| Simon Birch, Ethical Consumer
Bojkottáljuk Kínát?
A tibeti események és a kínai kormányzat elnyomó politikájának kapcsán az utóbbi hetekben sok szó esett a pekingi Olimpia bojkottjáról. Megoldás lenne ez? Vagy lehet másként is nyomást gyakorolni Kínára? A kínai termékek bojkottja megfelelő és elegendő eszköz lenne erre?
Támogatnál egy olyan kormányt, amely az összes elképzelhető
emberi jogi sérelem szinonimája? Az etikus fogyasztók számára a válasz egyértelmű
nem. Így aztán az emberi jogokkal kapcsolatos hozzáállása miatt sok
etikus fogyasztó eddig is bojkottálta a Kínában készült termékeket. De el
lehet-e mindig kerülni a kínai árukat? És számít-e egyáltalán valamit a
bojkott?
Az alapvető probléma az, hogy a folyamatos kínai gazdasági
növekedés elárasztotta a világot – így Magyarországot is – olcsó termékeivel, sok
esetben kiütve a versenytársakat is. Ha, mondjuk, műszaki cikket szeretnél
vásárolni, nehezen találsz olyasmit, ami nem Kínában készült.
Mivel a kínai munkaerő ára a nyugati töredékét teszi ki, az
olyan munkaerő-igényes iparágakban, mint az elektronika vagy a ruhaipar, a
kínai áruk a piac 75%-át uralják. De elnézve Kína ellenállhatatlanul növekvő
gazdasági erejét és hasonlóképpen óriási és borzasztó emberi jogi és munkajogi
ügyeit, kicsit mégis meglepő, hogy milyen kevés felhívás látott eddig
napvilágot, ami a kínai áruk szervezett bojkottjára szólított volna.
Szervezett kampányok
Bár az Amnesty
International hosszú ideje élen jár abban, hogy felhívja a világ figyelmét
Kína emberi jogokat sértő dolgaira, a bojkottok szervezése és rendezése sosem
volt az Amnesty profilja. „Erőteljesen az állam felelősségére koncentrálunk az
alapvető emberi jogok érvényesítésében” – nyilatkozta Steve Ballinger, az
Amnesty szóvivője. Még azok a szervezetek is, amelyek támogatnának egy
bojkottot, túl kicsik ahhoz, hogy egy ilyen kampány mellett elkötelezzék
magukat. „Tiszteletben tartjuk az egyénnek azt az igényét, hogy elkerülje a
kínai árukat, de egy bojkott rendezésével kapcsolatban nagyon praktikus
problémák merülnek fel a kínai gazdaság puszta mérete miatt” – vallotta be
Alison Reynolds, a Free Tibet kampány
brit vezetője.
A kínai áruk bojkottjára vonatkozó kevés felhívás egyike a Boycott made in China nevű
USA-beli csoporttól származik. A weboldalukon szabatosan megfogalmazott érvek
dacára maga a csoport kicsi, és egyszerűen nem képes egy globális fogyasztói
bojkott megszervezésére. [Jelenleg a weboldal nem érhető el, bár az utóbbi
hetek-hónapok eseményei nyilván jelentősen megnövelték volna látogatottságát –
a szerk.] Mi marad hát az etikus, elvhű vásárlónak?
Gazdasági hatás
Ha sikerül is elkerülnünk a kínai játékok és ruhák vásárlását,
szervezett bojkott hiányában egyénenként milyen hatást fejthetünk ki a kínai
gazdaságnak nevezett hatalmas szörnyetegre? Mark Farmaner, a kiemelkedően
sikeres – Burmában működő külföldi vállalatok ellen irányuló – tízéves Burma Campaign munkatársa szerint
„a kínai áruk bojkottja könnyű lehetőség a fogyasztók számára, de merő
időpocsékolás. Az emberi jogok kínai érvényesülését a fogyasztók úgy segíthetik
elő leghatásosabban, ha a közvetlenül az ezekben az ügyekben aktív csoportokat
támogatják. Ilyen pl. az Amnesty vagy a Free Tibet” [- vagy Magyarországon a Tibetet Segítő Társaság. a szerk.]
Rob Harrison, az Ethical
Consumer szerkesztője nem osztja azt a véleményt, amely szerint a kínai
gazdasággal szembeni mindenféle fogyasztói ellenállás eleve reménytelen.
„Kétségtelen, hogy a fogyasztók nyomásgyakorlása jelentős változásokat hozott
nagyon sok kínai munkás munkakörülményeiben” – utalt a Nike és az Adidas ellen
szervezett globális kampányokra, amelyek nyomán ezek a vállalatok kénytelenek
voltak kínai beszállítóikat nemzetközi munkaügyi vizsgálat alá vetni.
Összetett stratégiák
Sharon Horn, a New York-i székhelyű Human Rights in China (HRIC) ügyvezető
igazgatója számos zavaró kételyt eloszlat. „Ha úgy döntesz, hogy nem veszel meg
egy kínai játékot, az remek” – mondta, „de a bojkott mellett elengedhetetlen az
is, hogy olyan ügyeket is támogass, mint a független szakszervezetek létrehozása
Kínában, vagy az olyan bebörtönzött munkaügyi aktivisták szabadon engedése,
akik munkajogi és túlmunka-ügyekben szervezkedtek.” „A kínai helyzet
orvoslására nincs egyetlen megoldás” – folytatta Sharon, „összetett stratégiára
van szükség, a bojkottok önmagukban nem elegendőek.”
A HRIC összetett stratégiájának része az Incorporating Responsibility 2008. Ez a
globális kampány a 2008-as pekingi Olimpiát megelőző időszakban a figyelmet a
kínai kormány sokat kritizált emberi jogi gyakorlatára irányítja. „Az IR 2008 a
vállalatoktól kezdve a kormányokon át a magánszemélyekig mindenkinek lehetőséget
biztosít, hogy valami pozitívat tegyen az emberi jogok előmozdításáért
Kínában.”
Nagyon nagy szükség van egy ilyen kampányra, mivel – Sharon
szerint – a kínai kormány az eddigieknél is keményebben sújt le az emberijogi
és munkajogi aktivistákra, szervezőkre. „Annak ellenére, hogy a bebörtönzést
kockáztatják, ezek az emberek nem hajlandók lemondani a változásért folytatott
küzdelemről. A legkevesebb, amit itt Nyugaton megtehetünk, hogy támogatjuk
őket.”
Az Ethical Consumer 2006. november-decemberi számában megjelent cikk szerkesztett
változata. Fordította Ferenczi István. Lefordítva és közzétéve a kiadó
engedélyével.
Kép [cc] Andrew
Huff