| Simon Gergely
Vegytiszta?
“A jelenlegi gyakorlat oda vezetett, hogy egy átlagos ember naponta körülbelül 10 ezer szintetikus vegyi anyaggal találkozik.”
Sokan még emlékeznek, hogy mekkora dolog volt a 80-as években egy-egy nyugatról szerzett színes, illatos szappan. Akkoriban a háztartási boltokban ugyanis sokkal kevesebb célra, lényegesen kisebb választékban lehetett kapni tisztító- és tisztálkodási szereket. A rendszerváltást követően felszabadult hazai piacot és a szerek használatában járatlan lakosságot a háztartási vegyi anyagokat gyártó és forgalmazó cégek pillanatok alatt elárasztották káros és kevésbé káros vegyszereket tartalmazó termékeikkel. Míg a XIX. században mosószappan, valamint a házban és a ház körül megtalálható néhány egyszerű anyag segítségével az összes tisztítási feladatot megoldották a háziasszonyok, addig a XX. század második felére már szinte mindenki több mérgező (hypó, nátronlúg) vagy kevésbé káros tisztítószert (mosóporok, mosogatószerek) tartott otthon.
Óceánillattól az asztmáig – Légfrissítők
A közelmúltban napvilágot látott brit felmérés szerint a légfrissítő termékekben (többek között spraykben, aeroszolokban és rudakban) található anyagok károsíthatják a csecsemők és édesanyjuk egészségét.
Azokban a lakásokban, ahol naponta használtak légfrissítőket, 32%-kal több gyereknél figyeltek meg hasmenést, míg ugyanezekben a lakásokban az anyukáknak 10%-kal gyakrabban fájt a fejük, és 26%-kal gyakoribbá váltak depressziós tüneteik. Ezekért elsősorban a spraykben található illékony szerves anyagok (úgynevezett VOCk) a felelősek. Egy ausztrál tanulmány szerint a rendszeresen mesterséges anyagokkal illatosított lakásokban tartózkodó gyerekeknél az asztma kialakulásának kockázata is lényegesen nagyobb. A terhes és kisgyermekes anyák idejük nagyrészét – 80%-át – a kutatás helyén, azaz a lakásukban töltik, ezért leginkább ők vannak kitéve a légfrissítőkben található számtalan vegyi anyag káros hatásának. Egy kifacsart citrom héja vagy egy kis levendula legalább ilyen eredményesen frissíti a lakás levegőjét – káros hatások nélkül.
Manapság általában 20-30 különböző tisztító kemikália sorakozik egy modern család polcain. Külön szer van színes és fehér ruhákra; a mosdó, a mosogató, a WC tisztításra; és illik legalább háromfajta vízlágyítót is tartani. A vegyipari cégek fő szempontja a profitszerzés, így mind több – gyakran fölösleges – funkciót ellátó szert próbálnak ránk erőltetni, nem kevés sikerrel. Szinte minden lakásban találunk például káros hatású légfrissítőket (lásd a keretes írást), vagy olyan feleslegesen antibakteriális szereket, amelyek triklozánt (triclosane) tartalmaznak, ami lehetséges rákkeltő. Elterjedtek különböző száradást segítő vagy „selymesebb érzést” biztosító adalékanyagok, és szinte mindenhez adnak szintetikus illatosító vegyi anyagokat.
A jelenlegi gyakorlat oda vezetett, hogy egy átlagos ember naponta körülbelül 10 ezer szintetikus vegyi anyaggal találkozik. Eközben nemcsak a reklámok, de az oktatás és a tudomány is azt sugallja, hogy a kemikáliák az élet minden területén megoldják a gondjainkat. Ez az állítás azonban csak részben igaz, hisz nehéz nem észrevenni az utóbbi időben egyre másra megjelenő híreket arról, hogy korábban ártalmatlannak hitt vegyi anyagokról kiderül, hogy károsítják az egészségünket. Az EU a közelmúltban betiltotta a ftalát típusú lágyítószerek alkalmazását gyerekjátékokban, azok egészségkárosító, rákkeltő hatása miatt, miközben ezek a szerek ma is megtalálhatóak például hajlakkokban és infúziós csövekben. Számtalan más példát is lehetne hozni, amely mind a jelenlegi szabályozás hiányosságaira utal. A probléma gyökere, hogy a temérdek új kemikáliát úgy vezették be a piacra, hogy azok egészségügyi hatását nem vizsgálták ki kellőképpen, esetleges krónikus, hosszú távú hatásukat pedig lényegében semennyire. Egy skandináv felmérés szerint az 50-es évek óta náluk bevezetett körülbelül 72 ezer szintetikus anyag kevesebb mint 2%-áról vizsgálták ki teljes mértékben, hogy toxikus-e, ami azt jelenti, hogy a maradék 98%-ról nem áll rendelkezésre elegendő adat ennek eldöntésére. Ez a temérdek ismeretlen hatású anyag időközben bekerült a mindennapjainkba, sőt testünkbe is. A vegyi anyagok egy része felhalmozódik különböző szerveinkben, elsősorban a zsírszöveteinkben, illetve az anyák átadják a vegyianyag-tartalom egy részét a gyerekeiknek. A WECF (Women in Europe for a Common Future) tanulmánya szerint egy átlagos európai ember szervezetében közel 300 mesterséges vegyi anyag található. Hasonló eredményt mutatnak a WWF közelmúltbeli vértesztjei is (bővebben: www.detox.org).
A vegyi anyagok egészségügyi hatásai a legújabb kutatások szerint lényegesen jelentősebbek lehetnek, mint azt korábban bárki képzelte. A daganatos betegségeket döntően a környezetünkben található rákkeltő anyagok váltják ki, amelyek egy jelentős részét a mesterséges vegyi anyagok adják. Az emberekkel együtt élő, táplálkozó kutyákat és macskákat leszámítva az állatvilágban gyakorlatilag ismeretlen fogalom a rák. Jelentős továbbá egyes vegyszerek gén- és magzatkárosító hatása is. Bizonyos anyagok a hormonháztartásunkra is hatnak, ami hozzájárul a modern társadalom elnőiesedéséhez. Más anyagok a szaporodási képességet károsítják, a férfi és a női meddőség okaiként tartják őket számon. Nem elég, hogy az emberi immunrendszer nem tud mit kezdeni a százezernyi, korábban nem létező anyaggal, több anyagról kiderült, hogy egyenesen károsítja az immunrendszert. Egy nemrégiben megjelent tudományos becslés szerint a fejlett világban az összes megbetegedés akár 25%-áért is a vegyi anyagokat tehetjük felelőssé.
A tarthatatlan helyzetet az EU döntéshozói is felismerték, és előterjesztették új vegyianyag-szabályozási tervezetüket, amelynek véglegesítése jelenleg is zajlik. Az új szabályozás életbe lépését követően ki fogják vizsgálni a nagyobb mennyiségben használt anyagok egészségügyi és környezeti hatásait, és a legveszélyesebbek használatát korlátozni fogják. Az új rendelet azonban nem fog kiterjedni a kisebb mennyiségben használt anyagokra, így például számos illatanyagra és kozmetikumra, továbbá sajnos nem biztosítja majd a káros anyagok kötelező helyettesítését biztonságos alternatívákkal.
Simon Gergely környezetkémikus, a Levegő Munkacsoport programvezetője.