Bárki, aki próbált már kevésbé környezetkárosító termékeket találni, szembesült vele, milyen nehéz elboldogulni a homályos és ellenőrizhetetlen állítások áradatában. Kutatásában az EU megállapította, hogy

• a vizsgált zöld állítások több mint fele homályos, félrevezető vagy megalapozatlan;
• a fogyasztók kevéssé bíznak abban, hogy a vállalkozások az igazat mondják nekik.

Az Európai Unió a csomagoláson és a reklámokban szereplő félrevezető klímavédelmi állítások elleni küzdelem jegyében azonosította azokat a leggyakrabban használt kifejezéseket, amelyeket a vállalatok arra használnak, hogy termékeiket környezetbarátnak tüntessék fel akkor is, ha nem azok.

Bár a zöldre festésnek nincs jogi meghatározása – és egyes ipari érdekcsoportok azt remélik, hogy ez így is marad -, az EU intézkedéseket kíván előterjeszteni a gyakorlat kezelésére. Mi így határoztuk meg azt, mi tekinthető zöldre festésnek.

A Bloomberg által ismertetett európai bizottsági javaslattervezetek szerint a tagállamok számára a Bizottság előírhatja, hogy a vállalatok által a termékeikről tett környezetvédelmi állításokat tudományos bizonyítékokkal támasszák alá. A tervek szerint azoknak a cégeknek, amelyek termékeik pozitív éghajlati vonatkozásait akarják reklámozni, a káros hatásokat is ki kell majd emelniük.

A zöldre festés 4 arca

A kiszivárgott javaslattervezetek szerint leggyakrabban négy zöldre festési buktatóra kell odafigyelni, és arra, hogy mit takarnak valójában.

1. “Klímasemleges”, “karbonsemleges”, “100%-ban CO2-kompenzált”

Ezek a kifejezések mind ígéretesen hangzanak – ki ne szeretné, ha semlegesítenék vásárlásának széndioxid-kibocsátását? De az ilyen szavak azt is jelezhetik, hogy a vállalat nem a saját gyakorlatának javításával csökkenti a kibocsátást, hanem inkább az ellentételezésekre támaszkodik.

A széndioxid-kompenzáció elméletileg lehetővé teszi, hogy a magánszemélyek vagy vállalatok továbbra is folytassák a kibocsátást, amennyiben fizetnek azért, hogy máshol – például egy amazóniai faültetési projekt támogatásával – azonos mennyiségű szén-dioxidot távolítsanak el. A koncepció azonban csak akkor működik, ha az eltávolított szén-dioxid nem vonódott volna ki a légkörből másképp, ez az úgynevezett addicionalitás elve. Sok projekt nem felel meg ennek a küszöbnek. Különösen a megújuló energiát hasznosító fejlesztéseknek ritkán van szükségük kiegészítő finanszírozásra, főleg most, hogy a világ nagy részén a napenergia a legolcsóbb új energiaforrás.

Tényleg klímasemlegesek a Rossmann sajátmárkás termékei?

Egyelőre az ellentételezésekből hiányzik az átláthatóság és az elszámoltathatóság, és az ilyen kifizetések tényleges pozitív hatása nehezen mérhető és könnyen félremagyarázható. Idén év elején a világ egyik legnagyobb karbonkompenzációs krediteket adó szervezete, a világ vezető szén-dioxid-kibocsátási szabványát kezelő Verra karbon-minősítő esőerdő-programjainak hatékonyságát vizsgálta a brit Guardian, a Die Zeit német hetilap és a SourceMaterial nonprofit oknyomozó újságíró szervezet. Kiderítették, hogy a szolgáltató által leggyakrabban használt esőerdő-kompenzációs kreditek több mint 90%-a valószínűleg „fantom kredit”, és nem jelent valódi szén-dioxid-csökkentést, mivel valótlan számokon alapszik.

2. „A lehető legzöldebb választás”

Nem ritka, hogy egy tisztítószer vagy akár elektronikus kütyü csomagolásán azt ígérik, hogy az adott termék most jobb a környezet számára, mint korábban volt, vagy jobb, mint a konkurens termékek. De milyen szempontból? Mennyivel? Ki szerint?

Az ilyen állításokkal az a probléma, hogy gyakran nem egyértelmű, pontosan mit is hasonlítanak össze mivel, különösen akkor nem, ha egy termék környezeti hatását többféleképpen lehet mérni. Kevesebb vizet használ? Kevesebb szén-dioxidot termel? Kevesebb szennyezést hagy maga után, amikor kidobásra kerül? A környezeti hatás erősen függ a fogyasztói magatartástól, attól, hogy újrahasználjuk (javíttatjuk), újrahasznosítjuk-e.

A szuperlatívuszok használata a konkrétumok helyett azt is lehetővé teszi, hogy a vállalatok kihagyjanak olyan fontos információkat, mint például a termék ellátási láncának hatása vagy a vállalat tevékenységeinek közvetett kibocsátási hatásai.

Ha két kereskedő olyan állítást tesz az éghajlatváltozással kapcsolatban, amelyben az egyik csak a közvetlen hatásokat vette figyelembe, a másik viszont a közvetlen és a közvetett hatásokat is, az eredmények nem összehasonlíthatóak.

Fennáll annak a veszélye is, hogy a vállalatok olyan jobbításokért kérnek jóváírást, amelyek csak marginálisak, vagy amelyeket hosszú idő alatt értek el. Sok termék kevésbé környezetkárosító és energiahatékonyabb, mint például 20-30 évvel ezelőtt, egyszerűen azért, mert szigorodtak a felhasználható anyagokra és a csomagolásra vonatkozó előírások.

Az EU arra figyelmeztet, hogy

• a vállalatok nem állíthatják a környezeti szempontok javulását olyan termékekkel kapcsolatban, amelyeket már nem lehet megvásárolni, kivéve, ha a javulás “jelentős és az elmúlt öt évben történt”.

3. “50%-os csökkentés 2030-ig”

Ha csak az éghajlati ígéreteket vesszük alapul, 2030 biztosan varázslatos év lesz: több tucatnyi vállalat, ország tett fogadalmat arra, hogy az évtized végéig jelentős kibocsátáscsökkentést hajt végre.

De minden “2030-ig” ígéret mögött ott lappang egy fontos kérdés: Melyik évhez képest? A vállalatok gyakran hirdetik, hogy egy bizonyos időpontig csökkenteni kívánják lábnyomukat, anélkül, hogy megmondanák, ez a csökkentés a jelenhez, az iparosodás előtti időkhöz vagy a kettő közötti időszakhoz viszonyítva történik. Más az 50%-os csökkenés 2018 óta, mint az 50%-os csökkenés 1995 óta.

Az ilyen állítások “látványosnak tűnhetnek referenciaév nélkül”.

Ennek kezelése érdekében az új uniós jogszabályok előírhatják, hogy az ilyen állításokat tevő vállalatoknak meg kell határozniuk, hogy milyen időszakról beszélnek, valamint a várható mérföldköveket, hogy az ügyfelek meg tudják állapítani, hogy valóban jó úton haladnak-e.

A másik kockázat az, hogy egy adott területen a lenyűgözően hangzó határidő betartásának sürgetése járulékos károkat okozhat. Tegyük fel, egy mosogatógépgyártó azt állítja, hogy termékei 2030-ra 50%-kal kevesebb vizet fognak használni. Ez nagyszerű – kivéve, ha ez például azt jelenti, hogy több energiára lesz szükségük a magasabb hőmérsékleten való működéshez.

4. “Biológiailag lebomló”, “komposztálható”, “bioalapú” műanyag

Néhány hete az ALDI, az Auchan, a SPAR és a Tesco élelmiszer-üzletláncokból beszerzett, lebomlóként kínált műanyag zacskókat ásott el komposztálóban a Greenpeace Magyarország a Humusz Szövetség. A kísérlet célja, hogy kiderüljön, a zacskók lebomlanak-e, és ha igen, mennyi idő alatt.

A lebomló műanyagok nem jelentenek valódi megoldást a hulladékválságra: otthoni komposztáló a háztartások többségében nincs, és ha mégis, akkor sokan nem merik betenni oda a műanyag zacskókat. Így az a jelenlegi tapasztalat, hogy a lebomló műanyagok jórészt a sima kukában végzik, rosszabb esetben pedig használat után az emberek a hagyományos műanyagoknak szánt szelektív hulladékgyűjtőbe dobják ezeket.

Kiderült, tényleg jobbak-e a mosható pelenkák a környezetnek

A vállalatok által megfogalmazott állítások közül a legmegtévesztőbbek talán azok, amelyek célja, hogy a fogyasztókkal elhitessék, egy adott műanyagtípus nem járul hozzá a világ óriási műanyagproblémájához. Az EU megállapítása szerint különösen a “biológiailag lebomló” és a “komposztálható” olyan félreérthető állítások, amelyeket gyakran helytelenül, félrevezetően használnak.

Egyszerűen fogalmazva, a “biológiailag lebomló” műanyagokat úgy tervezték, hogy életük végén oxigénre, vízre, biomasszára és ásványi sókra bomoljanak le. A “komposztálható” műanyagok a biológiailag lebomló műanyagok egy alcsoportját alkotják, amelyek speciális körülmények között, például speciális ipari komposztáló létesítményekben (nem feltétlenül kerti komposzthalomban) bomlanak le.

A hulladéklerakókban azonban, ahol kevés az oxigén, egyik műanyagtípus sem bomlik le különösen jól.

És még a címke figyelembevétele sem jelent garanciát: egy tavaly közzétett brit tanulmány szerint a házilag komposztálhatónak címkézett műanyagok 60%-a nem bomlik le teljesen a házi komposztkupacokban. Ha oda kerül egyáltalán.

Aztán ott vannak a “bioműanyagok”, azaz a fából, gabonafélékből, olajokból vagy más szerves anyagokból készült műanyagok. Nem minden biológiailag lebomló műanyag bioalapú, és nem minden bioalapú műanyag eredendően biológiailag lebomló. (És nem is minden bioműanyag készül teljes egészében fosszilis tüzelőanyagok nélkül; egyes termékek csak részben készülnek bioműanyagokból). Miközben a kőolaj műanyagban való felhasználásának mellőzése előnyökkel jár – az olajipar már azelőtt is kibocsátásokat termel, hogy a termékét üzemanyagként elégetnék -, a szerves anyagok használata helyettük olyan földterületeket és erőforrásokat is igénybe vehet, amelyeket egyébként élelmiszer-előállítására használnának.

Ezen a téren az EU konkrétabb megfogalmazásra törekszik.

• Csak olyan anyagokat szabadna “komposztálhatónak” jelölni, amelyekről bebizonyosodott, hogy iparilag komposztálhatók,
• és a vállalatoknak világossá kell tenniük, hogy ez ipari komposztálást jelent.

Egy tavaly közzétett külön uniós jelentés hasonló ajánlásokat fogalmazott meg a biológiailag lebomló műanyagokra vonatkozóan: a címkéken fel kell tüntetni, hogy a műanyag milyen környezetben bomlik le, és hogy ez várhatóan mennyi ideig tart. A bioműanyagok esetében az EU szerint az állítások “csak a bioalapú műanyagtartalom pontos és mérhető arányára utalhatnak a termékben”.

Tudatos Vásárlók top 3 szempont vásárláskor:

1. A „zöld fogyasztás” nem lesz elég a környezeti krízis enyhítésére, a Tudatos Vásárlók Egyesületénél hangsúlyozottan a fogyasztáscsökkentésben látjuk a kiutat.
2. Vásárlóként fontos, hogy felismerjük, ha nem valódi megoldással, csupán greenwashinggal etetnek bennünket. Honnan tudod felismerni, mi zöldre festés és mi nem az?
3. A csomagolási hulladék problémájára önmagában nem elég, ha a csomagolás újrahasznosítható. a szelektív hulladékgyűjtés ugyanis nem elég eredményes Magyarországon. Rendszerszintű megoldásokra van szükség: a zárt újrahasznosítási rendszerek és a hatékony betétdíjas visszaváltórendszerek kialakítása jelenthet választ.

Ez a tartalom az Innovációs és Technológiai Minisztérium FV-I-22-19-C jelű pályázata támogatásával készült. A Green&Safe LIFE-styles projektet az Európai Unió LIFE alapja támogatja. Azonosító: ENV GIE HU000622 Green&Safe LIFE-styles