fbpx

| Pacskovszky Zsolt

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Winkler és a vásárlásmentes világnap

– Tudod, hogy ma van a vásárlásmentes világnap? – kérdezte Fanni Winklertől, alighogy az kinyitotta a szemét. – Ma nem szabad semmit vásárolnunk.
– Nem? Miért? – nyögte álmosan Winkler.

– Tudod, hogy ma van a vásárlásmentes világnap? – kérdezte Fanni Winklertől, alighogy az kinyitotta a szemét. – Ma nem szabad semmit vásárolnunk.
– Nem? Miért? – nyögte álmosan Winkler.
A lány játékosan elpattintotta a fiú fogai között megfeszülő nyálhúrt.
– Mert ha nem veszel semmit, nem is szemetelsz.
– Te zöld vagy? – kérdezte Winkler kissé ijedten.
– Meg tudod tenni értem? – kérdezett vissza Fanni.
Winkler bólintott, nem meggyőződésből ugyan, de határozott mozdulattal. Imponálni akart a lánynak. Tudta jól: az, hogy Fanni odaadta magát neki az éjjel, egyáltalán nem jelenti azt, hogy járni is akar vele. Még simán kicsúszhat a keze közül, mint fürdés közben a szappan.
Kiugrott az ágyból, hogy feltegye a kávét. Arca elkomorult, amikor kiszedte a hűtőszekrényből és megrázogatta a tejes dobozt: üres volt.
– Nincs tej – lépett be a szobába. – Megvárod, amíg leugrom?
– Mit ígértél? – nézett rá dorgálóan a lány. – Egyébként más is elfogyott. Nincs már gumi, úgyhogy ma szex sincs.
Winkler csalódottan dőlt neki az ajtófélfának.
– Fontos ilyen szigorúnak lenni?
– Igen. Tudod, mi vár ránk, ha nem változunk meg? Egy nap betemet majd bennünk a saját szemetünk, ott maradunk a joghurtos dobozok, tojáshéjak és csirkecsontok bűzében. Szerinted szép kilátás?
– Azért az még messze van – mondta Winkler. Elment a kedve a kávézástól, gyűlölte, ha nincs tej.
Fanni felült az ágyban, és komoly arccal magyarázni kezdett:
– Nemrégiben készült egy felmérés arról, hogy mennyi szemét rakódik le a számítógépek billentyűzete alatt. Találtak ott mindenfélét: csokoládét, tésztát, körömdarabokat, legyet, szúnyogot, zöldségmaradványokat, faleveleket. Közel 500 szemeteskocsiban férne el mindaz, ami évente összegyűlik a világon található billentyűzetekben. El tudod ezt képzelni?
Winkler megdöbbent, ugyanakkor rémülten gondolt arra: cigarettája sincs. Nem fogja kibírni, ha nem gyújthat rá. Beleőrül, ha nem vehet egy dobozzal.
Alighogy kitették otthonról a lábukat, csak a cigarettára tudott gondolni. Árgus szemmel nézte a trafikokat. Bárcsak pisilnie kellene Fanninak, bárcsak magára hagyná egy pillanatra a Mammutban! De mert szombat volt, Fanni nem akart a Mammutba menni, kirándulni óhajtott: a Normafára csalta Winklert, ahol egy szál trafik sem volt. Egy tisztáson megették szerény ebédjüket, amit Fanni ütött össze reggel a hűtőben fellelt kajákból, és szépen becsomagolt az útra.
– Olyanok vagyunk, mint a békák – mondta a lány. – Ha egy békát forró vízbe dobunk, azonnal kiugrik belőle. De ha hideg vízbe tesszük, amit aztán lassan melegíteni kezdünk, hagyja magát megfőzni. Nem vesszük észre, hogy már forr körülöttünk a levegő.
Winklert alig vigasztalta, hogy Fanni legalább csókolózni hajlandó volt vele. Miközben belefúrta nyelvét az izgatóan síkos és meleg szájba, arra gondolt, délután elviszi moziba a lányt: ott nem gyújthat rá, a nézőtéren nem fog szenvedni.
– Ma mozijegyet sem vehetünk – hűtötte le Fanni. – Minden apróság számít. Tudod, azt szokták mondani: „egy pillangó szárnycsapása valahol Kínában egy vihar kitöréséhez vezethet New Yorkban”. Úgyhogy ma nincs mozijegy. Ha nem növeled vele a szeméthegyet, ki tudja, talán lassul a globális felmelegedés.
– Remek – jegyezte meg rosszkedvűen Winkler. – Leépítem minden vágyam, megteszem érted. És nem fogok panaszkodni, ha a végén ott találom majd magam egy barlangban, a kezemben kőbaltával, egy kardfogú tigrissel szemezve…
Azért egész jól bírta: csak este nyolc tájban szakítottak Fannival, miután csúnyán megbántotta a lányt. Akkor hirtelen kijött a béketűrésből. Vicsorogva nézte, ahogy Fanni sértetten távolodik tőle a járdán.
– Legalább olcsón megúsztam a csajt – dünnyögte maga elé fanyar mosollyal.
Aztán különös dolog történt. Elindult az éjjel-nappali felé, s már a kilincs felé akart nyúlni, amikor megtorpant.
– Szemét vagyok – dünnyögte hirtelen maga elé. És ahogy kimondta, most először tudatosult benne, mit is jelent ez a kifejezés. Aki szemét, az szemétre való. Ki kellene dobnia saját magát.
Winkler állt még ott egy darabig, majd sarkon fordult, s öngyújtóját egy narancssárga kukába pottyantva a villamos felé indult.
Holnap felhívja a lányt. Igen. Az lesz az első, hogy felhívja.
Felszállt a járműre, és tűnődve kibámult az ablakon. A járdaszegélyen egy sovány férfi szomorúan ölelgetett egy testes nőt.
Talán még nem késő.          

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás