| Nagy Melinda
Belvárosi bringatúrák kezdő bicajosoknak
A Magyar Kerékpárosklub Bebiciklizésre keresztelt, kerékpározást népszerűsítő projektje azokhoz szól, akik szeretnének, de nem mernek biciklivel közlekedni a fővárosban. Hogy megnézzük miről is van szó, nyeregbe pattantunk, és „bebicikliztünk”.
„Sokan azért nem bicajoznak a fővárosban, mert bizonytalanok, és félnek az autóktól. Azt hiszik, a bicajozás veszélyes, pedig egyáltalán nem az, és minél több bicajos van az utakon, annál biztonságosabb kerekezni. Mi éppen őket, a kevésbé gyakorlott biciklistákat szeretnénk rövid elméleti és gyakorlati oktatás révén több bátorsággal felvértezni, így segíteni, hogy minél többen válasszák ezt a közlekedési eszközt” – kezdi Liptay Orsolya, a Magyar Kerékpárosklub Belvárosi Területi Szervezetének önkéntese, a „Bebiciklizés” nevű projekt egyik felelőse miközben a résztvevőkre várakozunk az Arany János utcai metrómegálló szomszédságában.
Az ingyenes, kerékpározást népszerűsítő programot 2009 őszén, az akkori Critical Mass-hez kapcsolódóan indították el. A létszám változó, volt, hogy 15 embernek tartottak túrát, de egy emberért is végigmennek.
A programra minden hónap második és negyedik vasárnapján kerül sor. Az aktuális időpont a Magyar Kerékpáros Klub oldalán, facebookos profilján illetve a Critical Mass Bebiciklizés fórumtopikjában található meg.
Néha a jobbkéz-szabályt is tanítani kell
„Előfordult már, hogy olyanok is jöttek, akik még a jobbkéz-szabállyal sem voltak tisztában. Ez nagy baj, mert a szabályok ismerete nélkül nem szabad bicajozni. Az iskolákban már nincs KRESZ-oktatás, ezért ha valaki nincs rákényszerítve, például a jogsi miatt, megtörténhet, hogy nem ismeri a KRESZ-t” – folytatja Orsi.
Közben lassan begördülnek a tanuló vágyók is, velem együtt hatan vagyunk: fiatal lányok és srácok, akik elszánták magukat, de még nincs rutinjuk. A mai alkalommal négyen vannak a Kerékpárosklubból, de ez nincs mindig így, általában ketten visznek egy-egy csapatot.
A túraútvonal 6 megállóból áll. Az Arany János utcai metrómegállótól a körutat, az Andrássy utat, Szondi utcát érintve a Lánchídon át és vissza, a Gödörig vezet a túra.
„Az útvonalat direkt úgy alakítottuk ki, hogy tipikus belvárosi közlekedési helyzetek forduljanak elő benne: elsőbbségadás, jobbra sorolás, bringaúton haladás stb. – kapcsolódik be a Kerékpárosklub másik képviselője, Bánki Eszter.
Szeretnéd magad szerelni a bringádat, de nem tudod hogyan? A Bringakonyhában tanácsadás mellett még alkatrészekkel is segítenek a szakavatott bringások.
Megtudjuk: a szabályok ismerete és gyakorlati alkalmazása mellett a bicaj karbantartása és a felszerelés is nagyon fontos.
Sötétedés után nem elég a városi kivilágítás, ahhoz, hogy a kerékpárost észrevegyék; első és hátsó világítás is szükséges. „700-800 forintért már lehet kapni használható villogót – ez az, amit nem lehet megspórolni, látszódni kell és kész” – teszi hozzá Orsi.
A 6/1990. KöHÉM rendelet értelmében a kerékpár kötelező tartozékai:
• könnyen kezelhető, megbízható kormányberendezés,
• két, egymástól függetlenül működtethető fékszerkezet, amelyek közül az egyik az első, a másik a hátsó kerékre hat,
• hangjelző berendezés, amely csak csengő lehet,
• egy előre fehér vagy kadmiumsárga fényt adó lámpa,
• egy hátra piros fényt adó, sötétben, tiszta időben legalább 150 méter távolságról látható helyzetjelző lámpa,
• hátul egy vagy két, szimmetrikusan elhelyezett, nem háromszög alakú, piros fényvisszaverő,
• legalább az első keréken legalább 1 db borostyánsárga színű, mindkét oldal felé hatásos oldalsó fényvisszaverő (küllőprizma).
Nem ez az egyetlen, kerékpározást népszerűsítő programjuk. A Belvár KulTúra nevű projekt hasonló a Bebicajozáshoz. A különbség annyi, hogy a fókuszban mindig valamilyen általában egésznapos kulturális program áll, ahová közösen kerékpárral mennek. Mondjuk egy kiállítást, építészettörténeti bemutatót, színdarabot néznek meg, aztán beülnek valahová enni.
Voltak már így a Művészetek Palotájában, a Nemzeti Színházban, látogattak fotókiállítást a Mai Manóban. „Olyat is csináltunk, hogy kimentünk a Gödörhöz, és az elhaladó bicajosoknak beolajoztuk a láncát, felfújtuk a kerekét, illetve, aki igényt tartott rá, annak megmutattuk, merre tudja a forgalmas belvárosi utcákat elkerülni hazafelé.”
„Aztán ott van a Bringakonyha is a Szimplában. Itt bolhapiacot szervezünk, nyílt napjainkon bárki bejöhet megszerelni a bicaját, valamint adománybringákat szerelünk össze rászorulóknak” – mondja Orsi.
„Három éve bicajozom, látom, hogy van fejlődés. Az autósok türelmesebbek, már tényezők vagyunk számukra az úton. Bringás fronton van még mit javítani, de pont ezért jó ez a projekt. Sok visszajelzést kapunk arról, hogy a túra után tényleg magabiztosabban bicajoznak az emberek, de olyan is volt, akinek egy alkalom nem volt elég, ezért kétszer is eljött. Az is nagyon jó érzés, amikor a hatásunkra egy anyuka kezdi el bicajjal hordani a gyerekét az oviba, vagy eleve gyerekkel jön a túrára. Ezekből a gyerekekből nagy valószínűséggel magabiztosan kerékpározó felnőttek lesznek.”
Tipikus bicajos hibáink
A biztonságos közlekedéshez a bicajnak megfelelő műszaki állapotban kell lennie és a kötelező tartozékok sem hiányozhatnak.
„A kezdő kerékpárosok azt hiszik, a gyalog- és a kerékpárút biztonságos útvonalnak számít, pedig ez nem így van. A keresztutcákban nem mindig kapjuk meg az elsőbbséget, a hirdetőoszlopok, fák és kiülős helyiségek miatt sokszor nem is látszunk – az úttesten viszont igen, szóval ez sok esetben biztonságosabb. Sajnos a hatsávos belvárosi autóutak a gyorsaságra ösztönzik az autósokat, ezért félnek sokan az úttesten közlekedni kerékpárral” – mondja Juhász Balázs, mai túravezetőnk.
„A biztonság mellett én még a magabiztosságot szoktam hangsúlyozni. Ezt a szabályok ismerete és a rutin adja. Nyilván az autós sem akar elütni, számukra is megnyugtató, ha egyenrangú félként kezelhetnek a közlekedésben, mert bekapcsolódsz a forgalomba.”
„Sokat segítesz az autósoknak, ha tudják – mert jelzed –, hogy mit fogsz csinálni a következő másodpercekben. Egy útkereszteződésben például bátran vedd fel az autóssal a szemkontaktust, és csak akkor hajts tovább, amikor látod, hogy észrevett” – sorolja Orsi.
Lassan meg is érkeztünk az első helyszínre, a Parlamenthez közeli rakparthoz, ahol egy gyakori elsőbbségadási helyzettel ismerkedünk: amikor balra kanyarodás közben az autós nem látja, hogy bicajút keresztezi az útját. Bár neki kellene elsőbbséget adni, nekünk kell duplán figyelni.
Balázs elsorolja, útközben milyen forgalmi helyzetekkel találkoztunk, mi a jó megoldás ezekre, majd számba vesszük a következő szakasszal kapcsolatos tudnivalókat.
A nagykörútra megyünk, minden budapesti bicajos legnagyobb mumusára, ahol a szűk, kétszer két sávos úttest mellett autók parkolnak. Az ajtónyitási távolság fogalmával ismerkedünk. Nem kell magyarázni, mekkorát tud repülni az a bicajos, akire egy figyelmetlen autós rányitja az ajtót.
Másfél méterre a parkoló autóktól már biztonságban vagyunk, ráadásul az autók így nem tudnak sávon belül megelőzni, és kénytelenek alacsonyabb sebességgel megközelíteni a kerékpárost.
Bicajutak, kerékpársávok. Melyik biztonságos?
A Kerékpáros Klub képviselői szerint a gyalogútból sárga vonallal leválasztott kerékpárút az egyik legrosszabb, mert a kereszteződésekben kerékpárost az autós nehezen veszi észre, a kerékpárút határainak értelmezése pedig gyakori konfliktusforrás a gyalogosokkal.
Az Andrássy úton, a parkoló autók és a padka között kialakított kerékpársáv pedig azért nagyon veszélyes, mert az azon közlekedők gyakorlatilag láthatatlanok az autósok számára.
„A legjobb, ha az autóútból választanak le egy kerékpársávot, egyszerűen sárga vonallal. Nem veszünk el a járdából, és az autósok is látnak minket, nem beszélve arról, hogy mi is őket. Szerintem ez a legjobb, meg persze a legolcsóbb is. Ma az Alkotmány és a Thököly úton, illetve a nemrég megnyitott Kiskörúton lehet ilyen kerékpársávon közlekedni. A járdát adjuk vissza a gyalogosoknak ” – summázza Orsi.
Kép [cc] Nagy Melinda, MK