Mit tehetnek a társadalmi szervezetek a társadalmilag és környezetileg felelősebb vállalati működés előmozdításáért?

(A képzés anyagainak gyűjteménye az oldal ajlán található)

A fenntartható fejlődés elve a vállalatoktól azt kívánja meg, hogy a gazdaságos működés mellett tevékenységük társadalmi és ökológiai hatásaival is foglalkozzanak. Emellett az is nyilvánvaló, hogy a piacgazdaság is csak akkor tud jól és hatékonyan működni, ha a szereplők tiszteletben tartják a fair piaci magatartás alapelveit. Mindez csak hatékony társadalmi szabályozás révén érhető el.

Az államigazgatásnak rengeteg feladatot ad a vállalatok társadalmi szabályozása: a versenyhivatal, a fogyasztóvédelmi, a munkaügyi, a környezetvédelmi intézményrendszer tevékenysége részben vagy teljesen arról szól, hogy a vállalatokkal komplex szabályzórendszereket igyekeznek betartatni. Ez a szerep nem is mellőzhető. Ugyanakkor számot kellene vetni azzal a ténnyel, hogy a civil szektor egyre inkább maga is részt vállal a gazdasági szereplők társadalmi szabályozásában. Ezt a szerepet azonban maguknak a társadalmi szervezeteknek is fel kell ismerniük! Hazánkban még mindig túlságosan „államközpontú” a civilek magatartása: a kormányzatnál lobbiznak a törvények módosításáért, ha valami problémát észlelnek. Azonban gyakran célszerű lehet egyenesen a vállalatokhoz fordulni, és őket rábírni magatartásuk megváltoztatására – ahogyan Nyugat-Európában a civilek erre már rájöttek. Az államigazgatásnak pedig fokozottan mint potenciális szövetségesre kellene tekintenie a civil szervezetekre.

Bojkott!

De mi vehetné rá a vállalatokat, hogy változtassanak azon a magatartásukon, amely ugyan a társadalomnak káros – nekik azonban nagyon is előnyös? Ha szükséges, a civilek élhetnek radikálisabb eszközökkel, például bojkottfelhívást fogalmazhatnak meg a vállalatok ellen. Nyugat-Európában és Amerikában számos világcég és termékei ellen hirdettek meg bojkottot a civilek környezetvédelmi, emberjogi, munkaügyi vagy más problémák miatt. A Nike, a McDonald’s, a Shell, az Exxon Mobil, a Nestlé neve is szerepel ezen a listán.

A vállalatoknak ugyan komoly erőforrásaik vannak arra, hogy alakítsák a társadalomban róluk kialakult képet (reklám, pr révén), de azért ki is vannak szolgáltatva az emberek vélekedésének. Ha a közvélemény elpártol tőlük, az tükröződhet eladásaikban is. Nem reménytelen tehát megpróbálni hatni rájuk!

Ráadásul a vállalatok sem mindig olyan tudatosak és cinikusak, mint amilyennek látszanak. Úgy tűnik, gyakran elegendő, ha felhívjuk a figyelmüket a problémára: előfordulhat ugyanis, hogy egyszerűen nincsenek tudatában annak, hogy mások sérelmezik – vagy hogy mennyire sérelmezik! – azt, amit csinálnak.

Magyar bojkottok

Az eddigi legnagyobb visszhangot kiváltó ügy a Danone botránya volt. A cég néhány hónappal azután, hogy felvásárolta a Győri Kekszgyárat, be akarta zárni az üzemet. Ezzel nemcsak a dolgozók veszítették volna el az állásukat, de egy nagy múltú (mintegy száz éves), a győriek számára érzelmileg is fontos vállalat szűnt volna meg. A győri polgármester tiltakozott, sőt, a Danone termékek bojkottját kezdeményezte. A tiltakozások hatására a Danone elállt eredeti tervétől.

A Danone elleni bojkott máig a legismertebb. 2005-ben a Tudatos Vásárlók Egyesülete reprezentatív felmérést végzett magyar lakosság körében. Kiderült, hogy az emberek mintegy 18%-a állítja azt, hogy szokott termékeket, vállalatokat bojkottálni, és többségük meg is tudta nevezni a céget és a bojkott okát. A legtöbben „privát” bojkottokat folytatnak – hiszen meghirdetett akció eddig kevés volt itthon – de a nyilvános bojkottok közül a Danone elleni máig a legismertebb.

Ez a 18% nem kevés! Hiszen vegyük figyelembe, hogy a bojkottoknak nincsenek hagyományai Magyarországon. A megkérdezettek fele továbbá úgy véli, hogy bojkottokkal a vállalatok rávehetők magatartásuk megváltoztatására. Mindez azt sugallja, hogy érdemes a civileknek e tekintetben aktívabbaknak lenniük, hiszen az emberek fogékonyaknak tűnnek a bojkottokban való részvételre.

A bojkottok, valamint a különböző nyomásgyakorló kampányok meghirdetésén kívül is számos eszköze áll a civilek rendelkezésére, hogy a megpróbálják a vállalatokat befolyásolni:

* Partnerség, együttműködés, közös projektek. Egyes civil szervezetek kifejezetten arra szakosodtak, hogy kritikai helyett inkább konstruktív szerepet játszanak, és előremutató projektekben együttműködjenek a vállalatokkal. Érdekes, hogy Nyugat-Európában a nagy szervezetek képesek mindkét szerepet betölteni: a Greenpeace egyszerre kérlelhetetlen kritikusa a vállalatoknak, ugyanakkor együttműködik több céggel azok kísérleti projektjeiben a technológiai fejlesztéstől (lásd a freonmentes hűtőszekrény, a Greenfreeze kifejlesztését) az alternatív projektek finanszírozásáig (lásd a Rabobankkal közös Solaris-projektet). A partnerségnek természetesen rengeteg formája lehet. A lényeg, hogy a civil szervezet itt a saját tudását és érzékenységét adja be a közösbe. Számos példa mutatja, hogy ha sikerül megtalálni a közös hangot, a vállalatok hajlandóak komoly változásokra.
* A legjobb gyakorlatok jutalmazása. Itthon egyelőre kevés példát ismerünk arra, amikor a civil szervezetek mintegy pozitív ösztönzőket hoznak létre, jutalmazva a kiemelkedő vállalatokat. Pedig tőlünk nyugatabbra erre is sok példa van.
* Minősítési rendszer. A civil szervezetek arra is képesek lehetnek, hogy bizonyos szempontok szerint minősítsék, sőt, certifikálják a vállalatokat. Ez a képesség két mozzanatra épül: megfelelő szaktudásra, és hitelességre. Itthon a legjobb példa erre a bioélelmiszerek minősítésével foglalkozó Biokontroll Kht.
* Információs politika. Számos külföldi példa mutatja, hogy a vállalatok magatartását befolyásolja az a tény, hogy tevékenységük hatásai ismertté válnak. Először az amerikai Környezetvédelmi Hivatal alkalmazta azt az eljárást, hogy minden kommentár nélkül nyilvánosságra hozta a cégek környezetszennyezési adatait, ezzel is igyekezvén azokat morális nyomás alá helyezni. Számos olyan civil szervezet létezik, amelyek kifejezetten a vállalatokról szóló hiteles információk begyűjtését, és közzétételét tekintik feladatuknak (lásd www.ethicalconsumer.org, www.responsibleshopper.org).
* Jogi eszközök, perek. Ez a kategória önmagáért beszél: a civilek gyakran élnek a meglévő jogi keretek adta lehetőségekkel, és perekkel kényszerítik rá a vállalatokat gyakorlatuk

Reklám? PR?

Sokszor megfogalmazódik, hogy a vállalatok csak reklámcélból hangoztatják a „társadalmi felelősség” meg a „jó vállalati polgár” szlogeneket, nincs mögöttük valós teljesítmény. Mások attól is félnek, hogy a civilek a saját hitelességüket kockáztatják, ha „összeállnak” a vállalatokkal.

Ezekben a megfontolásokban van valami. Éppen azért kell tisztában lenni a CSR valós értelmével, a rendelkezésünkre álló eszközökkel, hogy hatékonyan tudjuk kritizálni az ál-teljesítményeket. És azért érdemes meghallgatni a külföldi szervezetek tapasztalatait, hogy tudjuk, miként kerülhetjük el a tipikus hibákat, hogyan tudjuk a leghatékonyabban befolyásolni a cégeket.

CSR az Európai Unióban

Az EU néhány éve Zöld Könyvet tett közzé a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról (corporate social responsibility – CSR, elérhető itt). Ebben leszögezi, hogy a CSR nem helyettesíti az állami szabályozást, viszont bizonyos területeken kiegészítheti azt. Ugyancsak fontos megállapítás, hogy a CSR-t fel kel használni a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében. A Riói Deklaráció is tartalmazza, hogy a fenntartható fejlődés mindannyiunk – beleértve a vállalatokat is – közös ügye.Az EU álláspontja azért is fontos, mert a CSR-t törvényi eszközökkel is elő lehet mozdítani. Nagyon úgy tűnik például, hogy a vállalatoknak a közeljövőben – az üzleti jelentés mellett – kötelező lesz éves társadalmi jelentést is közzétenniük tevékenységeikről! Ez több európai országban máris így van, az EU szintjén pedig (így már hazánkban is) kötelező környezeti jelentést készíteni. Az éves jelentések azért fontosak, mert ezáltal a vállalatok tevékenysége átláthatóbbá és kritizálhatóbbá válik. A vállalatok pedig rá lesznek kényszerítve, hogy javítsanak működésük társadalmi és környezeti teljesítményén. Ehhez pedig civil partnerekre is szükségük lehet.

Kétrészes képzésünkön ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ:

• Mit tesznek már ma is a hazai civilek a vállalatok befolyásolása érdekében? Milyenek az itthoni tapasztalatok e tekintetben?
• Milyen eszközök állnak a civilek rendelkezésére? Mit tesznek a téren a nyugati nagy civil szervezetek?
• Melyek a „forró ügyek” a vállalatok vonatkozásában? Hol érdemes vagy szükséges cselekedni?
• Hogyan lehet elkerülni, hogy a vállalatok kihasználják a civileket, és végső soron kompromittálják őket?
• Milyen módszerekkel lehet a leghatékonyabban érvényre juttatni vállalatkritikus szempontjainkat?
• Hogyan lehet információt gyűjteni a cégekről?
• Hogyan érdemes partnerségi viszonyt kezdeményezni velük?

Boda Zsolt – A vállalatok társadalmi felelősségvállalása (CSR)