ahhoz, hogy a következő választási kampányon túlra merjenek tekinteni. Vagy mégsem? Ken Livingston, London [előző] polgármestere bebizonyította az ellenkezőjét. London közlekedési krízisét mérséklendő bevezette a dugóadót. Bár a vita egyre hevesebbé vált a választások közeledtével, nem engedett, sőt, még keményebb intézkedéseket ígért. A városnak szüksége volt ezekre, és valakinek erősnek kellett lennie. A szavazók nem hülyék. A végén megértették, és egy második ciklussal ajándékozták meg őt. A vita persze tovább tombol. Stockholm, Durham, Szingapúr és sok más város szintén hasonló díjakat vezetett be.

Amikor Arnold Schwarzenegger először lett Kalifornia kormányzója, sokan nevettek, hogy Terminátort fog játszani egy már botladozó gazdaságban. És tényleg, nagyot alakított. Működésének következetes alapelve volt, hogy megértesse a kaliforniaiakkal, hogy használhatják ugyan az autóikat, de azt nem engedhetik meg, hogy az autóik használják őket. Radikális törvényeket hozott az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, zöld adókat vezetett be, amik az autóhasználatra is kihatottak. Senki nem szereti jobban az autóit, mint a kaliforniaiak. Majdnem mindenki panaszkodott. Mégis majdnem mindenki újra rá szavazott, hogy megkezdhesse második kormányzói ciklusát. Ha úgy gondolod, az USA sereghajtó a környezetvédelemben, íme egy másik tény: az elnökkel dacolva országszerte több mint 100 polgármester vállalta a Kiotói Jegyzőkönyv elveinek betartását, amit Bush elnök elutasított.

Ugyanakkor a közlekedés főként egyéni döntés. Ha az egészet a politikusokra kennénk, magunknak hazudnánk. Személyes felelősséget kell vállalnunk! Erről szól magazinunk mostani száma. Ha autós vagy, fékezz egy kicsit; ez a szám nem ellened szól. Ha gyalogos vagy, tömegközlekedő vagy bringás, ne ránduljon önelégült mosolyba a szád!

Budapest könnyedén összemérheti magát Londonnal vagy Párizzsal, ha a tömegközlekedés kiterjedtségéről van szó. A gyalogláson és a kerékpározáson kívül a tömegközlekedés a legfenntarthatóbb (leginkább környezet- és társadalombarát) lehetőségünk. Meglepő tehát, hogy egyre kevesebben használnak tömegközlekedést nálunk. De mégsem annyira meglepő, ha figyelembe vesszük a BKV nemtörődömségét a menetrend betartását és a tisztaságát illetően. A hozzáállás is számít. Ha mi emberi, társadalmi és környezet-egészségügyi okokból kifolyólag teljes mellszélességgel kiállunk a tömegközlekedés mint az állandó autózás alternatívája mellett, a vállalatnak is össze kell szednie magát, nem utolsósorban a tekintetben, hogy hogyan bánik a vásárlóival. Ha valaha kapott már el már BKV ellenőr, úgy istenigazából, akkor ismered, milyen érzés egy buldoggal a saját területén szembekerülni. Korlátozott szótára van, és egyetlen, jól begyakorolt, rugalmatlan cselekvési pályája; ugat, de nem hallgat meg, és azonnal lecsap a zsákmányra. Az igaz viszont, hogy mindez nem történhet meg, ha felszállás előtt jegyet veszel.

A tömegközlekedés halála a tőke vagy a menedzsment hiánya. Minél többet használjuk a tömegközlekedést (és minél többet fizetünk érte), annál jobbá válhat: részben mert finanszírozzuk, részben mert a tömeges használat arra készteti a kormányzatot, hogy több forrást irányítson az infrastruktúra fejlesztésére. Így az olcsóbbá, tisztábbá, megbízhatóbbá és - remélhetőleg - barátságosabbá válik. Igaz, ami igaz, a BKV feljövőben van. Biztos láttad már az új combinókat és buszokat vagy hallottál az új metróról és a következő évek tervezett infrastrukturális beruházásairól.

Mindezek mellett vedd csak elő a biciklidet, és sportolj egy kicsit munkába vagy a boltba menet! Sétálj a környéken, és pihentesd a tested, míg a várost élvezed - hidd el, Pécshez és Győrhöz hasonlóan Budapest is sokkal látványosabb lábbuszról nézve! Mit kezdjél a kocsiddal? Mi legyen azzal a sok üres üléssel, amikor egyedül autózol? Esetleg körülnézhetnél, hátha van valaki, aki ugyanarra megy, mint te: töltsd föl az üres helyeket! Így mindannyian eljuttok a célotokhoz, és jól szórakoztok a csúcsforgalom lassú soraiban; az együttlét pedig pár emberi pillanattal gazdagít. A kocsitárs-rendszer mára széles körben elterjedt Nagy-Britanniában, az USA-ban, Japánban, Dániában, Németországban, Hollandiában. Meg tudjuk oldani a közlekedés problémáit, hisz megvan hozzá a tudásunk, a technológiánk, a képességünk. Csak közös akaratra van szükség.

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 11. számában.

Kép [cc] molamoni