Megisszuk, megmosakszunk benne, elmossuk benne edényeinket, kimossuk ruháinkat, megtisztítjuk vele otthonainkat, autóinkat. Az emberi test nagyrészt vízből áll. A magok sem nőnének nélküle – a víz gyakorlatilag minden élőlény létezéséhez létfontosságú. Egy hónapig élhetünk étel nélkül, de víz nélkül csak 5-7 napig bírjuk. A Föld vízkészletének 97%-a tengervíz, ami emberi fogyasztásra alkalmatlan. A teljes vízkészlet kevesebb mint 1%-a áll rendelkezésre ivásra és egyéb célokra, beleértve a mezőgazdaság és az ipar vízigényét is. Az így felhasznált víz folyókból, víztározókból és talajvízforrásokból származik.

A vízhasználat világszerte növekszik. A következő évek során ennek az oly alapvető és lényeges anyagnak az elérhetősége a világ egyik legsürgetőbb, és a legkomolyabb konfliktusokat kiváltó problémájává válhat. A jelenlegi igénynövekedés alapján kiszámolható, hogy a gazdaságilag kitermelhető víz bizonyos kritikus területeken nemsokára elfogy. Nagy valószínűség szerint 2025-re az emberiség kétharmada fog komoly vízhiánnyal küzdeni. A Föld lakosságának hatalmas része – 2 milliárd ember – nem fér hozzá biztonságos ivóvízhez. Világszerte több mint 4 milliárd embernek nincs folyóvíz az otthonában. Afrika bizonyos részein nők és gyerekek akár 20 liter vizet cipelnek haza a legközelebbi vízforrástól gyakran több mint 5 órás úton. Eközben az iparosodott országokban az átlagos városi háztartásban élő átlag 4-6 fő naponta 640 liter vizet használ.

Ezek a számok elég sokkolóak, és fennáll annak a lehetősége, hogy minden eddiginél nagyobb katasztrófa következik be, ha nem vesszük komolyan a víz megőrzésének és kezelésének ügyét. A közelmúltban több tanulmány is született a célból, hogy felhívják a figyelmet az édesvízi ökoszisztémák (mocsarak, tavak és folyók) gazdasági értékeire, melyek fontosságuk ellenére világszerte komoly veszélyben vannak.

Az Aral-tó – korábban a világ negyedik legnagyobb tava – mindössze 30 év alatt eredeti méretének kevesebb mint felére csökkent, és olyan sóssá vált, mint az óceán. A hatvanas években az Aral-tóba érkező folyóvíz mennyisége vészesen lecsökkent. Ennek az volt az oka, hogy a rizs- és gyapottermeléshez kialakított folyómenti öntözési rendszerek a Közép-Ázsiai Tian Shan hegységből származó természetes vízutánpótlás több mint 90%-át elhasználták. A fejlett országokban rendszeresen szennyezések károsítják a vízkészleteket, folyókat és tavakat, ezzel is veszélyeztetve az ökológiai egyensúlyt. Az emberek számtalan módon juttatnak szennyező anyagokat a vízkörforgás egyes állomásaiba: a szennyvíz tengerbe engedésétől a veszélyes vegyszerek folyókba öntéséig… A víz minősége legalább olyan fontos, mint a mennyisége. A közelmúltban 43 különféle növényvédő szert találtak a megengedettnél nagyobb mennyiségben Anglia ivóvizében. A vizet szennyező anyagok listája hosszú: gyomirtó szerek, nitrátok, foszfátok, ólom, olaj és sokfajta ipari vegyszer.

Néhány jó tipp:

Vízhasználati szokásaink megváltoztatásával komoly eredményeket érhetünk el. Minél kevesebb víz van a folyókban, annál koncentráltabb a szennyezés. Mit tehetünk, hogy megvédjük a vizet?

– Fürdés helyett inkább zuhanyozz. Egy fürdés átlagban kétszer annyi vizet fogyaszt, mint egy zuhanyozás.

– Ha kicseréled a wc-t vagy a mosógépet, olyan terméket keress, amelyiknek alacsony a vízfogyasztása.

– Ritkábban mosd a ruháidat: néha nem is igazán koszosak, inkább csak szellőztetésre van szükségük. Így a ruháid is tovább tartanak.

– A tamponokat, tisztasági betéteket, pelenkákat és óvszereket ne húzd le a wc-ben, hanem dobd a szemétbe, különösen, ha olyan helyen laksz, ahol a szennyvizet kezeletlenül a tengerbe vagy a folyóba vezetik. Gondolj a következő alkalomra, amikor úszni, horgászni vagy kirándulni mész.

– Sose önts háztartási vegyszereket (olajat, terpentint és festékoldót stb.) a lefolyóba.

Palackozott víz: az igazi ár

Egy új, független kutatás eredményeinek ismeretében a WWF arra buzdítja az embereket, hogy csapvizet igyanak, ami sokszor legalább olyan jó, mint palackozott társa. A csapvíz fogyasztása jó a környezetnek és a fogyasztók pénztárcáinak is. A kutatás szerint sok országban a gyakran ezerszeres árba kerülő palackozott víz nem szükségszerűen biztonságosabb vagy egészségesebb, mint a csapvíz. Mégis, a vízpalackozás a világ leggyorsabb növekvő italgyártási iparága, becsült értéke évi 4 400 milliárd forint. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint tápanyagok tekintetében a palackozott víz nem jobb a csapvíznél. Kis mennyiségben ugyan tartalmazhat ásványi anyagokat, de azok sok helyen a csapvízben is megtalálhatóak. A kutatás arra is fényt derít, hogy évente 1,5 millió tonna műanyagot használnak vízpalackozásra. A palackok gyártásakor és eldobásakor mérgező vegyszerek kerülhetnek a környezetbe. Ráadásul az évente eladott 89 milliárd liter palackozott víz egynegyedét nem a származási országban fogyasztják: szállításából adódó üvegházgázok (főként szén-dioxid) kibocsátása hozzájárul a globális klímaváltozás problémájához.

A cikk eredetije a youthXchange című kiadványban olvasható.