• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Együtt gazdálkodni a természettel: a permakultúra

2008.05.20. /
A permakultúra a biogazdálkodás "kemény" vonala, amely a természetes folyamatokhoz való alkalmazkodást, azok kiaknázását tűzi ki legfőbb céljaként.

A konvencionálistól eltérő mezőgazdálkodási módok megjelenése megerősíti azt a felismerést, hogy az eddig előnyben részesített intenzív gazdálkodási rendszerek nem tudnak alkalmazkodni az emberiség fokozódó igényeihez. Ésszerűtlen alkalmazásuk a Föld kizsákmányolásához, az ökoszisztémák veszélyeztetésével rosszabb esetben ezek összeomlásához vezet.

A biogazdálkodás természethez legközelebb álló ága a permakultúra (permaculture), amely az ausztrál Bill Mollisontól származik. A permakultúra atyja az 1970-es években fogalmazta meg a gazdálkodási mód alapelveit, gyakorlati kérdéseit. A kifejezés a „permanent" és az „agriculture" angol szavakból áll össze; az állandó mezőgazdaságra, vagyis a fenntartható, évelő növényeket előtérbe helyező gazdálkodásra utal. Az elképzelés olyan gondolkodásmódot tükröz, amelynek középpontjában a Földünkről és az emberiségről való gondoskodás, valamint a népességnövekedés hatására kialakuló problémák megoldása áll.

A permakultúrás gazdálkodás lényege az, hogy a gazda a gazdaság minden egyes elemét - növények, állatok, épületek, táj és ember - egy közös rendszerbe foglalja össze, a közöttük lévő kapcsolatokat tudatosan tervezi meg, használja ki. Így maguk a természetes folyamatok léphetnek az egyébként sokszor energiaigényes, költséges tevékenységek helyébe: például a gyümölcsösben, zöldségesben kapirgáló tyúkok amellett, hogy összeszedik a kártevőket és a gyomok magvakit, trágyájukkal javítják a talaj minőségét, így szükségtelenné teszik a gazda munkáját és a vegyszerhasználatot. A gazdaságok jellemzően önellátásra törekszenek, terményeik köre igen széles, de ezekkel leginkább csak a termelőket felkeresve ismerkedhetünk meg.

Első könyveinek megjelenése után, az 1980-as évektől Bill Mollison tanfolyamokon adta tovább tudását és tapasztalatait az érdeklődőknek, akik kétéves gyakorlat után maguk is oktatókká, tervezőkké válhattak. Ennek köszönhetően a permakultúra világszerte elterjedt, különösen sikeressé válva az elszegényedett országokban, ahol a természetes folyamatokat kihasználó gazdálkodás amellett, hogy kiküszöböli az éghajlati és domborzati problémákat, csökkenti a környezetszennyezést, egészséges élelmiszert biztosít, és erősíti a helyi közösségeket. Napjainkban Ausztráliában és az Egyesült Államokban permakultúra intézetek, bemutató gazdaságok tucatjai foglalkoznak kutatásokkal, tanfolyamok szervezésével.

Magyarországon a permakultúra még nem igazán terjedt el, leginkább az ökofalvak kertjeiben találkozhatunk egy-egy megvalósult részletével (gyümölcsös, ártéri gazdálkodás, tanfolyamok szervezése...). 2007-ben alakult meg a Magyar Permakultúra Szövetség, amelynek tagjai segítik az érdeklődőket az eligazodásban, találkozókat és tanfolyamot szerveznek, cikkeket írnak, levelezési listát vezetnek. A mozgalom egyik hazai úttörőjének, Baji Bélának köszönhetően előreláthatólag idén megjelenik a témával foglalkozó első magyar nyelvű könyv, amelyből megismerhetjük a permakultúra történetét, a tervezés alapjait, valamint a szerző saját, tápiószelei gazdaságában az utóbbi évek során felhalmozódott tapasztalatait.

 

Kép [cc] cicadas



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében