| Tudatos Vásárló / Simon Gergely
PET, papír, fém. Melyik italcsomagolásban mennyi káros anyag van?
A nyári melegben egyre több időt töltünk a szabadban: túrázunk, strandra járunk, sportolunk vagy akár csak rójuk a várost. Ilyenkor sokkal több folyadékot fogyasztunk, ezért újra felmerül a kérdés, miből igyunk, ha sem a környezetünket nem akarjuk terhelni, sem az egészségünket nem akarjuk károsítani. Környezeti szempontból jó választásnak tűnik, ha kulacsot viszünk magukkal, esetleg újra és újra feltöltünk egy flakont, a legtöbbször viszont marad az eldobható csomagolás, az egyszer használatos palack, fémdoboz vagy kávés pohár. Összeszedtük, hogy a környezeti szempontokon túl az egészségünkre milyen italcsomagolások jelenthetnek kockázatot, és melyek biztonságosabbak.
Melyik a legkisebb rossz a környezetnek, ha mindenképpen az eldobhatót választjuk?
Ha hirtelen megszomjazunk az utcán és nincs nálunk semmilyen ital vagy kulacs, akkor vagy betérünk egy büfébe, étterembe inni, vagy veszünk vizet vagy valamilyen más italt az utcán. Ezt sajnos jellemzően eldobható italcsomagolásban: PET palackban, aludobozban, esetleg italkartonban kapjuk.
Az eldobható italcsomagolások környezeti lábnyomát, azaz hogy PET palackok, aludobozok, eldobható üvegek, esetleg újratölthető italcsomagolások jobbak-e fenntarthatósági szemontból, már körbejártuk korábbi cikkünkben.
PET, aludoboz vagy üveg? Melyik italcsomagolás jobb a környezetnek?
A különböző kockázatelemzések alapján ki lehetett jelenteni, hogy
az eldobhatók közül a környezetnek a legrosszabb az eldobható üveg használata, és ha csupán eldobjuk a csomagolóanyagot, akkor a legkedvezőbb a PET palack használata. Persze ez nem veszi figyelembe, hogy az eldobható csomagolások folyamatosan megjelennek a környezetben, a műanyag hosszú távon mikroműanyag-szennyezést okoz.
- Környezeti szempontból a megelőzés a legjobb, azaz ha saját kulacsot használunk.
- A hulladékhierarcia második helyén az újratöltés áll, így ha előre csomagolt italt vásárolunk, válasszuk az újratölthető és visszaváltható csomagolást.
- Amennyiben csak eldobható csomagolás áll rendelkezésre, fontos, hogy a palackot szelektív hulladékgyűjtőbe dobjuk.
Az eldobható csomagolásból mikroműanyag lesz
Egyre jelentősebb probléma az egész bolygónkat elárasztó mikroműanyag-szennyezés. Mikroműanyagot kimutattak Földünk legeldugodtabb zugaiban, az emberi vérben, a placentában, sőt egy új kutatás során az összes vizsgált emberi- és kutyaherében is. A műanyagok aprózódás, műszálas ruhák mosása és a szándékosan termékekhez adott mikroműanyagok mellett a műanyag újrahasznosításból is származik, fokozottan jellemző a műanyag-újrahasznosító üzemek környékén az ilyen szennyeződés. A környzetbe és belénk jutó mikroműanyagnak pedig számos kckázata van. Egy friss kutatás például a mikroműanyag-szennyezettség szívünkre jelentetett kockázatát mutatta be.
Az eldobható műanyag egészségi kockázatai
Az emberi egészségre veszélyes anyagok, mind az italcsomagolásokból, mind az eldobható poharakból kijuthatnak. Korábban bemutattuk, hogy a PET-palackok, az aludobozok és a polisztirol italospoharak is kockázatot jelenthetnek.
A műanyag csomagolás sok esetben tartalmazhat az italokban megjelenő kockázatos vegyi anyagokat. 906 olyan vegyi anyag van, amely feltehetően megtalálható műanyag csomagolásokban, étovábbi 3377 anyag pedig feltételezhetően előfordul bennük – derül ki a CPPdb (Chemicals associated with Plastic Packaging Database) adatbázisából. A 906-ból 63 vegyi anyag a legrosszabb besorolást kapta az emberi egészségre gyakorolt veszélyek szempontjából az uniós CLP rendelet szerint, 68 pedig a környezeti veszélyek szempontjából számít problémásnak.
Lássuk egyesével, melyik csomagolással mi a baj?
PET-palackok
A PET (polietilén tereftalát) palack a legelterjedtebb italcsomagolás.
Talán nem gondolunk bele, de a kisebb kiszerelésben nagyobb felületen érintkezik a folyadék, így nagyobb az esélye a szennyeződésnek.
A PET palackokban gyakran kimutatnak antimon-szennyezést, ami a gyártás során kerül be szennyezőként. Az antimon egy arzénhoz hasonló, de annál kevésbé toxikus úgynevezett félfém, mely a szervezetből lassan ürül ki.
Egyes PET-palackokban több vizsgálat is kimutatott hormonrendszer-károsító, rákkockázatú ftalát lágyítószereket.
A PET-palackok alapesetben mentesek biszfenoloktól, de a műanyagok újrahasznosítása során gyakran szennyeződnek, és a BPA nyomokban megjelenhet. Egy 2018-as kutatás során 23 minta BPA-tartalmát mérték, amelyek új és újrahasznosított pelletből, valamint gyártás előtti alapanyagból és palackokból származtak, öt különböző európai gyártótól. Méréseik egyértelműen magasabb BPA-szinteket mutattak ki az újrahasznosított PET-ben.
Fontos tudnunk azt is, hogy a BPA hő hatására könnyebben kioldódhat a műanyagból. Ezért ha melegben tartjuk, például napon kocsiban hagyjuk a PET-palackot, az gyorsíthatja a kockázatos anyagok kioldódását.
Alumínium-dobozok, fém kupakok
Mostanáig Európában csak Franciaország tiltotta be (2015-ben) a BPA-t (biszfenol-A) élelmiszer-csomagolásban. Pedig több kutatás is bizonyította, hogy a különböző biszfenolok megtalálhatóak élelmiszer-csomagolásokban – az eldobható csomagolásban igen ritka polikarbonát műanyagon (PC) túl az alumínium-dobozok, konzervek és palackok tetejének bevonatában is megtalálhatóak.
Egy az emberi szervezetben vegyi anyagokat kereső kutatási projekt azt mutatta ki, hogy elfogadhatatlanul sok biszfenol (például biszefenol-A) jut az emberi szervezetbe. Ennek az egyik fő forrása az élelmiszer- és italcsomagolás. Az egészen kis mennyiségben is hormonkárosító biszfenolok sajnos, bár többször tervezték, még mindig nincsenek betiltva az Európai Unióban, de az élelmiszer-csomagolóanyagokban napirenden van a tilalmuk.
Italkarton-csomagolás
Az italkarton-csomagolás nehézsége, mint minden kombinált csomagolásé, hogy a benne lévő különbözől anyagok, mint az alumínium, a papír és a műanyag nem igazán szétválaszthatóak, így az egész nem újrahasznosítható.
Italkartonokból történő jelentős vegyianyag-kiszivárgás kockázata viszonylag alacsony, különösen akkor, ha a csomagolást rendeltetésszerűen használják. Kémiai szempontból kockázatot jelenhetnek a ragasztók, amivel a papír-, az alumínium- és a műanyag-rétegeket egymáshoz kötik, és ezekből potenciálisan vegyi anyagok szivároghatnak ki. Ugyanígy a nyomtatási tinták szintén lehetnek vegyi anyagok forrásai.
Ezeknek az anyagoknak élelmiszeripari minőségűeknek és biztonsági előírásoknak megfelelőnek kell lenniük, de gyengén gyártott kartonokban vagy bizonyos körülmények között (pl. magas hőmérséklet, vagy ha gyengül az anyag fagyasztás vagy túl hosszú tárolás hatására) szennyeződések kerülhetnek a termékbe. A BPA néha előfordulhat a kartonok bélésanyagaiban is, illetve ftalátok, igen ritkán szintén jelen lehetnek a csomagolóanyagokon.
Polisztirol, műanyag és papír poharak
A műanyag és eldobható poharak is többféle kockázatot jelenthetnek. A sima polietilén eldobható poharak leginkább a környezetet terhelik, illetve forró folyadék nem rakható beléjük; a hőálló és a műanyag helyettesítő poharakkal azonban több a gond.
A hőálló műanyag poharak gyakran polisztirolból (PS – jelölése 6) készülnek. A polisztriol igen elterjedt, bár kockázatos élelmiszertároló csomagolóanyag, kávéspoharakon túl éthordó dobozokban, joghurtos flakonokban, zöldségek és gyümölcsök alá tett habszivacs tálcákban is találkozhatunk vele.
A polisztirol termékek sztirént bocsáthatnak ki, amely lehetséges emberi rákkeltő anyag. A sztirén kijutása különösen akkor jelentős, ha forró italt öntünk a pohárba.
Más a helyzet a szórakozóhelyeken elterjedt újratölthető vastag polipropilén poharakkal. Ezek újabban biztonságosak kémiai szempontból, ám a mosás, kopás, sérülések és hő hatására egy idő után egyre több mikroműanyag juthat belőlük az italba, aminek lehetnek egészségügyi kockázatai.
A műanyagot helyettesítendő igencsak elterjedtek a papírpoharak. Józan ésszel belegondolva a papír, ha folyadék kerül bele azonnal átázna, ezért nyilván vegyi anyagokkal kell kezelni, műanyag bevonatot kell rá tenni, hogy vízálló legyen. Ezek a bevonatok viszont sajnos sokszor lényegesen nagyobb egészségügyi kockázatot jelentenek, mint a környezeti szempontból nem túl előnyös műanyagok.
Rendszeresen örök vegyi anyagoknak is nevezett, nem lebomló, a szervezetben felhalmozódó, hormonrendszerbe beavatkozó és más egészségügyi kockázatot is jelentő PFA (perfluorozott alkil)-vegyületek kimutathatóak az ilyen poharakból. Az Environmental Working Group 2023 áprilisi jelentése is számtalan PFA vegyi anyagot talált különböző élelmiszer-csomagoló anyagokban. A Consumer Reports 2022-es tanulmánya (Food Packaging Forum) szerint is több elterjedett papíralapú eldobható pohárban is jelen vannak a PFA vegyi anyagok.
A PFA-vegyületek összefüggésbe hozhatók az immunrendszer károsodásával, a rák kockázatának növekedésével, a koleszterinszint emelkedésével, valamint reprodukciós és fejlődési problémákkal.
Ha ez még nem lenne elég, ha újrahasznosított papírból készül a pohár, akkor előfordulhat benne biszfenol-szennyezettség is.
Néhány biológiailag lebomló pohár polilaktid (PLA) bevonattal rendelkezik, amely egyfajta bioplasztik. Aggodalomra ad okot, hogy bizonyos körülmények között, például magas hőmérsékleten, a PLA tejsavat és potenciálisan káros vegyi anyagokat bocsáthat ki.
Eldobható pohár helyett érdemes továbbra is többször használható hagyományos üveg- vagy kerámiapohárból, csészéből, bögréből inni. Esetleg hordhatunk saját, rozsdamentes acélból készült poharat, amiből bármikor bárhol ihatunk forró folyadékot.
Fontos felhívni arra a figyelmet, hogy a kerámiaedények mázában, különösen a régi vagy nem megfelelően égetett edényekben megtalálhatóak toxikus nehézfémek, így az idegrendszerre káros ólom vagy a rákkeltő kadmium. A régebben elterjedt ólomüvegből szintén kijuthat ólom az italba, különösen savas vagy alkohol italok hatására.
Következő cikkünkben azt nézzük át, milyen italtárolók, kulacsok jelenthetnek kockázatot, és melyek biztonságosabbak.
A Toxfree LIFE for All projektet az Európai Unió LIFE alapja (LIFE22-GIE-HU-ToxFree LIFE for All, 101114078) és az Energiaügyi Minisztérium társfinanszírozza (Z1230232). A cikkben kifejtett nézetek és vélemények a Tudatos Vásárlók Egyesületének álláspontját képviselik, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem tehető felelőssé.