• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

A fogyasztókat is szennyezik a ruhaipar vegyszerei

2010.01.06. /
A ruhagyártás során használt vegyi anyagok erősen terhelik a környezetet és a munkások egészségét. De a fogyasztók sem védettek. A textíliában maradt vegyszerek a ruhák viselőinek egészségét is veszélyeztetik.

Egy lenge színes mintás blúz, egy „használtra" koptatott indigókék farmer vagy éppen egy fehér gyermek alsónadrág láttán el tudjuk-e képzelni, hogy milyen gyártási eljárás és mennyi vegyi anyag kellett ahhoz, hogy a természetes vagy műszálas alapanyagból végül késztermék legyen? Mi történt közben az emberre és környezetre veszélyes szennyvízzel, és mennyi maradt a vegyszerekből a ruhákban, amelyek később a bőrünkkel érintkeznek? Milyen üzemekben, hol gyártották, és ki ellenőrizte ezt a folyamatot? Ennek jártunk utána.

 

A gyártási folyamat - és a vegyszerek

Az első vegyszert a folyamat során a természetes rostok tisztításához használják. Amikor azután a rostokat gépeken fonallá fonják, majd ipari technikával szövéssel, kötéssel vagy filcelő technikával textíliát készítenek belőlük, ismét vegyszerre, kenőanyagra van szükség.

Az elkészült textilt azután a festés előtt ismét - vegyi úton - megtisztítják a felhasznált kenőanyagoktól. A festés előtt az anyagok egy részét fehérítik, ill. a pamutot sokszor tömény nátronlúggal kezelik, hogy könnyebben feldolgozható legyen.

A következő fázis a színezés, amelyhez különböző szintetikus színezőanyagokat, pigmenteket és segédanyagokat használnak. Végül az utolsó lépés a textília kezelése, hogy színtartóbb, kevésbé gyűrődékeny, égésálló vagy vízlepergető legyen. Ehhez ismét sokféle vegyi anyag áll az ipar rendelkezésére.

A fent leírt gyártási folyamat során sokféle hírhedten veszélyes anyag is felbukkan. Ilyenek az allergén és DNS-károsító formaldehid, a szervezetben felhalmozódó, rákkeltő króm-, bróm-, klór- és fluorvegyületek, mérgező nehézfémek vagy a szintén rákkeltő hatású azo-színezékek. A halogénezett vagy aromás oldószerek, amelyeket különböző festékekben használnak, szintén rákkeltő hatásúak.

A kenőanyagként használt kőolaj-származékok és a polyvinyl-alkohol a szennyvízből nehezen kiválasztható környezetszennyező anyagok. Mindezek az anyagok kellő ellenőrzés híján a szennyvízbe, majd az élővizekbe és a talajba kerülhetnek, másrészt az emberi bőrrel közvetlenül érintkezve komoly egészségkárosító hatásuk is lehet.

Környezetkímélő festékek

Természetes színek. A lehető legkörnyezetkímélőbb megoldás, ha az alapanyagot nem festik meg, hanem annak természetes színét használják. A gyapot természetes színei: halványkék, barna és lila. A gyapjú és az alpaka esetében érdemes a „natúr" színű termékeket keresni.

Földfestékek. Ásványokból, fémekből nyert festékek. Az újabb fajták egyre több színben kaphatóak és egyre színtartóbbak.

Természetes festékek. Növényekből, természetes anyagokból nyert festékek.

Környezetbarát rost-reaktív festékek.
Ezeket a szintetikus festékeket használják leggyakrabban a környezetbarát ruhagyártók. Mivel a festék nagymértékben (kb.70%) kötődik az anyag rostjaihoz, mosáskor nem oldódik ki, így igen kevés szennyvíz keletkezik. Másrészt ezek a festékek nem tartalmaznak nehézfémeket és más mérgező anyagokat sem. Sokféle színben kaphatóak, és kiváló a színtartósságuk. Ugyanakkor ne feledjük, hogy ezek a festékek még mindig szintetikusan, kőolajszármazékokból előállított anyagok.

 

Ellenőrzés az EU-ban és az EU-n kívül

A ruhákban található maradványanyagokra vonatkozóan az Európai Unióban érvényben levő szabályozás szerint csak az azoszínezékek, a formaldehid, és a bébiruhákban található ftalát-tartalmú vegyületek használata tilos az EU területén történő gyártás során, egészségre ártalmas hatásuk miatt. Az importra vonatkozó ilyen jellegű szabályozás egyelőre nincs érvényben.

Mivel az EU-ba történt belépésünk óta az áruk forgalomba hozatala előtt nem történik ellenőrzés, ennek egyetlen formája a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság által végzett szúrópróba-szerű vizsgálat. A ruhákban található vegyszermaradványok közül csak az azoszínezéket ellenőrzik.

Vincze Tibor, az NFH Piacfelügyeleti Főosztályának vezetője elmondta, hogy mivel az ehhez szükséges laborvizsgálat igen drága, csak korlátozott számú ellenőrzésre van lehetőségük. Elsősorban piacokon és kisebb távol-keleti boltokban végeznek ilyen vizsgálatokat, de más boltokba, áruházakba is eljutnak.

Eredményeik azt mutatják, hogy elsősorban a kisebb boltokban és a piacokon fordulnak elő időnként visszaélések (itt gyakori az is, hogy nem a címkén feltüntetett anyagból készült a termék). A tapasztalatok szerint az Európában gyártott termékeknél általában betartják az alapvető törvényi előírásokat.

De mi a helyzet a többi, a törvényben nem említett veszélyes anyaggal? Ezeknek szintén lehet egészségre ártalmas hatásuk, ha közvetlenül a bőrrel érintkeznek, ezekre azonban nem terjed ki a kötelező ellenőrzés.

 

Környezetvédelem, fenntarthatóság

A ruhafestésben és -kezelésben használt vegyi anyagok környezetvédelmi hatásáról tudnunk kell, hogy az európai székhelyű multinacionális ruhaipari cégek a ruhák gyártását szinte teljes egészében a Távol-Keleten, Kínában, Bangladesben, Thaiföldön, Pakisztánban, Indiában, Törökországban, esetleg valamelyik latin-amerikai országban végeztetik. (ld. Olcsó divat  - milyen áron >>> )

Ezekre az üzemekre nem vonatkoznak az uniós környezetvédelmi előírások. Ezeknek az országoknak a környezetvédelmi szabályrendszere, ellenőrzése pedig általában nem túl szigorú, így a víz és a talaj tisztaságát, az ott dolgozó és ott élő emberek egészségének védelmét mindez nem garantálja. Az üzemekben rákkeltő színezékeket, nehézfémeket is használhatnak, amelyek az ott dolgozó munkásokat mérgezik, a nagy mennyiségű szennyvíz révén pedig bekerülhetnek az élővizekbe. Az üzemek környékén előfordul, hogy a folyó színe egyik nap élénk zöld, míg a másik nap sárga, mivel a szennyvizet tisztítás nélkül engedik bele.

A fogyasztóvédelmi ellenőrzések tapasztalatai alapján a vásárlónak nem árt tudnia, hogy ha a ruha címkéjén feltüntetett gyártó ország a fent említett országok egyike, akkor a gyártási folyamat nagy valószínűséggel környezetszennyezéssel járt, és a ruhában jó eséllyel maradtak veszélyes vegyi anyagok.

Ez még akkor is így van, ha a ruha alapanyaga esetleg éppen biopamut, hiszen a festés, a kezelési folyamat ettől még lehet hagyományos. A nem biopamut ruháknál persze mindezeken felül a növényi alapanyag termesztéséhez kapcsolódó rovarirtószer-használattal is számolnunk kell.

Ha a terméket valóban az Európai Unióban gyártották (akad azért még sok kisebb üzem, ha egyre kevesebb is), akkor nyugodtabbak lehetünk, hiszen ezekre az üzemekre szigorúbb környezetvédelmi előírások vonatkoznak.

Mérgező anyagok a lábbelikben

A Swedish Society for Nature Conservation  nevű svéd civil szervezet bevizsgálta  a fejlődő országokból származó lábbeliket. A cipők a Fülöp-szigetekről, Indiából, Indonéziából, Tanzániából, Ugandából és Svédországból származtak.

A vizsgált 27 mintából 17 esetben találtak dietil-hexil-ftalátot (DEHP), egyes esetekben más ftalátvegyületeket, illetve poliaromás szénhidrogének (PAH) vagy a nehézfémek is kimutattak. A PVC adalékanyagaként használt ftalátok számos egészségkárosító hatást okozhatnak, mint például a terméketlenség, a hormonális és a születési rendellenességek, valamint a daganatos megbetegedések.

A vizsgált lábbelik a nemzetközi kereskedelemmel a világ minden országába eljutnak.
A káros hatások elsősorban hosszú távon jelentkezhetnek, a veszélyes anyagokat tartalmazó lábbelik viselése növeli a megbetegedések kockázatát. A legnagyobb kockázatnak a gyártásban részt vevő munkások vannak kitéve. A felhasznált adalékanyagok előbb-utóbb a környezetbe jutnak, rontva annak állapotát.

A legnagyobb (23%-os) koncentrációban egy dél-afrikai lábbeliben találták meg a DEHP-et. A hormonális hatású vegyület egyike azon hét vegyületnek, amelyeket az EU felvett a különös aggodalomra okot adó anyagok listájára (SVHC). A felmérés szerint a lábbelikben a veszélyes vegyi anyagok jelenléte nem függ a gyártás helyétől vagy a termék piaci árától.
Forrás: Levegő Munkacsoport Vegyi Anyag Hírlevél 2009 október

 

 

Cikkünk második részében a környezet- és egészségbarát termékcímkéket mutatjuk be.

 

Kép [cc] madking



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében