| Fazekas Zsuzsanna
A zöldség az, ami összehozza az embereket
Az AMAP jó példája a közvetlenül a termelőtől történő dobozrendszeres vásárlásnak. A biotermékek köré épült francia mozgalom tagjai nemrég Magyarországon jártak. Őket faggatuk a siker titkáról.
Kilenc éve sikeresen működik Franciaországban az AMAP-mozgalom, vagyis a Szövetség a Kistermelői Mezőgazdaság Fenntartásáért, ami lassan már az egész országot behálózza. A kölcsönös előnyökön alapuló rendszerben a fogyasztók egy-egy termelő köré csoportosulnak, és heti rendszerességgel, baráti áron jutnak hozzá egészséges, biozöldségekhez.
Mindeközben a termelőnek nem kell az árak ingadozása és a rámaradt felesleg miatt aggódnia. A francia AMAP-ok tapasztalatairól, a fogyasztók és a termelők közötti kapcsolatokról Benoit Hertz provence-i gazda és zöldségeinek lelkes vásárlója, Isabelle Doumenc számolt be a TudatosVásárló.hu-nak.
Honnan jött az ötlet, hogy AMAP-ot alakítanak?
Benoit: Rájöttünk, hogy a zöldségek tömegtermelésében, amióta közvetítőkön keresztül kell értékesíteni, eltűnnek a gazdák. De ez nem csak Franciaországban van így, hanem világszerte. Mi 2001-ben kezdtük ezt az AMAP-ot, azóta sikerült olyan gazdasági egyensúlyt elérnünk, amely lehetővé teszi, hogy állandó, fizetett alkalmazottakat is foglalkoztassunk.
Isabelle: Mi azt hiszem 2002 végén léptünk be. Egy ismerősömtől hallottam róla, akivel könyveket cseréltünk. Amikor egyszer hosszabban beszélgettünk – ha jól emlékszem, éppen a gyerekek táplálásáról volt szó – megkérdezte, hogy ismerem-e Benoit-t, és tudom-e, hogy mit csinál. Mondtam, hogy nem, nem ismerem, úgyhogy elmagyarázta. Amint eljöttem tőle, egyenesen Benoit-hoz mentem, és feliratkoztam a vásárlói listára.
Mi kell ahhoz, hogy megalakítsunk egy AMAP-ot?
Isabelle: Szükség van egy fogyasztói csoportra, akkor is, ha az elején még kicsi. Nem baj, ha kicsiben kezdünk. Benoit is eleinte kis csoporttal dolgozott, hogy fenn tudja tartani magát, de utána egyre többen lettünk.
Benoit: Ne habozzunk beszélgetni. Sokszor nehézséget okoz a fogyasztónak, ha meg kell mondania a gazdának, hogy ez vagy az nem jó, másképp szeretné.
Isabelle: Egyáltalán nem egyszerű ezt úgy megmondani, hogy közben tiszteljük a másik odaadását és munkáját. Egy jól működő AMAP-ban a felek megtanulnak úgy kommunikálni, hogy közben tisztelik a másik munkáját, még akkor is, ha ez a munka nem hozta meg azt az eredményt, amit vártunk. Ebben az évben például nálunk Provence-ban nagyon sok hó esett, ami nagyon ritka. Ezért a kosarak három héten keresztül egészen kicsik voltak, de mindenki megértette és elfogadta, mert akkor nyáron majd több paradicsomot, vagy mást kapunk, és így kiegyenlítődik a hiány.
Hogyan találták meg az első fogyasztóikat?
Benoit: Személyes kapcsolatokon keresztül. Először beszéltem valakivel, és megkértem, hogy keressen öt-hat embert vagy családot, akit ismer, és akiket érdekelne a dolog. Aztán ugyanígy másoknak is mondtam, hogy kellene három-négy ember, akik friss árut szeretnének. Egy idő után az emberek elkezdik mesélni egymásnak, és elindul a lavina.
Isabelle: Igen, a kezdetekkor ez így volt. Viszont ma már akkora a sajtóvisszhang, hogy ha valakit érdekel a saját és a gyerekei egészsége, ha valakinek számít a zöldségek íze és az ára is, és egyszer hall vagy olvas az AMAP-okról, utána elég felmenni az internetre, hogy találjon egy AMAP-ot a közelében, amihez csatlakozhat. A boltokban nem lehet ilyen áron egyszerre jó és egészséges zöldségeket venni.
A termelő és a fogyasztó félévente szerződést köt. Pontosan mi van ebben a szerződésben?
Benoit: A fogyasztó elkötelezi magát, hogy hat hónapon keresztül minden héten eljön a kosaráért, a termelő pedig vállalja, hogy minden héten kitermel neki egy-egy kosárra való változatos zöldséget, a biogazdálkodás és a kistermelői gazdálkodás elveinek megfelelően. És persze rögzítjük benne az árat és a fizetés módját is.
A termesztett zöldségek fajtáit nem írják bele a szerződésbe?
Benoit: Nem, a szerződésben a termelő csak azt vállalja, hogy a fogyasztó „zöldségese” lesz fél éven át.
Isabelle: Bár ez sincs benne a szerződésben, a termelő vállalja, hogy 10-12 különböző zöldséget termel. Benoit azt mondja, hogy négy különböző főételre való zöldséget tesz a kosárba, de mi összeszámoltuk, és 5-8-féle főétel is kijön belőle.
Mi a különbség aközött, hogy valaki a szombati piacon vásárol, vagy AMAP-rendszerben veszi a zöldséget?
Isabelle: Egy AMAP-ban a termelő pontosan tudja, hogy mit és mennyit fog termelni. Nincs pazarlás, így ennek a költségei sincsenek benne az árban. A piacon a termelőnek számolnia kell azzal is, hogy nem mindent tud eladni, és rengeteg idő megy el az árusítással. A piacon ez mind bele van kalkulálva az árba. Egy AMAP-os zöldségkosár esetén nincs ilyen, csak a termelő munkája és a termény ára az, amit meg kell fizetni.
A másik fontos különbség az, hogy egy AMAP-ban a zöldségkiosztásnál csak azt vehetsz, ami a listán van, így csak abból főzhetsz. Ez teljesen különbözik attól, amikor elmész a piacra és összeválogatod a megszokott zöldségeket, mert akkor állandóan csak háromféle zöldséget fogosz enni. Az AMAP-rendszerben viszont változatosan étkezel, és ez az, ami igazán egészséges.
Benoit: Az AMAP-rendszerben fontosak az emberi kapcsolatok is. A piacon ezzel szemben csak köszönünk, és végül azzal fejezzük be a beszélgetést, hogy „na, akkor mennyivel tartozom”.
A fogyasztók ezek szerint nem ismerik egymást, mielőtt egy AMAP-hoz csatlakoznak, de azután, hogy ugyanahhoz a termelőhöz kötődnek, kialakul valamiféle közösség?
Isabelle: Minden héten találkozunk, és amikor a zöldségeket kiosztjuk, beszélgetünk is. Kétszer egy évben, egy hónappal a szerződés lejárta előtt összegyűlünk Benoit farmján, mindenki hoz valami ennivalót, együtt eszünk és megbeszéljük, hogy mi az, ami jól működik, mi az, ami nem, és min kellene változtatni.
Benoit: Persze, megbeszéljük a változtatásokat is, de ez leginkább csak arról szól, hogy találkozzunk, együtt töltsünk egy napot a szabadban, és közben beszélgessünk. Nekünk pedig lehetőség arra, hogy megmutassuk a fogyasztóknak, hogyan dolgozunk, és beszéljünk a nehézségekről és a sikerélményekről is. De nincs semmiféle különleges egyesületünk, ez nem egy ideológiai csoportosulás. A zöldség az, ami összehozza az embereket.
És milyen a hatalom hozzáállása a mozgalomhoz? Mit szól a kormány, vagy az önkormányzatok?
Isabelle: Legjobb esetben nem érdekli őket, amit csinálunk, rosszabb esetben megpróbálják megzavarni. Volt például olyan, hogy Nimes-ben Benoit-ék egy köztéren pakoltak ki, egy út melletti téren, a polgármesteri hivatal pedig a zöldségek elosztását árusításként fogta fel. Ha pedig valaki köztéren árusít, fizetnie kell. Utána még évekig húzódott ez az ügy, hogy behajtsák a büntetést.
Benoit: Azóta megváltoztak a dolgok, a mi régiónkban például, ami az egyik legnagyobb zöldségtermesztő régió Franciaországban, a gazdák már támogatást kapnak, hogy áttérjenek a biogazdálkodásra. Nem azért, hogy AMAP-ot indítsanak, csak hogy biogazdálkodást vezessenek. Már van egy fajta tolerancia az AMAP-okkal szemben is, de még mindig marginális helyzetben vagyunk, nem ismernek el a gazdasági rendszerben.
Isabelle: Most télen például a nagy hó miatt a kormány azt mondta, a gazdákat kár érte, és kártérítést fognak kapni. Viszont az AMAP-rendszerben termelők semmilyen kártérítést, vagy támogatást sem kaptak.
A heti rendszerességgel megkapott kosáron kívül szükséges még máshol is vásárolni zöldségeket?
Isabelle: Zöldséget soha nem vennék szupermarketben, de hagymát és gyümölcsöt külön szoktam még venni a piacon. De vannak olyanok is, akiknek teljesen elég egy hétig az, amit Benoit-tól kapnak.
Mi kerül a kosárba mostanában? [Az interjú októberben készült.Szerk]
Isabelle: A múlt héten volt benne cukkíni, padlizsán, paprika, paradicsom, burgonya, sárgadinnye, eper, különböző fűszernövények, mint menta, oregánó és zsálya, volt egy japán salátaféle és uborka is.
Benoit: Ilyenkor még sokféle zöldség van, decemberben viszont már nehezebb megtölteni a kosarat. Olyankor télálló zöldségeket szoktunk adni, burgonyát, tököt, céklát, póréhagymát, répát, spenótot, salátákat, különböző káposztaféléket, amik bírják a hideget.
Kép [cc] gelinh