A zöldtrágyanövények intenzív gyökérnövekedésükkel lazítják és drénezik a talajt (így csökken a pangóvizek veszélye), a föld feletti részek pedig védik a talajfelszínt az eróziótól, a közvetlen, erős napsugárzástól, a szél szárító és deflációs hatásától, a téli fagyoktól, valamint az intenzív záporok talajszerkezetet romboló hatásától. 

Az elhalt növények lebomló anyagai trágyaként szolgálnak az utánuk következő növényeknek. Sűrűn vetve kiváló gyomelnyomó hatásúak. Egyes zöldtrágyanövények (pl.: mézontófű = facélia) táplálékot adnak a beporzásban szerepet játszó rovaroknak (méheknek, poszméheknek), más zöldtrágyanövények állati takarmánynak vagy emberi fogyasztásra is alkalmasak (pl.: spenót). A pillangósokkal szimbiózisban élő gyökérgümő-baktériumok megkötik a légköri nitrogént, így a többi növény számára felvehetővé válik, ugyanakkor a talaj felesleges nitrogénjét felveszik, így az nem mosódik ki. Ez különösen ősszel kedvező, amikor a kultúrnövények tápanyagigénye már kicsi.

Az elhalt növényi részekkel történő talajtakarás (mulcsozás) és a zöldtrágyanövényekkel történő talajfelszín borítás egymást jól kiegészítő módszerek, amelyek a talajtermékenység fenntartásában vagy javításában fontosak. A zöldtrágyázás és a mulcsozás között rugalmas a határ: a levágott zöldtrágyanövények értékes mulcsanyagok, a mulcstakaróba pedig zöldtrágyanövények vethetők. 

Tipp: A zöldtrágyanövényeket másodveteményként érdemes vetni. Sok zöldtrágyanövény fontos pionír növény: új kert kialakítása esetén előkészítik a talajt a későbbi vetemények számára (pl. a csillagfürt).