Hogy egy nagyvárosban is jelen van a természet, arra jó példa Budapest, amely meglepően jól áll védett természeti értékek terén.

A főváros területének közel 10 %-a védett vagy védelemre érdemes, biológiai sokféleség terén pedig kiemelkedően jól helyzetben van más európai nagyvárosokkal összehasonlítva.

Védett területek a fővárosban

Talán első hallásra meglepő lehet, de Budapesten sok-sok védett természeti érték van. Ezek között vannak országos védelmet élvező természetvédelmi területek, amelyek a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósághoz tartoznak. Ilyen például a Sas-hegy, a Budai Tájvédelmi Körzet, vagy a Dél-Budán található Tétényi-fennsík. Vannak olyan védett területek, amelyeket csak engedéllyel, vagy még úgy sem lehet látogatni. Ilyen például a Dél-Budán található Háros-, és Kis-Háros-sziget.

A városnak vannak helyi védett területei is, jelenleg 36, amelyeket a Fővárosi Önkormányzat vont védelem alá. Ezek közé tartozik például a Rupp-hegy, a Szépvölgyi-erdő, vagy a legfrissebb helyi védett terület, az újpesti Farkas-erdő. Ebben a csoportban van egy kakukktojás is, egy olyan budai telek, amelynek a helyét titokban tartják. Erre jó oka van a szakembereknek, ezen a telken ugyanis a fokozottan védett, szarvasbangó nevű orchideafaj ezres nagyságrendre becsült állománya él, és az a jó, ha a telek pontos helyéről minél kevesebben tudnak.

Védelmet nemcsak egy terület, de akár egyetlen fa is kaphat. Budapesten több védett fát is találhatunk. Közéjük tartozik például a II. kerületben álló gyönyörű Kondor úti libanoni cédrus, vagy az az öreg hársfa, amelyik egy pesthidegkúti kertben áll, és a város egyik legidősebb fája lehet.

Szintén védelmet élveznek a barlangok, lápok, források, ezek ex lege, vagyis a törvény erejénél fogva védettek. Vannak a városban Natura 2000-es területek is, amelyek az Európai Uniós természetvédelmi hálózat részei.

Egy nagyvárosban is élnek ritka fajok

Aki nyitott szemmel jár-kel Budapesten, annak meglepő találkozásokban is része lehet. Tavasszal és nyár elején a város külső peremterületein, vagy a természetes élőhelyek itt-ott megmaradt kis foltjain számos védett virágokat láthatunk.

A már említett Tétényi-fennsíkon például nagy számban találhatunk a száraz, sziklás gyepekhez köthető védett növény-és állatfajokat, mint például az árvalányhajakat, a borzas vértőt, állatok közül sok más mellett például a pannon gyíkkal és a sisakos sáskával is összefuthatunk itt. A fennsík természeti értékeit egy tanösvény bejárása során ismerhetjük meg.

Hallottatok már a csepeli Tamariska-dombról? Ez a kis dombocska a csepeli kertvárosban emelkedik, és a hajdani homokbuckás vidék emlékét őrzi, ahol még láthatjuk a homoki nyárasok és a homokpusztagyepek kis foltjait, amelyek régen nagy területet borítottak az Alföldön. Ez a terület szintén egy tanösvényen járható be.

A múlt egy értékes darabját őrzi a Pest délkeleti szélén fekvő Soroksári Botanikus Kert is. A Duna-Tisza-közén egykor nagy területeket borító láprétekből mára nem sok maradt. Az itt található 12 hektár a kevés „emlékőrzők” egyike, ahol májusban látványos virágtengerben lehet gyönyörködni. Akkor virágzik ugyanis a védett szibériai nőszirom, amellyel ma már csak kevés helyen találkozhatunk az országban.

Békamentés Hűvösvölgyben

Néhány éve gyakran hallhattuk a hírekben a II. kerületben található budaligeti Jegenye-völgy nevét, ahol közel kétezres szalamandra-populáció él. A területen lakóparkot akartak építeni, ami megpecsételte volna a védett kétéltűek sorsát. A most már Szalamandra-völgyre keresztelt terület végül megmenekült, védetté nyilvánították, így itt most már lakópark és más sem épülhet.

Maradjunk még egy kicsit a kétéltűeknél és Budán. Minden tavasszal fura kis kerítés kerül a hűvösvölgyi villamosvonal egy rövid szakasza mellé. Az erdőből ugyanis ekkor indulnak meg a barna varangyok, hogy szaporodóhelyük felé vegyék az irányt. Az egyik ház kertjében található nagy tó eléréséhez azonban a békáknak komoly akadályokat kell leküzdeniük: vonulási útvonalukat nemcsak az autók, motorosok és bringások veszélyeztetik, hanem a villamosok is. A villamossínek mellett ráadásul egy mély betonteknő is végighúzódik, és egy barna varangy, ha oda beesik, egyedül onnan biztos, hogy nem tud kijönni.

Épp ezért a Magyar Madártani Egyesület (MME) Kétéltű-és Hüllővédelmi Szakosztálya, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Jane Goodall Intézet minden évben békamentést szervez, amelyhez bárki csatlakozhat. Az önkéntes segítőknek köszönhetően minden szezonban több száz barna varangy menekül így meg.

Az MME kér mindenkit, hogy ha hasonló problémát észlel a környezetében, akkor az információkat és az észleléseket töltse fel az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapjára weben vagy ingyenes okostelefon alkalmazáson keresztül.

A városokban sok madárfaj is megtalálja a számításait. Javában szól már a fülemüle, az egyik legszebb hangú madarunk, de a Duna menti hullámtéri erdőkben hamarosan felhangzik egy másik, hasonlóan gyönyörű madárdal, a sárgarigóé is.

Madárvédelem a város sűrűjében

Időnként igazi ritkaságok is feltűnnek Budapesten. 2010 telén például egy nálunk szórványosan feltűnő kóborlónak számító borzas gödény, közismertebb nevén pelikán úszkált a Dunán, a Parlamentnél. 2016-ban pedig két fakó keselyű üldögélt két napig egy fűtőmű kéményén a budatétényi panelházak között. A fiatal madarak Szerbiából vagy Horvátországból jöhettek, és kóborlásuk során pihentek meg kicsit a fővárosban.

Áprilisban-májusban, a fészkelési időszakban madarak csivitelése hallatszik mindenhonnan. Cseperedik az új generáció, épp ezért ebben az időszakban ne irtsunk cserjét és ne vágjunk fát, mert bárhol lehetnek fészkek tele tojással vagy pihés fiókákkal. Vannak olyan madarak, amelyek már azelőtt elhagyják a fészket, mielőtt repülni tudnának. Egy ideig az aljnövényzetben rejtőznek, vagy alacsonyabb ágakon ücsörögnek, és ott várják szüleiket, akik továbbra is hordják nekik a táplálékot. Ilyen madarak például a rigók vagy az erdei fülesbaglyok. Ha ilyen fiókát látunk, és az nincs közvetlen életveszélyben, mondjuk egy forgalmas út mellett vagy épp egy macska szájában, ne akarjuk megmenteni! Ezek a fiókák nem árvák, és nem szorulnak a segítségünkre.

Nem gyomos, nem gazos: méhlegelő

Kevésbé feltűnőek, de annál fontosabbak az ízeltlábúak, amelyek ott vannak körülöttünk mindenhol, bár az utóbbi években sajnos egyre kevesebben.

Már több kutatás is kimutatta, hogy a beporzó rovarok drasztikusan fogyatkoznak, ami nemcsak a biodiverzitás csökkenése miatt nagy baj, de a világ élelmiszertermelésére is hatással van. Biztos sokan látták már azokat a Kínában készült képeket, amelyeken a rovarok helyett emberek porozzák be kis ecsetekkel a gyümölcsfák virágait, mert nincs már elég beporzó rovar a nagy ültetvényeken. Reméljük, nem jutunk el idáig, de ehhez most és mindannyiunknak oda kell figyelni a beporzókra, és arra, hogy a méhek, lepkék, zengőlegyek és a többiek elegendő táplálékot találjanak magunknak.

A méhek fennmaradását szolgálják a városi méhlegelők, amelyekből a 2021 óta futó Vadvirágos Budapest keretében Budapest-szerte is több mint harmincat találhatunk, de vidéki városokban, például Veszprémben, Szegeden vagy Székesfehérváron is beindultak a vadvirágos projektek.

Ezeken a mozaikokon a növényeket egyszer vagy kétszer vágják csak le, hagyják, hogy a növények virágozzanak, majd magot is érleljenek. Ezek a vadvirágos rétek virágzás idején nemcsak szépek, de mindeközben táplálékot és búvóhelyet nyújtanak sok-sok rovar számára, ráadásul ezek a területek a nyári forróságban a városi mikroklímára is jó hatással vannak.

Persze idő kell ahhoz, hogy egy méhlegelő beálljon, és a megfelelő fajösszetétel alakuljon ki, de a vizsgálatok azt mutatják, hogy ezeken a területeken jóval magasabb a rovarok száma, mint a rövidfüvű gyepeken.

Budapest 12. kerületében például vannak olyan vadvirágos rétek, ahol a rovarok fajösszetételének gazdagsága a kiskunsági természetközeli gyepekhez hasonló. Az egyik területen például 60 méhfajt, 14 nappali lepkét és 14 zengőlégyfajt figyeltek meg.

Oázis a rovaroknak

A beporzó rovarokat a saját kertünkben vagy akár az erkélyünkön is segíthetjük.

• A kertben ne nyírjuk le tövig a füvet,
• ha nem is mindenhol, de egy-egy mozaikon hagyjuk meg a virágokat, a pitypangokat, százszorszépeket és a többieket.
• A kiskertbe vagy a balkonládákba válogassuk úgy a virágokat, hogy tavasztól őszig mindig legyen valami, ami éppen virágzik, így segítjük a rovarokat a táplálékhoz jutásban.

A beporzóbarát kert kialakításához kaphatunk hasznos tanácsokat az Ökológiai Kutatóközpont Beporzók a kertünkben című kiadványából, ami ide kattintva ingyenesen elérhető.

A kertünkben más állatfajoknak is kedvezhetünk. A madaraknak tehetünk ki odúkat és madáritatót, ez utóbbi egész évben jó szolgálatot tesz a kert tollas lakói számára, nemcsak itatóként, de fürdőként is. Nagyon fontos azonban, ha egyszer elkezdtük az itató használatát, és a madarak odaszoktak, ügyeljünk arra, hogy mindig legyen benne víz.

Ha fecskék élnek a közelünkben, kialakíthatunk számukra sárgyűjtő helyet, ami a fészeképítésnél jól fog jönni nekik. Száraz időszakokban ugyanis a sár fellelése sem mindig könnyű. Hogy hogyan tehetjük állatbaráttá a kertünket, azzal kapcsolatban remek ötleteket találtok a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) oldalán.

Kaszálásban, kutatásban is részt vehetünk önkéntesként

Ha valaki aktívan szeretne besegíteni a természetvédők munkájába, annak számos lehetősége nyílik erre. A szemétszedő akciók mellett rendszeresen vannak élőhelykezelési munkák is, például a hazai nemzetipark-igazgatóságok szervezésében.

Az egyik ilyen helyszín, ahová minden ősszel várják az önkénteseket Újpesten, a Megyeri híd lábánál található. Itt olyan értékes homokgyepek vannak, ahol több mint húsz védett növényfaj él, ezek egyike a homoktövis cserje, amelynek egyedüli természetes élőhelye itt maradt meg az országban.

Itt minden ősszel összegyűlik egy kis csapat az MME vezetésével, szakemberek és önkéntesek, akik megszabadítják a területet a tájidegen fajoktól. Ha nem tennék, akkor azok előbb-utóbb kiszorítanák az őshonos növényeket.

Ma már egyre több citizen-science, civil vagy közösségi tudomány projektbe is bekapcsolódhatunk. Ezeknek a lényege, hogy bárki, tudományos előképzettség nélkül gyűjthet adatokat bizonyos fajokról, és ezzel segítheti a hazai kutatásokat.

Az egyik első ilyen projektet az Ökológiai Kutatóközpont indította, akik az idegenhonos kullancsok és szúnyogok, például a tigrisszúnyog terjedésének felméréséhez kérték a civilek segítségét.

Ez a műfaj azért is jó, mert a kutatók eredményei annál pontosabbak, minél több adat áll a rendelkezésükre. Ők azonban nincsenek elegen ahhoz, hogy az egész országot felmérjék, így azonban az önkéntesek segítségével az ország számos pontjáról hozzájuthatnak adatokhoz. A civil adatgyűjtők pedig ezeken a projekteken keresztül tevékeny részesei lehetnek a tudományos kutatásoknak.

Ma már számos faj adatgyűjtésében vehetünk részt, a pókoktól kezdve a kétéltűeken, hüllőkön át a hódok feltérképezéséig, sok területen segíthetjük a kutatókat. Nemrégiben országos találkozót is tartottak, ahol azok a szervezetek és tudományos műhelyek mutatkoztak be, akik önkéntes adatgyűjtők segítségét kérik.  Érdemes a kiállítók listáját böngészni, bizonyára találtok olyat, akinek a munkáját ti is szívesen segítenétek önkéntes adatgyűjtéssel.

---

 

Ez a tartalom az Agrárminisztérium támogatásával valósult meg.