Emberi jogi kérdések

Napjainkban az Európán kívül gyártott játékok nagy része Kínában készül, ahol a munkakörülmények messze vannak az ideálistól. A játéktermékek szezonális jellege hatással van a munkahelyek stabilitására: a munka rendszertelenségét, a munkahelyek bizonytalanságát és a hosszú távú alkalmazotti juttatások elmaradását eredményezi. A termelési csúcsidőszakok jelentős túlórával járnak, ami a dolgozók egészségét és biztonságát veszélyezteti.

Jonas Astrup, az International Council of Toy Industries (ICTI – Nemzetközi Játékipari Tanács) munkatársa szerint az utóbbi évek során számos kínai gyárban történt némi előrelépés a munkakörülmények terén: „Nem állítom, hogy egyetlen rossz gyárat sem találhatunk – mondja -, de nagyon meg lennék lepve, ha olyan szintű problémákat találnánk, mint amilyenek két-három évvel ezelőtt léteztek”.

Vannak azonban, akik másképpen látják a helyzetet. 2005 szeptemberében egy tizenegy véletlenszerűen kiválasztott – többek között a Mattelnek és a Hasbronak is szállító – kínai gyár körülményeit vizsgáló jelentés arról számolt be, hogy a vállalatok működését szabályozó etikai kódexek bevezetése ellenére továbbra is előfordul, hogy visszaélnek a játékipari munkavállalók jogaival.

A szabálytalanságok között előfordult a heti nyolcvan órát meghaladó munkaidő, a helyi minimálbérnek mindössze 59%-át elérő fizetés, vagy a túlzsúfolt üzemcsarnokok. A vizsgált tizenegy gyár közül mindössze egy tartotta be a munkaidőre és a fizetésekre vonatkozó kínai törvényeket.

Egy 2004-es jelentés, amelyet a Swedish Fair Trade Centre (Svéd Méltányos Kereskedelmi Központ) tett közzé, hasonló szabálytalanságokat tárt fel: a csúcsszezonban nem ritka a napi 14 órás, heti hét napos munkarend.

Astrup állítja, hogy ezek a jelentések már idejétmúltak. „Garantálni merem, hogy a dolgok azóta megváltoztak, és ezek a jelentések ma már nem a valóságot tükrözik.”

Kristina Bjurling, a Swedwatch munkatársa és a 2004-es jelentés társszerzője azt mondja: „természetesen reméljük, hogy azóta bizonyos dolgok javultak, de a munkakörülmények nem változnak ilyen gyorsan”. Úgy látja, a 2005-ös jelentés nem sok változást talált a vállalatokat jellemző körülményekben, és egy kínai újságíró az év első felében hasonló problémákról számolt be – többek között nagy számú és mindamellett kifizetetlen túlóráról, egészségügyi és biztonsági kockázatokról.

A szerző szerint egyrészt azért állnak fenn továbbra is ezek a problémák, mert a gyártók és a kereskedők nem hajlandók megfizetni az erkölcsi elvárásaik teljesítésével járó költségeket. A rövidebb szállítási határidők és az alacsonyabb árak iránti igény megnehezíti, sőt, szinte ellehetetleníti a jobb munkahelyi körülmények iránti igények kielégítését.

 

Az ICTI etikai kódexe

A legtöbb vizsgált cég tagja a British Toy & Hobby Association-nak (BTHA – Brit Játék és Hobbi Szövetség), amely viszont az ICTI tagja. A BTHA a beszállító gyárak alkalmazottjainak vonatkozásában tagjai számára elő is írja az ICTI etikai kódexének betartását. Ezen kívül számos BTHA tag csatlakozott az ICTI Date Certain Database kezdeményezéshez is, ami előírja, hogy egy előre meghatározott dátumot követően CSAK olyan gyárak lehetnek beszállítók, amelyeknél független felülvizsgálatot végzett egy, az ICTI által elfogadott auditor. A jelentésben szereplő legtöbb vállalat esetében ez a meghatározott dátum 2006. január 1. volt.

Az ICTI kódex 2001-ben készült és saját elvárásainknak három főbb területen sem felel meg:

• A heti munkaórák maximális számát (túlórákkal együtt) 66 órában határozza meg, ami mellett bizonyos esetekben – például főszezon idején -72 órát is engedélyez hetente. Az Ethical Consumer (ECRA) szerint az Etikus Kereskedelmi Kezdeményezés (Ethical Trading Initiative, ETI) irányelveit figyelembe véve az elfogadható munkahét 48 óra, plusz 12 óra önkéntes túlóra.

• Az ECRA szerint egy jó etikai kódex a munkavállalás alsó határát 15 éves korban határozza meg, az ICTI kódex azonban bizonyos körülmények között a 14 éves alsó korhatárt is megengedi.

• Végül az ICTI kódex, sok más etikai kódexhez hasonlóan, nem teljesíti a kampányt folytatók által „megélhetési fizetésnek” nevezett összeg megfizetésével kapcsolatos kötelezettségvállalást. A Labour Behind the Label nevű civil szervezet azzal érvel, hogy a „törvényben meghatározott országos átlagfizetés vagy az iparágban szokásos átlag” megfizetésének vállalása nem elegendő. Az olyan országokban ugyanis, mint Kína, sem a törvényben meghatározott országos átlagfizetés, sem az iparágban szokásos átlag „a legalapvetőbb szükségletek kielégítéséhez szükséges minimum összeg közelében sincs.” A ruhaipart vizsgáló tanulmányok egységesen arra a következtetésre jutottak, hogy a törvény által előírt minimálbér „még egyetlen munkás szükségleteit sem fedezi”, nemhogy egy családét. Nem valószínű, hogy a játékiparban dolgozók helyzete nagyon más lenne. A kampányban részt vevők szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a munkavállalók körülményeinek javításához a feltételek kollektív kialakításán át vezet az út, a szakszervezeteken keresztül. A Labour Behind the Label szerint „a szakszervezetek tudnák csak igazán hatékony és legitim módon biztosítani, hogy a munkavállalók egymással összefogva és vezetőikkel tárgyalva alkudjanak ki méltányos fizetéseket.” Bár a legtöbb etikai kódex, így az lCTI kódex is lehetővé teszi a szabad szerveződést, nem sok szó esik arról, hogy ezt hogyan segítik elő. Emellett Kínában a szabad, független szakszervezetek létrehozása továbbra is tilos.

 

Az ICTI felülvizsgálatai

A következő jelentős probléma az etikai kódexekkel és az ICTI folyamattal kapcsolatban az, hogy a kódexben foglaltak végrehajtását nehéz biztosítani. Kristina Bjurling szerint ez egy olyan „konzervatív rendszer”, amely a klasszikus „megfelelt – kipipálva” elv szerint működik. Ez pedig mindeddig nem sok változást hozott a munkavállalók életében.

Bár a vállalatok auditálhatók, a civil szervezetek megfigyelői egyre többször tapasztalják, hogy a gyárak és a beszállítók „átverik” az auditorokat. „Az egyre kifinomultabb ellenőrzési módszerek gyakran hasonlóan kifinomult dokumentumhamisítással járnak együtt. Így még azokban a gyárakban is előfordulhat, amelyek egyébként pont azért hívnak auditorokat, mert erőteljesebben szeretnék megvalósítani vállalati társadalmi felelősségvállalást, hogy a szabálytalanságok dokumentálása és kezelése továbbra sem megfelelő.” A módszereik között megtalálható a kettős dokumentáció vagy épp a dolgozók betanítása és megfélemlítése, hogy azok az interjúk során a „megfelelő” dolgokat mondják.

A kampány részesei szerint a munkavállalók aktív részvétele elengedhetetlen része kell legyen a folyamatnak. Bjurling szerint az ICTI-nek segítenie kell a dolgozók munkajogi oktatását, és jobban be kell őket vonnia az auditálás folyamatába.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy a kínai gyáraknak az ICTI mindeddig csupán töredék részét ellenőrizte és hagyta jóvá. A 10.000 játékgyárból jelenleg mindössze 450 szerepel az ICTI adatbázisában, miközben további 400 gyár esetében zajlik a jóváhagyás folyamata. A folyamatot az is hátráltatja, hogy a beszállító gyárak maguk fedezik a tanúsíttatás költségeit, így a kisebb gyárak esetében a költségek visszatartó erőt jelenthetnek.

Mivel valószínűleg lehetetlen teljesen elkerülni a Kínában gyártott játékokat, fontos tudatnunk az ott gyártató cégekkel, hogy a munkavállalók jogainak érvényesítését kiemelten fontos kérdésnek tartjuk, amelyen még sokat kell dolgozniuk.

 

 

Előző rész <<< x >>> Következő rész