fbpx

Tarts velünk, legyéla tagja a Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz!

Zöld esküvő: ahány pár, annyi szokás

| Szvetelszky Zsuzsanna

Életünk legszebb napjaként emlegetik – az biztos, hogy az egyik
legköltségesebb. Ám ha figyelünk, sok esküvői mozzanatba vihetünk
tudatos, zöld elemeket.

Napjainkra az esküvőszervezés komoly iparággá
vált, magazinokkal, országos és nemzetközi szintű szakkiállításokkal, komplex
szolgáltatásokkal: van például esküvő-kézikönyv is, négyezerért.

Hajdan közösségi hagyományok szabályozták a
szertartás részleteit – a néprajz és az antropológia szépen leírja, bemutatva,
hogy a bevételt és a kiadást egyensúlyozta a csoportszellem: a lagzi költségei
megtérültek a menyasszonytáncban, a hozományban, a nászajándékokban. Ma
cseppfolyósabb a folyamat: az alsó hangon néhány tízezres, puritán
anyakönyvvezetői „ügylettől” a csillagos egeket verdeső, többmilliós
kiadásokkal járó, pompázatos eseményig bármi elképzelhető. Csak a résztvevők
pénztárcája és vélt, illetve valós elvárásai határozzák meg, milyen is legyen
az esküvő. Sőt: az eljegyzés, a legény- és a leánybúcsú megannyi „előrendezvénye”
a nagy alkalomnak…

Nem mindegy, kinek esküszünk – magunknak,
egymásnak, a rokonoknak és a barátoknak, esetleg a fogyasztásnak? A kérdésre
mindenki szívből adhat választ, de nagyszabású lagziknál felmerül a kérdés: mi
is az esküvő? Termék vagy szolgáltatás? Az alapmotívum, a sorsdöntő igen
kimondása ezer és ezer, kisebb-nagyobb kiadással járó részlet felé ágazik el. A
jegygyűrű mellé kell-e kísérőgyűrű és gyűrűpárna (együtt ez is százezerért)? A
menyasszonyi csokor mellé szokás venni úgynevezett dobócsokrot (amit majd a
legközelebb férjhez kerülő leány kap el a vendégseregből), hiszen a mátka
bokrétáját illik megszárítva félretenni, hogy az unokák is megkönnyezhessék. Az
esküvői flórához tartozik még a teremdekor (beleértve az esküvői székselyem
több tízezres költségét), az autók virágdísze, a vendégek kitűzői, a
nyoszolyólányok csokrai, a templomban vagy az anyakönyvvezetőnél kirakott
virágok.

A részleteket tekintve a legtöbb esküvőn
keverednek a nemesi, a polgári és a falusi kézfogók alapelemei. Papíralapú
részlete az esküvőnek a meghívó, de ma már bejelentő és értesítő is bővíti a
dokumentációt – ezeknek a szép kiállítású lapocskáknak komoly a költsége, akár a
vendégkönyvé, az ültetőkártyáké.

Az egyéb díszletekről nem is beszélve. Az
ifjú pár ruhája: van anyaga, varratása, mindennek ára vagy bérleti díja. A
menyasszonyi, sőt a menyecske-ruha mellé a szakmagazinok komoly kiegészítő-szettet
is javasolnak – fejdísz, fátyol, kesztyű, fehérnemű, cipő, táska, szakértő
becslése szerint összesen kétszázezerért. A vőlegénynek sem csak öltönye van,
hanem mellénye, sőt esküvői öve is, bár az avatatlanok nehezen ismerik fel ez
utóbbi tárgyon a nagy napra jellemző különbségeket.

Az esküvővel kapcsolatos környezetterhelés
a kipufogógázokat illetően is jelentős: ha sok vendég érkezik messziről, ha
hosszan rallizik a városban a dudaszóval örömködő, négyütemű esküvői konvoj,
akkor ez már egész komoly környezeti volumen is lehet. Legszebb díszlet a kék
ég, a zöld fű és a verőfény – ilyen helyszínen nincs is szükség a nászmenet
motorizálására.

Új szokás a vendégsereg csoportosított
ajándékozása: apró figyelmességek, úgynevezett köszönetajándékok járnak a
szülőknek, a nyoszolyólányoknak, a vőfélynek is – ember legyen a talpán, aki
kitanulja az ideillő etikettet, és főleg, aki kifizeti a költségeket.

A dínomdánomról alkotott családi
elképzelések és az esküvő-média marketingje kétfelől szorítja a mégoly tudatos
párt is. Mégis, néhány tipp a zöld esküvőhöz:

Dekor: Rózsaszín lufikból álló, falnyi szív és az éjféli tűzijáték –
százezer forint – helyett válasszunk szelíd megoldásokat: a szezonra jellemző
élő virág mindig szép, és biztos, hogy a lagzi után is meglesz a helye. De: a
virág is lehetőleg származzon helyi, vegyszerezést nem alkalmazó kertekből. Lámpásokat
– természetesen méhviasz alapú gyertyákkal – pedig készíthetünk például
befőttesüvegekből – mindig akadnak barátok, akik szívesen bíbelődnek
ilyesmivel, s szintén jó megoldás, ha ehető – és el is fogyasztandó – szezonális
gyümölcsöket, zöldségeket is felhasználunk.

Helyszín: Válasszunk a vendégek nagy része számára könnyen megközelíthető
helyszínt, ezzel is csökkentve az utazások externáliáit. Sőt, próbáljuk meg a
szertartás és az ünnepség helyszínét összeegyeztetni. Kiváló helyszín lehet
például egy – akár kölcsön kapott – hétvégiház is. Ami elsősorban számít, az úgyis
a program és a társaság. Ha pedig bérlünk valamit, gondoljunk a közjóra: próbálkozzunk
non-profit civil szervezeteknél, közösségi házaknál, múzeumoknál.

Jegyajándék: Bármilyen mélyen gyökeredző hagyomány is, érdemes elgondolkodni
rajta, hogy ékszereink milyen áron kerülnek hozzánk. Ha már nem akarunk
szakítani a hagyománnyal, nézzünk körül, hátha akad a családi örökségben
felhasználható ékszer. Ha meg nem, irány egy régiségkereskedő, de az ékszereket
egy jó ötvös már meglévő ékszere felhasználásával is eltudja készíteni. A
mennyegző idejére pedig inkább kérjünk kölcsön ékszereket a családtól,
barátoktól.

Menü: Gondoljunk vegetáriánus és cukorbeteg vendégeinkre is! Amilyen
mértékben csak lehet, szerepeltessünk helyi (és lehetőleg bio-) gazdálkodásból
származó finomságokat, több zöldséget – kevesebb húst, s minél több mindent
szolgáljunk fel nyersen. Hagyjunk minél kevesebb szemetet magunk mögött:
eldobható eszközök helyett inkább kérjünk kölcsön, vagy béreljünk pohár-, edény-
és evőeszköz-készletet! A már-már kötelező ásványvíz helyett pedig csináljunk,
vagy hozassunk szódavizet, az italok és üdítők esetében pedig keressük nagyobb
kiszerelést, ilyenkor úgy is több fogy.

Nászajándék: Készítsünk előre kívánságlistát (természetesen szigorúan
környezetkimélő és etikus dolgokkal), s hozzunk létre a vendégek által is
látogatható internetes felületet, nehogy négy ólomkristály-váza és hét
mokkáskanál-készlet szakadjon a nyakunkba egy csomó további felesleges,
haszontalan és energiazabáló tárgy mellett! (Azok számára, akik nem használják
az internetet, keressünk listakezelőt is, akit telefonon kereshetnek.) De
hallottunk már olyan nagyszabású esküvőről is, ahol a vendégektől azt kérték,
az ajándékra szánt pénzt inkább hozzák magukkal, s az így összekalapozott
összeget aztán karitatív célokra fordították.

Nászmenet: Autó helyett gyalogolhatunk, főleg falun, de ha már reprezentáció:
a fiatal pár bérelhet akár riksát is a nagy alkalomra. Ne szervezzünk sok,
egymástól távol lévő helyszínt (például templom-anyakönyvvezető-lagzi helyszíne).

Nászút: Mind több fiatal pár dönt a biciklis nászút mellett, jövedelemtől
függően választva a Loire völgyét vagy az Őrség lankáit, európai autóskörút
helyett. Az országhatárokon belül is rengeteg jó lehetőség van, ezek
felfedezésére most kiváló alkalom nyílik! Menjünk öko-nászútra!

Papírok: A meghívót, bejelentőt, értesítőt házilag is előállíthatjuk,
géppel és kézzel egyaránt, vagy megbízhatunk egy kis papírmerítő műhelyt is.
Akinek csak lehet, küldjünk e-mailt. Ha papírt is választunk, az legyen újrapapír,
s mindenképp kerüljük a nem újra feldolgozható, műanyag alapú lapokat.

Ruha: Bérelni és varratni is lehet olcsón, csak utána kell járni. A
bérlés igazán ökologikus megoldás, egyébként pedig igyekezzünk olyan ruhákat
csináltatni (esetleg venni), amelyeket máskor is használhatunk, illetve, ha van
rá lehetőségünk, a ruhát készítessük bioalapanyagokból.

Sminkpróba,
fodrászpróba
: Házilag kiváltható, profi barátnőkkel.
Aki mégis szakembert választ, elég, ha a végleges „tervvel” keresi fel.

Takarítás: Mi mást is tanácsolhatnánk, mint hogy használjatok környezetkímélő
megoldásokat!

Zene: Kapcsolatrendszerünkben biztos akad, aki ért ehhez a művészethez,
vagy ismert valakit, aki ért hozzá. Ha mégsem sikerül barátokon keresztül
megoldani a kérdést, legalább a zajszennyezésre figyeljünk oda.

 

Képek [cc] Niklas Bergius, Volker Neumann

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek