| Kovács Gyula
Bio, zimankó
Táplálkozási szokásaink mögött manapság gyakran egész világlátás, hitvallás feszül – vagy néha csak a józan ész. Ilyen bugyrokból kerülnek ki a vegyszermentes gazdálkodásból származó élelmiszerek vásárlói is. S mivel az ember a nézeteit a lehető legkisebb arányban akarja az évszakokhoz igazítani, jó ha ezt nem kénytelen megtenni. Gondoltuk hát, fölugrunk a MOM-művházi piacra, ökokaja-nézőbe: így a tél közepén mennyire nem kénytelen.
Aki úgy véli, a fagyos téli hónapok nem tartoznak a friss biozöldséget ontó évszakok közé, annak nagyjából igaza van. Ha ez a valaki ráadásul fontosnak tartja, hogy pénzével a hazai gazdálkodók törekvéseit erősítse, vagy nem tartja okos dolognak a szállítás okozta környezeti ártalmakat, akkor már teljesen igaza van. Friss paradicsomért pl. húzzunk el inkább a teszkóba! Most már csak az a kérdés, miért kell januárban finom, friss, vízízű paradicsomot ennünk? El lehetne indulni a „friss” szóból is fenyegetően kongó elmúlás mélységei felé, de mondom inkább, mi mindent találtam a momnál: burgonya, tök, hagyma, káposzta, retek, karalábé, alma. No meg fagyasztott gyümölcsök és zöldségek. Mindenféle magok (mogyoró, mandula, dió…) meg hüvelyesek, ilyesmi. Vannak pékáruk, tejtermékek, feldolgozott húskészítmények. Rengeteg savanyított cucc. Kapunk készételeket is (gabona- és kölesfasírt, csilisbab, pásztortarhonya, székelykáposzta, sőt: zöldséges rántott palacsinta). Mindenféle lekvárra, szörpre szert tehetünk (birs, málna, áfonya, szeder…), meg jó kis mézekre. Padlizsánkrém. Van liszt, tészta – tönkölyből is. Reggelihez pelyhek, gyümölcslevek. Vacsorához bor. Szárított és aszalt gyümölcsök, még egész bodzavirág is. Teák, csalán, csipkebogyó. Étkezés előtt mossunk kezet: ehhez akad szappan, de persze sok másféle kozmetikum is. A mosogatáshoz is kapunk szert. Van minden, no. És az ostyákról még nem is beszéltem (ha már hitvallás…). És épp csak körbenéztünk!
Miklay Gábor piacvezető mondta pár hónapja egy interjú keretében, hogy amiből akad hazai, annak a külföldi konkurenciáit lehetőleg nem engedik be a piacra. Nem túlzott.
A fentiek főként hazai holmik – jó, a tea pl. tuti nem. Ha citromot is akarunk a teába az sem olyan nagy bűn, ráadásul az árus kijelentette: bár a spanyol citrus pofásabb, ő mégis a taljánt hozza, mert jobb az íze! Csakígy a körtét. Az ananász, a banán meg a kávé már messzebbről jön, naná. Itt jön az, hogy nézetek stb. (gondoljátok meg, proletárok! erről jut eszembe: almából is van pirosan ragyogó meg kis csúnya foltos). A lényeg, hogy ki-ki megtalálja, ha keresi. Szóval a depresszión kívül nem kell mitől félteni az eltökéltségünket, csak mert ocsmány az idő. Továbbmegyek: tök jó a placcon hangulat. A síparadicsom meg ott rohadjon el a teszkóban!