| Csikós Attila
Imperativus
Langy szél fúj nyugat felől. Enyhülünk, hezitálunk. Ballont vagy bőrkabátot? Szürkét vagy kéket? Sállal vagy anélkül? Esernyőt vagy napszemüveget? Szabadon dönthetünk. Előbb a jobb vagy a bal cipőt húzzuk-e fel? Mérlegelünk, latolgatunk.
Melyik csatornán nézzük ugyanazokat a reklámokat? Mindenről kikérik a véleményünket. Mi pedig választhatunk. Milyen tejet öntsünk a lefolyóba, miután megsavanyodott? Sok a dolog, de legalább nem unatkozunk. Ha unatkozunk, akkor megkérdezhetjük, ki miatt? Ki a felelős? Ezek a dilemmák, kérem! A morál, az erkölcs, létünk, értelmünk nagy kérdéseit megfejtette már a szomszédasszony a múlt heti Fülesben. Állítólag csak tizenkilenc betű. Ott van vízszintesen és függőlegesen. Attól függ, fekszünk-e már vagy még állunk. Hát ezért kellett annyit gyűrnünk magunk? Ha nyer, megosztozunk majd az ajándékkosarán.
Végre módunkban áll az alapvető kérdéseken merengeni. Vegyünk-e „légkondit”, „hajkondit”, kondi gépeket? És újat vegyünk-e vagy nyögjük tovább a régi részleteit? Gondolkodni nem érdemes. Korunk szép műalkotása lenne a Vetyengő című egészen kicsi kisplasztika, melyet ingyenesen megtekinthetnénk minden bevásárló-centenárium előtt. Töprenghetünk minden megfontolandó részleten. Vizsgáljuk meg hát a létező entitást, lényegét, útját, irányát, a benne rejlő lehetőségeket, a szubsztanciát. Mit tud az a mikrohullámú sütő huszonnyolcezerért?
Mindent tudni akarunk. Fejünkben úgy tülekednek a kérdések, mint az emberek a metróban a mozgólépcső előtt. Csoda, ha közlekedés közben meggyűlöljük a másikat, önmagunkat pedig a válaszkeresés szörnyű súlya alatt? Mi az a Karboxi-propil-cellulóz? Hány megabájt az élet? Jobb-e egy négyfejes videó, mint egy hatajtós gépkocsi? Mit mondtak a reklámban, szívem? Melyik mobilszolgáltató fedi le az elmúlt ötven évemet? Megválaszolnivalója bőven akadna Kantnak ma is. Állig begombolt intellektussal állna a forgalomban, mely áthajtott már utódain is, és megbizonyosodna végre arról, hogy munkája már nem része annak, amit egyetemes kultúrának nevezünk, éppen ellenkezőleg, amit lát, ami „megy”, eszik és böfög, hízik és szalad, az ember, a gép, a kérdés és a felelet: a kategorikus imperativusz egyik jelentéktelen motívuma csupán.