A robbanást a COVID-járvány hozta meg, és a növekedés azóta töretlen – az utóbbi években egyre többen kapnak kedvet a túrázáshoz. Az Országos Kéktúrát teljesítők száma 2023-ban megközelített a 800-at, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát több mint 300-an, az Alföldi Kéktúrát pedig közel 200-an fejezték be 2023-ban.

A három kéktúra teljesítéséért tavaly összesen 1305 túrázó vehette át a kitűzőt és oklevelet. És nyilvánvaló, hogy ennél sokkal többen indultak útnak, a hivatalos számokhoz mérten valójában jóval többen kéktúráztak, ami jól látszik a hivatalos teljesítéséhez szükséges igazolófüzetek eladási adataiból: a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) által kiadott füzetből közel 20 ezret vásároltak 2023-ban, ennek ¾-ét az Országos Kéktúrához.

A természetjárásnak van néhány alapvető szabálya. Ezek a szabályok

– védik a természetet

– nem bonyolultak,

– betartásuk nem kíván nagy áldozat, sem fáradságot,

– csak egy kis odafigyelésre és önkontrollra van szükség, és arra, hogy jó vendégként viselkedjünk a természetben.

Lássuk a legfontosabb szabályokat, mire figyeljünk, mire vigyázzunk természetjáróként?

1. Ne térj le a kijelölt turistaútról fokozottan védett területen!

A világon egyedül csak nálunk, Budapesttől nem messze a Szénások Európa Diplomás területen él egy bájos, sárga virágú kis félcserje, a pilisi len. Élőhelye fokozottan védett terület, ahová elméletileg nem lehet belépni, a kihelyezett tábla azonban sokakat nem tart vissza ettől, a hívatlan látogatók által okozott taposás pedig komoly veszélyt jelent a ritka és értékes növények számára.

A nemzetipark-igazgatóságok legféltettebb területei – ahogy például a pilisi len élőhelye is –  fokozottan védettek, ezek határát tábla jelzi. Ha ezt látjuk, akkor az azt jelenti, hogy onnan tovább mi már nem mehetünk.

A szabály alól két kivételes helyzet van. Az egyik ilyen, amikor engedély és/vagy szakvezető kíséretében érkezünk, a másik, amikor a fokozottan védett területre kijelölt turistaút vagy tanösvény vezet be. Ilyenkor azonban a kijelölt ösvényről tilos letérni. Aki fokozottan védett területen okoz kárt a természetben, az a hatályos jogszabályok szerint természetkárosítás bűncselekményét követi el.

2. Ne bringázz ott, ahol nem szabad

Budapest egyik legismertebb kirándulóhelye a Normafa-János-hegy tengelyen helyezkedik el, ahol egy-egy hétvégén rengetegen sétálnak. A meredek lejtőkön haladó ösvényeken azonban előszeretettel száguldanak le a downhillesek, speciális terepbringáikkal, jellegzetes védőfelszerelésükben, fejükön bukósisakkal.

Az általuk használt útvonalak nem kijelölt kerékpárutak, a száguldozó bringások nemcsak balesetveszélyesek a gyalogos túrázókra nézve, de a természetet is károsítják. A biciklik először csak keskeny keréknyomot hagynak maguk után, ami a rendszeres használattal egyre mélyül. Ehhez a munkához aztán a lezúduló csapadék is hozzáteszi a magáét, így a lejtőn egy komoly árok alakul ki, amiben a víz akadálytalanul hömpölyög lefelé, magával mosva mindent, ami az útjába kerül.

Ráadásul, ha az adott területen még védett növények is élnek, a baj tovább fokozható. A Budai Tájvédelmi Körzetben, a Tündér-szikla alatt él például a védett budai nyúlfarkfű, amely a jégkorszak idejéből maradt fenn ebben a hűvösebb hegyoldalban. Túlélte a klíma melegedését, a 19. és 20. századi fenyőtelepítéseket, de nagyon úgy néz ki, hogy a downhillesek tönkreteszik az itteni élőhelyét.

A természetben kerékpározni a szabályok értelmében állami és helyi önkormányzati tulajdonú erdőben csak a kerékpáros piktogrammal jelölt utakon, illetve az erdészeti feltáró utakon lehet. Védett természeti területen pedig csak a kerékpározásra kijelölt utakon szabad. Quaddal és terep-motorkerékpárral tilos az erdőben közlekedni.

3. Vadkempingezz, de ne akárhol

A túrázással párhuzamosan a vadkempingezés is egyre népszerűbb. A szabadban aludni egyrészt nagy kaland, másrészt felejthetetlen élmény is, hisz nincs annál gyönyörűbb ébredés, mint amikor az ember kinyitja a szemét, és a panorámás hegytetőről a felkelő napot látja.

Vadkempingezni azonban nem lehet akárhol.

Az erdőtörvény értelmében nem védett területen 24 óráig tartózkodhatunk az adott erdőgazdálkodó hozzájárulás nélkül. Védett területen a természetvédelmi terület kezelési terve szabja meg, hogy lehet-e, és ha igen, mikor vadkempingezni.

Előfordulhatnak ugyanis különféle szezonális korlátozások, például védett madarak fészkelése miatt, amikor az adott terület nem látogatható. A különböző védett területek szabályairól a természetvédelem. hu oldalon lehet tájékozódni. Fokozottan védett területen a helyzet egyértelmű, ott nincs lehetőség vadkempingezésre.

Amennyiben nem állami vagy önkormányzati tulajdonú területen akarunk vadkempingezni, a terület tulajdonosától kell engedélyt kérnünk.

Hogyan nyaraljunk ökoturistaként? Természetalapú megoldások nyomában

4. Időszakos korlátozások

Az őszi erdő egyik legkülönlegesebb eseménye a szarvasbőgés. Szeptemberben szerelmes gímszarvasbikák hangjától zeng az erdő, ez a párválasztás időszaka, amikor a bikák hangjukkal jelzik a rivális hímeknek, hogy ki itt az erdő és a hárem ura.

Szarvasbőgés idején az állatok felfokozott idegállapotban vannak, kevésbé óvatosak, mint egyébként, ezért a szarvasok nyugalmának biztosítása érdekében ilyenkor sok erdőben részleges látogatási korlátozást vezetnek be, ami általában az késő délutántól másnap reggelig tart, vagyis ilyenkor az adott területen privát szarvasbőgés-hallgató túrára sem szabad indulni.

Időszakos korlátozás életbe léphet az időjárás okozta problémák, például jégkár vagy fakidőlések miatt is. Legutóbb például a Rám-szakadékot zárták le, mert több helyen is sziklaomlás volt, ami balesetveszélyessé tette az itteni túrázást.

Lezárás nemcsak természeti jelenségek, de erdészeti munkák és vadászat miatt is életbe léphet. Erre a helyszínen figyelmeztető táblákkal hívják fel a figyelmet, illetve az erdészetek honlapján tudunk erről tájékozódni, a vadásztársaságok pedig előzetesen kötelesek az illetékes önkormányzatnál bejelenteni a vadászatot.

Előzetesen érdemes a Magyar Természetjáró Szövetség oldalán, a Turistautak, figyelmeztetések menüpont alatt is tájékozódni, ahová szintén felkerülnek figyelmeztetések, lezárások.

A városban is lehetünk természetvédők. Kutatásba, békamentésbe is beszállhatunk

5. Kutyával az erdőben

Talán ez az egyik legmegosztóbb szabály, és sokan nem is tartják be.

Pedig a törvény (a 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről) egyértelműen fogalmaz: aki a természeti és védett természeti területen póráz nélkül kutyát sétáltat, szabálysértést követ el.

Hogy miért kell a kutyára póráz? Mert kárt tehet a növényekben és más állatokban, és megijeszthet más túrázókat. „Nem bánt, csak játszani akar” – halljuk gyakran a távolból, miközben épp felénk rohan egy idegen kutya. Jó esetben a gazdi ismeri a kutyáját, és tényleg nincs gond, maximum könyékig nyálas lesz az ember a barátságos kutyától, de azért akadnak olyan helyzetek, amelyek nem így alakulnak. Mert mondjuk a kutya megijed a túrabottól, a mi kutyánkkal nincsenek egy hullámhosszon, vagy mert épp valaki olyanhoz szalad oda, aki valamilyen múltbéli esemény miatt különösen tart az idegen ebektől.

A póráz nélkül szaladgáló kutya maga is veszélybe kerülhet, ha mondjuk összeakad a bozótosban egy malacait féltől vaddisznóval, vagy épp egy medvével. Ilyenkor a kutya, realizálva az erőviszonyokat, megijed, és védelmet remélve visszaszalad a gazdájához, nyomában a felbőszült medvével, és ezzel még a gazdáját is veszélyben sodorhatja. De a gazdától eltávolodó kutyát le is lőhetik a vadászok, akár tévedésből, de bizonyos esetekben, ha a vadász úgy ítéli meg, hogy a kutya veszélyezteti a vadállományt, ehhez joguk is van. Szóval, jobb a békesség, és a póráz.

6. Vegyük komolyan a tűzgyújtási tilalmat

Gondoltátok volna, hogy a tüzek 99 %-a emberi gondatlanság, rosszabb esetben szándékos gyújtogatás miatt következik be?

Elég egy másodperc töredéke ahhoz, hogy hatalmas tűz keletkezzen. Egy eldobott cigarettacsikk, egy nem megfelelően eloltott tábortűz, és már kész is a baj.

Erdőben a kirándulók csak a kijelölt tűzrakóhelyeken gyújthatnak tüzet. De ezt minden esetben nagyon körültekintően kell megtenni, a tűzrakóhely környékét meg kell tisztítani a száradt levelektől, faágaktól, hogy ne terjedhessen át a tűz az erdőre. Ne hagyjuk felügyelet nélkül a tüzet, ha pedig feltámad a szél, oltsuk el.

Indulás előtt gondosan fojtsuk el a tüzet, ne hagyjunk parazsat, mert elég egy szellő, és máris feléled újra a tűz. A lelocsolt hamura szórjunk még földet is.

Sajnos, az utóbbi években egyre több olyan időszak van, és ezek egyre hosszabbak, amikor regionális vagy országos tűzgyújtási tilalmat rendelnek el. Ilyenkor, ameddig ezt fel nem oldják, az érintett területeken tilos tüzet gyújtani, még a kijelölt tűzrakó helyeken is.

Az aktuális tűzgyújtási tilalmakról a NÉBIH hivatalos honlapjain itt és itt lehet tájékozódni.

7. Az élményeidet vidd haza, minden másra ott vannak a szabályok

Az ember sok szépet lát a természetben, olyasmit is, amit szívesen hazavinne, azonban jó tudni, hogy az erdő kincseit is törvények védik.

Az tiszta sor, hogy védett növényeket, állatokat, gombákat, zuzmókat nem vihetünk haza, és nem károsíthatjuk, nem veszélyeztethetjük azokat. Mindez természetesen a védett állat lakó-, búvó, táplálkozóhelyére is igaz, vagy a korhadt fára, amin a védett gomba nő.  De mi a helyzet például az erdőben talált elhullajtott szarvasaganccsal? Nos, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló törvény értelmében tilos hazavinni.

A természet védelméről szóló törvény értelmében védelem illeti meg a földtani természeti értékeket is, vagyis ásványokat és ősmaradványokat csak engedéllyel szabad gyűjteni.

Védett területeken kívül, állami erdőkben nem védett vadnövények, gyümölcsök, gyógynövények gyűjtésére bizonyos határig van módunk. Egy személy, naponta maximum 2 kg-ot gyűjthet ezekből.

---

Ez a tartalom az Agrárminisztérium támogatásával valósult meg.