A kapor története

A kapor Spanyolország és Portugália partjaitól a Földközi-tenger vidékén át egészen Dél-Oroszországig őshonos, és vadon jelenleg is megterem. Egy svájci, tóparti település régészeti feltárása során bizonyítást nyert, hogy termesztése az újkőkorban kezdődött, de ókori egyiptomi írások is említik, valamint kedvelt volt a görögök és a rómaiak körében is. Utóbbiaknál egyrészt a tehetősség jelképe volt, másrészt mint egészséges fűszernövényt is nagyra tartották. Hippokratész a fehérborban megfőzött, mézzel édesített kapormag-készítményt szájöblögetésre javasolta, harci sebesülésekre, a sebek begyógyítására pedig pirított kapormag-töretet alkalmaztak.

A középkorban a kaprot bájitalok készítéséhez, gonosz varázslatok kivédése ellen használták, az 1570-es években azonban már mint közönséges kerti fűszernövényt említik a leírások. Napjainkban a kapor elsősorban Észak-Afrika, Oroszország és Skandinávia konyhájában kap fontos szerepet.

 

A kaporfogyasztás előnyei

A kapor legismertebb tulajdonsága nyugtató hatása. Illóolaja ellazítja az izmokat, különösen az emésztőrendszer izmait. Évszázadok óta használják gyomorrontás, puffadás, bélgörcsök, hányinger kezelésére, kisgyermekek hascsikarásának enyhítésére. Csökkenti a gyomor és a belek puffadását, de serkenti a tejelválasztást is.

Az ásványi anyagok közül igen sokat tartalmaz vasból, mangánból és kalciumból. Enyhíti a csontritkulás és reumatikus ízületi gyulladás tüneteit. Három evőkanálnyi kapormag több kalciumot tartalmaz, mint egy jó pohár tej, vitaminjai közül pedig a C-vitamin a legfontosabb.

Említésre méltó még élelmi rosttartalma, amellyel hozzájárul az emésztőrendszer kielégítő működéséhez. A kapor illóolajai megállítják a káros baktériumok termelődését – antibakteriális hatása megközelíti a fokhagymáét. Antioxidáns vegyületei (monoterpének és flavonoidok) semlegesítik a szervezetbe jutott szabadgyököket és más, rákkeltő hatású anyagokat.

 

Mire figyeljünk kapor vásárláskor?

A friss kapor íze és illóolajtartalma mindenképpen felülmúlja a szárítottét; ezért ha lehet, frisset válasszunk. Mivel szedés után igen hamar fonnyadásnak indul, a csak kissé fonnyadtat bátran megvásárolhatjuk. A sárgásra fakult, laposra aszalódott kapor viszont már régi szedésű; keressünk inkább szárítottat helyette.

A friss kaprot mindig tegyük be a hűtőszekrénybe. Lazán tekerjük nedvesített konyharuhába, vagy állítsuk vízbe.

 

Hogyan használjuk fel a kaprot?

• A kapor jellegzetes ízét illóolajainak köszönheti, amelyet a növény minden része termel. Ezek védelme érdekében csak egy-két perccel tálalás előtt adjuk az ételhez.
• A levél kellemes, friss ízt kölcsönöz leveseknek, salátáknak, halételeknek. Próbáljuk ki sajtételekhez, sajtos tésztaféleségekhez, tojásos salátákhoz. Igen jól harmonizál burgonyával. Segítségével remek fűszervaj készíthető. Húsokhoz és zöldséges ragukhoz is remek. A skandináv konyhában a kapor halételek gyakran kizárólagos fűszere.
• A magokat savanyított zöldségek készítéséhez, húsok pácolásához, raguk és zöldségételek ízesítéséhez használhatjuk. Próbáljuk ki rizottókhoz, süssük kenyérbe, ízesítsünk vele gyökérzöldségekből készült kását. A teljesen kiszárított, ledarált magokkal sót helyettesíthetünk.
• A kinyílt virágtányér kiváló ízt ad olajnak, ecetnek.
• Sajnos a kapor két-három napnál tovább nem tartható el. A friss szárat és leveleket érdemes ollóval gyorsan felvagdalni, majd kisebb-nagyobb adagokban lefagyasztani. Ez a fajta tartósítás szinte változatlan formában őrzi meg a növény ízvilágát. A vastag szárak és magok inkább szárításra alkalmasak.

 

Receptek

Próbáljuk ki az alábbiakat:

• Frissítő ízű mártogatóst kapunk, ha az összevágott leveleket reszelt uborkával natúr joghurtba keverjük.
• Lazac és pisztráng elkészítésekor használjuk bátran a kaprot. E halféleségek és a kapor íze remekül összeillik.
• Tegyük szendvicsbe saláta mellé vagy ahelyett.
• A kapormag emésztést elősegítő hatása közismert. Nagyobb vendégség alkalmával, nehéz ételek mellé helyezzünk az asztalra kis tálkában belőle. Gyomrunk működésének serkentése mellett friss leheletet is biztosít.

Kaporleves
Hozzávalók:

• 1 csokor friss kaporlevél apróra vágva
• 3 ek vaj
• 6dl erőleves (alaplé vagy víz)
• 2dl tejföl
• 2 ek teljes kiőrlésű liszt
• 1 ek méz

Elkészítés: A vajat olvasszuk fel. Tegyük bele a kaprot, és sűrű kevergetéssel pároljuk kettő percig. Adjuk hozzá az alaplevet és forraljuk fel. Közben a tejfölből, mézből és a lisztből készítsünk habarást, amivel behabarjuk a levest. Langyosan és melegen egyaránt tálalhatjuk.

 

 

Termesztés

A termesztésével a teljesen kezdő gazda is sikereket érhet el. Kiskertben gyakran találkozunk vele, mint jelzőnövénnyel. Ez azt jelenti, hogy a kapor magjait összekeverik a vontatottan csírázó, lassú kezdeti fejlődést mutató növények (pl. sárgarépa) magjaival, és egyszerre vetik el. A kapor életerős növekedésével, látványos fejlődésével jelzi, merre várható a lassú kelésű fő növény. Kaprot tehát termeszthetünk így is, de természetesen szentelhetünk neki egy, vagy több saját sort is.

A tenyészidőszakban akár kéthetente is vethetjük. Mindenképpen napsütötte helyet keressünk, hiszen csak a folyamatos megvilágítás biztosítja az illóolajok kellő mértékű felhalmozódását.

Gyökérzete gyenge, ezért a szárazságot nem kedveli. Kedvező, ha uborka közé vetjük. Ekkor a főnövény talajárnyékolása biztosíthatja a megfelelő nedvességet. Ezt talajtakarással is sikerrel utánozhatjuk.

Egyéb kívánatos szomszédság számára a sárgarépa, a cékla, a saláta. Az eltérő illatok termelése miatt érdemes kipróbálni a káposztafélék, valamint a hagymafélék közelébe történő telepítést is. Ekkor ugyanis a kibocsájtott illatok különbözősége megzavarja a kártevőt, mely igen előnyös lehet mindkét növényállomány számára.

A levelek fehér lepedékes bevonatát, az állomány lanyhulását penészgomba okozza. Megelőzésként ne vessük a kaprot tápanyagban különösen dús talajra. A túl sűrű állományt mindenképpen ritkítsuk meg.

 

Kép [cc] sassyradish, bgblogging