A felmérésben az emberi használatú, illetve állatorvosi gyógyszerek hatóanyagait is vizsgálták. A hatóanyagok egyrészt a csatornahálózaton keresztül a vizelettel vagy kidobással kerülhetnek a környezetbe, másrészt az állati trágyából is kimosódnak. Szennyezőforrást jelenthetnek az elavult technológiájú gyógyszergyárak is.

A gyógyszerek elterjedt használata, azok illetve bomlástermékeik viszonylag folyamatos környezetbe kerülését eredményezi. Az egyre érzékenyebb kimutatási technológiákkal egyre több alkalommal mutatják ki a kis koncentrációjú gyógyszermaradványokat a szennyvízből, a természetes vizekből, egyes esetekben az ivóvízből is.

A természetes vizek szennyezettsége jellemzően 100 ng/l, a kezelt vizeké pedig jellemzően 50 ng/l alatti. Az egyes vízbázisok szennyezettsége nagymértékben eltér. A vizekbe kerülő gyógyszermennyiség szempontjából a legfontosabb tényező a térség népsűrűsége, illetve a gyógyszeripar esetleges jelenléte. A természetes vizekben a hatóanyagok koncentrációját befolyásolja a hígulás mértéke és az alkalmazott szennyvíztisztítás.

Eddig kevés átfogó vizsgálatot végeztek az ivóvizek gyógyszermaradék-tartalmának kimutatására, és az egészségügyi hatások értékelésére. A kis mennyiségű hatóanyagok lehetséges egészségügyi hatásainak értékelésekor gyakran a legkisebb ismert hatással bíró mennyiséget veszik figyelembe, biztonsági faktorokkal csökkentve.

Az eredmények alapján nagyon valószínűtlen, hogy a kis koncentrációjú gyógyszermaradványok egészségügyi problémát okozhatnának. Az ivóvizekben mért (ng/l nagyságrendű) koncentrációk nagyságrendekkel alacsonyabbak a bizonyítottan hatással bíró értékhez képest.

A vizek gyógyszertartalma a természetes folyamatokkal (adszorpció az üledékbe, foto- és biodegradáció) és az ivó-, illetve szennyvízkezelési eljárások során is csökken. A hagyományosan alkalmazott klórozásos vízkezelés a gyógyszermaradványok koncentrációját a felére csökkenti. Más vízkezelési technológiákkal – mint például a fordított ozmózis – azonban a nagyobb hatóanyag-molekulák akár 99%-a is eltávolítható, de szintén jobb hatékonyságú az ózonos kezelés, az aktívszenes vagy a nanoszűrés.

A jelentés szerint a gyógyszermaradék-tartalom nem teszi szükségessé hatékonyabb, de költségesebb tisztítási technológiák alkalmazását, hiszen az így elérhető egészségügyi előnyök elenyészőek.

A gyógyszermaradványok ivóvízben való jelenlétének csökkentésére a vegyületek természetes vizekbe kerülésének ésszerű korlátozása a legalkalmasabb. Ennek eléréséhez a lakosság szemléletformálására, illetve az orvosok továbbképzésére van szükség. Ezáltal elő lehetne segíteni a túlzott gyógyszerhasználat csökkentését, illetve a fel nem használt gyógyszerek megfelelő ártalmatlanítását.

Mindezek mellett célszerű lenne a szennyvíztisztítási technológiák fejlesztése, hogy a gyógyszermaradványokat és más problémás vegyületeket a fő környezetbe kerülési útvonalukon lehessen eltüntetni.

Bár a jelenleg használt kockázatbecslési eljárások szerint az ivóvízben lévő gyógyszermaradványok valószínűleg nem jelentenek egészségügyi kockázatot, a hatásokkal kapcsolatos ismereteink hiányosak. Nem pontosan ismert a kis dózisú hatóanyagok keverékeinek hosszú távú hatása.

A WHO-jelentés itt érhető el.

Megjelent a Levegő Munkacsoport Vegyi anyag hírlevelében. Feliratkozás: reach [kukac] levego.hu

Kép [cc] gatisgribust