A víz lételem. Nekem főleg! Mindig kiskorom nyári élménye, a Duna menti strandolás és az úszás jut eszembe. Bár hideg és erős sodrású, de tiszta volt a folyó vize. Persze ez Baján volt a 70-es években. Budapestnél nem mernék fürödni benne. Oda ömlik Budapest szennyvize, 80 százalékban biológiai tisztítás nélkül. Egyszer, már felnőtt fejjel megmerültem a Szentendrei- szigeti Duna-ágban. Olyan kiütéseket kaptam, hogy azóta is emlegetem.

Belátom, kell indíttatás, személyes élmény, hogy felelősen kezdjünk gondolkodni természeti kincseinkről. És nem elég gondolkodni!

Milyen gyakran pazarlóan használjuk ezt a kincset! Főleg nyáron vesszük észre, mert csak tekerjük azt a csapot, aztán az általános nagy vízfogyasztás miatt alig csurog belőle.

Gondoljunk csak bele, hányszor engedjük ki a csapot, hogy jó hideg víz jöjjön belőle? Hányszor hagyjuk folyni, miközben „csak” fogat, hajat mosunk? Hát még, amikor kádnyi forró vizet kívánunk!

Nézzünk csak néhány adatot hazánk vízkészletéről!

A csapadékkal 58 milliárd, a folyók révén 114 milliárd köbméternyi víz érkezik, a felszín alatti hasznosítható vízkincs 6,7 milliárd köbméter, összesen tehát 178,7 milliárd köbméter áll rendelkezésre évente. A felszíni vízkészleteink 17 százalékát, a felszín alatti készlet 43 százalékát hasznosítjuk.

Készleteink alapján azt gondolnánk, kár aggódni. Ez azonban a vízfogyasztás és a rendelkezésre álló vízkészlet szezonális és területi eloszlása alapján már másként néz ki. Folyóink általában nyáron és ősszel szállítják a legkevesebb vizet, viszont a lakosság és a mezőgazdaság épp nyáron igényli leginkább. Ehhez csatlakozik az ipar is. Probléma az is, hogy nem ott van a legnagyobb készlet, ahol a legnagyobb az igény. Felszíni vízkészletünk 63 százaléka a Dunában, 16 százaléka a Drávában, 4 százaléka a Marosban van. A Tisza völgyére 17 százalék jut, viszont a vízigény itt a legnagyobb. A felszín alatti készleteink sem minden esetben állnak rendelkezésre ott, ahol nagy a fogyasztás. A fokozott vízigény kielégítését megnehezíti, hogy a sűrűn lakott, leginkább iparosodott területeken erősödik a vízkészlet szennyeződése.

Próbáljuk meg elképzelni, hogy annyi vízből kéne gazdálkodnunk, mint Kenya egyes vidékein, azaz napi és fejenkénti 2-5 literrel. Ezzel szemben a gazdag országokban, automata mosógéppel, mosogatógéppel rendelkező családokban a napi, fejenkénti vízfogyasztás eléri a 350 litert!

E két véglet között próbáljuk megtalálni a takarékosság és ésszerűség határait!

Víztakarék – megújuló „bankbetét”

A víztakarékosság egyes lépéseit betartva akár 20 százalékos megtakarítás is elérhető. Kezdjük már mindjárt holnap reggel!

• Készítsünk be a hűtőszekrénybe 1,5 literes palackokban hideg víznek valót. Igénytől függően akár 2-3 palackkal is betárazhatunk. Gyorsíthatjuk a hűtést, ha a fagyasztóba tesszük rövid időre a palackokat.
• Még egy jó pont: Saját gyógyteát vagy gyümölcsteát forrázzunk (pl. a citromfű remek nyugtató, stresszoldó, de a szárított almakarika is ízletes teának – ízesítsük kedvünk szerint), és tegyük hűtőbe. Kis idő múltán kész a saját „ájsz” teánk! A bolti változatot nem vettük meg, a palackot nem dobtuk ki, és a benne levő aromákat és segédanyagokat nem vettük be!
• Fogmosáskor, borotválkozáskor csak akkor folyjék a víz, amikor használjuk is. Így ez a művelet 2 liternyi vizet kíván, ellenkező esetben akár 15-20 litert is.
• Egy öblítéssel a WC szennyvízzé tesz 10 liter vizet. Naponta egy személy átlagosan 45 liter vizet használ el e célra. Olyan megoldást keressünk, ahol magunk szabályozhatjuk a leömlő víz mennyiségét (csappal, nyomógombbal). Ha takarékos a tartályunk, már csak 4-8 liternyit használunk el erre a célra.
• Kissé merésznek tűnhet, de reggeli csúcsidőben össze is várhatjuk a családtagok kisdolgait, és egyszeri öblítéssel váljunk meg tőle.
• Egy ötperces tusolás 70-80 liter vizet fogyaszt. Ha a szappanozáskor nem folyik a víz, már nyertünk. Ezt hívják matrózfürdőnek.
• A kádban fürdés 140 liter vizet igényel. Legyen ez inkább ünnepi alkalom,  hétköznapokon  a rövid tusolást válasszuk.
• Csapjaink ne csöpögjenek. Szereltessük meg őket, előfordul, hogy csak egy tömítés cseréjén múlik a dolog. Ha percenként 10 csepp hullik le, akkor havonta 170 liter, egy évben 2000 liter vizet veszítünk el.
• Csapok, zuhany végére aerátoros csapvéget, zuhanyfejet szereltessünk fel. Az aerátor levegő-bekeverődést biztosító szerkezet, ma már általában minden csapvég ilyen. A vízbe így levegőt juttatunk, és kevesebb víz is elég. Egy ilyen csap segítségével 50 százalékos megtakarítás érhető el.
• Még egy jó pont: kiegészítőként vehetünk a csapvég átmérőjénél 2-3-szor nagyobb átmérőjű aerátort, ami általában csuklósan körbe is forgatható, még több levegőt kever be, még nagyobb megtakarítást eredményez.
• A hagyományos hideg-meleg vizes csapokon sok víz elfolyik, mire beállítjuk a kézmeleg vizet. Az egykaros csaptelep jobb megoldás lehet.
• A mosógép – típusától függően – átlagosan 115 liter vizet használ mosásonként. Ezért ne indítsuk fél adaggal, hanem várjuk meg, míg teli gépet indíthatunk.
• Mosogatáskor, ha lehet, állóvízben mosogassunk, és folyóvízben öblögessük az edényeket.
• Az utolsó öblítővíz, a kisgyermek mosakodóvize még jó lehet áztatóvíznek. Tegyünk bele mosószódát (az Ökoszolgálat Alapítványnál beszerezhető: 1051 Budapest, Nádor u. 34.) és egy kis mosószert, áztassuk bele a mosnivalókat.
• Új gépek (mosó- illetve mosogató-) vásárlásakor energia- és víztakarékosat válasszunk!
• Kertünkben, ha van, legalább esővizet gyűjtsünk. A növények meghálálják, ha ezzel a lágy vízzel locsoljuk őket.
• A locsolást mindig kora reggelre és estefelére időzítsük.

Szennyvíz-figyelő

A vízkincsre úgy is vigyázhatunk, ha a háztartásunkból kikerülő szennyvíz könnyen megtisztítható!

• A vécét, lefolyót, csatornákat kíméljük a tömítő anyagoktól. Ilyenek például a vízre duzzadó morzsák, olaj, zsír, teafű és zacc.
• Vegyszerek, maró és fertőtlenítő anyagok túlzott használata sem indokolt. Ráadásul ezek az anyagok hatásukat csak kis mértékben fejtik ki a toalettben, lefolyóban, a maradék a természeti környezetet károsítja.
• Még egy jó pont a dugulás elhárítására: Először pumpával próbálkozzunk. Ha nem jártunk sikerrel, akkor két evőkanál szódabikarbónát öntsünk a lefolyóba, dugaszoljuk be a túlfolyót, és 1,5 deci ecetet öntsünk a szódabikarbóna után a lefolyóba. Gyorsan dugjuk be azt is dugóval. Addig hagyjuk így, míg sistergést hallunk. Ezután forró vizes öblítés jön.
• A „konyhamalac” nevű konyhai hulladékdaráló energiapazarló és vízszennyező ketyere. Az apróra darált szerves hulladék feleslegesen megterheli a szennyvíztisztító telepeket. Egyszerűen saját komposztunkra is kitehetjük a növényi maradékokat.

Megjelent a Tudatos Vásárló 6. számában