
| Szvetelszky Zsuzsanna
Body-ösvényen
Wellness, fittness, spa – testünkkel ma már annyi dimenzióban
törődhetünk, amennyire csak futja időnkből, energiánkból és
mindenekelőtt persze pénztárcánk vastagságából.
Tiszta vagyok, ápolt vagyok – de
vajon ennyi elég-e, ha higiéniáról van szó? Az eredetileg skandináv és
németalföldi eredetű tisztálkodás-kultúra mára átcsapott egy magatartás- és
viselkedésszabályozó iparág termékrendszerének megvalósításába.
Az egyre szofisztikáltabb
termékpalettát istenítő marketingkommunikáció már nem az egészséget számonkérő
szigorral diktál, hanem finoman hajlik az ezotéria felé – nem a higiénia az
elsődleges feladat, nem is az egészség védelme. Amit ígér – és ezt bizonyosan
megvesszük, amikor a kasszánál fizetünk a combfeszesítő kivonatokért vagy a tejszínes-áfonyás
relaxáló maszkért -, az elsősorban a remény.
Szebbek és kívánatosabbak
leszünk: a szépségipar minden termékének ez a központi üzenete. Mára azonban a még
rohanó, de már elfáradt huszonegyedik századi városi embernek többre van
szüksége. Nyugalomra, ellazulásra, boldogságra, kisebb és nagyobb csodákra: a
bőr új bársonyosságára, az ellenkező nem képviselőinek állított biztos
csapdákra, sőt: szeretetre.
Desmond Morris, a kiváló és nálunk is jól ismert brit etológus és
magatartáskutató könyvet írt a szeretet egy sajátos vetületéről, Bensőséges érintések címmel. E művében
meggyőzően érvel az érintések fontosságáról és jelen idejű átkonvertálásáról: leírja,
hogy a modern ember a családi, baráti és egyéb közvetlen kapcsolatokban
csökkenő érintések miatt hogyan fordul a „hivatalos simogatókhoz”. Ők
ideig-óráig kielégítik ősi szükségleteinket, amelyek annyira erősek, hogy akár
fizetünk is érte: a fodrásznál, a kozmetikusnál, a masszőrnél.
Anélkül, hogy Morris elméletének
részletezésébe belemennénk, röviden tekintsük át, a kozmetikumok műfajainak
milyen burjánzása kínál számunkra efféle boldogságot. Igaz, jobb híján
„önérintésbe” csomagolva, de az üzenet magva: a gyártó szeret téged, a cég megsimogat.
A termékekkel, nyilván. Melyek
sokfélesége alig észrevehető, hisz egy-egy „műfajt” több megjelenítésben is
tálal az ipar. Tisztálkodni nemcsak a rusztikus hangulatot sugalló kancsóban
lévő állott vízzel és szappannal lehet
(ez a kelléktár néhány mai, provanszál, toszkánai vagy country-stílusú
hálószoba dísze, valódi alkalmazás nélkül – pedig milyen környezetbarát
lenne!), hanem egyéb fürdőalkalmatosságokkal is.
Fürdőgolyóval és fürdősóval,
tusfürdővel és csokoládé tusfürdővel – ez nem márkanév, hanem műfaji megnevezés!
-, fürdőolajjal és habfürdővel, luxusfürdővel és krémtusfürdővel.
Az elnevezéseket létező termékek megjelöléseiből válogattuk – maguk a
márkanevek a fantázia végtelen birodalmába röpítenének bennünket, nem beszélve
az e portálon azért mégiscsak kerülendő reklámról.
Megtisztult testünk további
ápolást igényel. Ebben segít – a közvetlen simogatás hatékonyságával – a
klasszikus testápoló, amelynek
ismerjük másnaposság elleni, frissítő és relaxáló válfajait is, vagy a csillámos
masszírozó testápoló. Csillogunk, masszírozódunk és ápolódunk – 3 in 1!
A balzsam szó mitikus és bibliai
hangzása eleve levesz a lábunkról: halántékbalzsam,
ajakbalzsam, körömbalzsam és hajbalzsam
mellett sok más isteni kence vár a polcokon.
A cizellálódás és
partikularizálódás jegyében elhatárolható testtájaink helyileg alkalmazható,
különleges ápolásban részesülhetnek. Kézkrém
és lábkrém, körömápoló krém és dekoltázs-krém
– mind jól mutat a fürdőszoba polcán, és alkalmat ad a magunkkal való részletes
foglalatoskodásra. Nem találtam viszont hátkrémet, ami azt sugallja, hogy a
gyártó csak individuális felhasználásban gondolkodik.
Az evolúció eredeti állapotához
képest nem sok szőrt hagyott az emberen, de e kevéssel is aprólékosan elbíbelődünk.
Sampon, hajsampon (e név feltételezi a „sampon egyéb szőrzetre” termék meglétét),
hajkondicionáló, szilárd sampon és samponszappan
– a Hair című filmen szocializálódott szülők gyermekei már másképp figyelnek a
„bozontra”, mint elődeik.
A wellness-, fitness- és
spa-iparág nemcsak simogat, de komplex, már-már anyai gondoskodást ígér
testünk-lelkünk minden, általunk ismert és ismeretlen rezdülése felett. Itt már
nemcsak bódító nevű termékek szédítenek, hanem gépek, berendezések, sőt, a célnak
megfelelően épített intézmények.
Az elnevezés kereskedelmi
védjegy: ezeket a szavakat használjuk legkellemesebb pillanatainkban, leghőbb
vágyaink kifejezésekor. Már a szöveg is simogat, a tisztálkodás immár nem
kötelesség, hanem örömforrás is.
A csomagoláson lévő apró betűket
kevesen böngészik. A nagybetűk pedig azt ígérik, hogy az összetevők a tengerből
(algák), a hegyekből (ásványi kincsek), fűből-fából (növények), a természet és
a tudomány erőinek összefogásából és nagy-nagy szeretetből származnak. Hogy nem
ritkán erős kemikáliákról van szó, amelyek közül nem tudhatjuk, melyik milyen
reakciót vált ki – bennünk, a környezetünkben, a természetben? Ugyan: oly
esztétikus a csomagolás, oly lenyűgöző az illat! S végső soron, a lelkünket is
tisztíccsa…