fbpx

| The Ecologist

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

A víztolvajok 1.

A globális vízszolgáltatók privatizálása sokmilliárd dolláros profitot jelent a vállalatoknak – és szennyezést, kikapcsolást, és magasba szárnyaló árakat a fogyasztóknak.

Jon Luoma, The Ecologist

Gordon Certainnek már akkor is sok gondja volt,
mielőtt a víz barnává vált. Az USA déli városában, Atlantában a gazdasági
fellendülés idején az Észak-Buckhead Polgári Egyesülés elnöke elfoglalt volt: a
közlekedéssel, egy, a természetvédelmi terület mellett építendő
szennyvízcsatornával és az 50-es évek tiszta, de szerény házait új mini-villákra
lecserélni kívánó fejlesztőkkel kapcsolatos panaszokon dolgozott. De mindez
semmi sem volt a telefonok és e-mailek áradatához képest, amely akkor öntötte el
Certain irodáját, amikor 2002 májusában Georgia állam környezetvédelmi
ügynöksége riadót fújt észak Buckhead lakosságának: csapvizük, szólt az
ügynökség figyelmeztetése, nem iható, csak forralást követően. A szomszédok,
emlékezik vissza Certain, épp tápszert adtak csecsemőjüknek, amikor a
figyelmeztetést hallották. „Könnyeikkel küzdő szülők telefonáltak” – meséli. „A
dolgok, amik itt a vízzel történtek, halálra rémítették az embereket.” Egy
hónappal később, amikor újabb forraltvíz-riasztás érkezett, a Certain saját
csapjából kibuggyanó folyadék rozsdaszínű volt és barna törmelékek úszkáltak
benne.

Ami azt illeti, a városi csapvízzel kapcsolatban
különféle panaszok özönlöttek Atlanta polgármestere, Shirley Franklin irodájába.
Pár évvel ezelőtt a United Water, az óriás francia vállalatcsoport, a Suez
leányvállalata vette át a városi vízműveket azt ígérve, hogy a public-private
partnership (PPP, a köz- és a magánszféra együttműködése) „nemzetközi
mintaprojektjévé” teszi azt. De ahelyett, hogy a problémamentes ivóvíz korszakát
nyitották volna meg, Atlanta vízprivatizációs kísérlete a problémák lavináját
indította el – a szövetségi ivóvíz-minőségi előírások megsértésétől a jelentős
csőtörésekig, melyeket hetekig nem javítottak meg. (Mindeközben a United
ragaszkodott hozzá, hogy a város az eredeti megegyezéshez képest több millió
dollárral többet fizessen neki szolgáltatásaiért.) 2003. januárjára, egy
egyhónapos vizsgálatot és a polgármester szerződésbontással való fenyegetését
követően a United „önként” visszalépett attól, ami addigra már inkább nemzetközi
bukás volt, mint mintaprojekt.

Az atlantai bukás csak egy relatíve jelentéktelen
incidens lehetett volna, ha a Suez (és egy maroknyi más, a szerződésért
versenybe szálló, magánkézben levő vízszolgáltató vállalat) nem tekinti a várost
kulcsfontosságúnak azirányú erőfeszítéseiben, hogy a vízszolgáltatást a gazdag
északi és a szegény déli országokban egyaránt rendkívül profitábilis
vállalkozássá változtassa. Bolíviától Ghánán keresztül a Fülöp-szigetekig,
Nagy-Britanniától Amerikáig és Kanadáig egy gyorsan fuzionáló profitorientált
vízipar próbálta meg hatalmába keríteni a háztartási víz „piacát”, amit egészen
az utóbbi időkig nem a magáncégek fejősteheneként, hanem közszolgáltatásként
tartottak számon.

Ma a Föld lakossága 7 százalékának vízszolgáltatását
multinacionális vállalatok végzik, elemzők szerint 2015-re ez az arány 17
százalékra nőhet. A profitorientált vízszolgáltatást 200 milliárd dolláros
biznisznek becsülik, és a Világbank – ami a köztartozások csökkentése érdekében
a közművek eladására bíztatta a kormányokat – előrejelzése szerint 2021-re már
egy trillió dollárt érhet. A potenciális profit elképesztő: a Fortune magazin
2000. májusi jóslata szerint a víz nemsokára „a világ egyik legnagyobb
üzleti lehetőségévé” válik és „várhatóan a víz lesz az a 21. században, ami az
olaj volt a 20.-ban”
.


A pénzért csapra
verve

Senki sem vitatja, hogy Földünk ivóvíz-szolgáltató
közműrendszereinek nagy része siralmasan elégtelen, és a már problémás helyzet
várhatóan csak romolhat. Az egyre növekvő lakosság és csökkenő ellátás
közepette, az ENSZ előrejelzése szerint, az egy főre eső víz-hozzáférés akár egy
harmadával is csökkenthet mindössze két évtized alatt. A Föld lakosságának
egyötöde, mintegy 1 milliárd ember, már most sem rendelkezik biztonságos
ivóvízzel és a főzéshez, tisztálkodáshoz és alapvető higiéniához szükséges víz
megfelelő tárolásának lehetőségével. A fejlődő országok városaiban az elavult,
gyakran gyarmatosítás-kori vízrendszerek nem vehetik fel a versenyt a gyorsan
növekvő népesség igényeivel. Dr. Peter Gleick, az USA-ban székelő Pacific
Institute for Studies in Development, Environment, and Security elnöke mutatott
rá, hogy „a Föld népességének fele nem jut hozzá a vízszolgáltatás olyan
szintjéhez, amely az ókori Görögország és Róma városlakóinak rendelkezésére
állt”
.

De a privatizálás vajon javítani fog a helyzeten? Úgy
tűnik, hogy az olyan szervezetek, mint a Világbank és az IMF úgy gondolják,
igen. Hitelezői erejüket rendszeresen használják arra, hogy a fejlődő országokat
közszolgáltatásaik (így a vízszolgáltatás) privatizálására kényszerítsék annak
reményében, hogy az állami szolgáltatások magánkézbe adása a fejlesztési hitelek
megbízhatóbb visszafizetéséhez vezet. Az olyan vállalatok, mint a Suez és fő
versenytársai, a Vivendi és az RWE Thames Water arra tesznek ígéretet, hogy
befektetésük megtérüléséért és a garantált profitért szakértelmük
felhasználásával infrastruktúrát és szolgáltatási rendszert építenek.

A már modern infrastruktúrával rendelkező fejlettebb
országokban a szerződések a PPP keretében köttetnek (mint Atlantában is). Ebben
az esetben a vízvezeték-hálózat, a szivattyú- és szűrőtelepek és más
berendezések állami tulajdonban maradnak, a vállalati partner mindezt csak
menedzseli.

A privatizáció pártolói azt bizonygatják, hogy a
magánkézben levő vállalatok létükből adódóan hatékonyabbak, hogy a
profitorientált cégek könnyebben teremtenek pénzügyi forrásokat, és hogy a
vízszolgáltatás ugyanúgy csak egy eladható áru, mint a többi. Gerard Payen, a
cégvezető számára, aki a Suez világszintű vízipari terjeszkedésének programját
kidolgozta, ez egy egyszerű szabadpiaci vállalkozás: „Megtisztítjuk a vizet és
eljuttatjuk otthonába. Szolgáltatást nyújtunk. Ennek költsége van és ezt
valakinek meg kell fizetnie.”

Mégis pont ez a bökkenő. Üzleti irányítás alatt a
vízdíjak elkerülhetetlenül növekedni kezdenek, és ezzel az azt legkevésbé
megfizetni tudókat arra kényszerítik, hogy válasszanak a víz és más alapvető
szükségletek: élelem, ruha, orvosság, és olyan „extrák”, mint az oktatás között.
Bármik legyenek is a privatizáció mellett és ellen szóló érvek, a tendencia
egyértelmű: 1990-ben csak 12 országban működtek magánkézben levő
vízszolgáltatók, a 2000-es évek elejére ez a száma 100-ra nőtt.

A kérdés az: legyen-e egyáltalán
profitorientált érdekek fennhatósága alatt a víz, az emberi léthez
elengedhetetlen szükséglet? És ha igen, akkor képesek-e egyáltalán a
multinacionális vállalatok betartani ígéreteiket – a jobb szolgáltatást, és
biztonságos, megfizethető vizet?

Az ipar két legnagyobb szereplője, a Suez és francia
társa, a Vivendi már most 230 millió ember vizét menedzseli – leginkább
Európában és kisebb mértékben a fejlődő világban. A vízipari vállalatok most a
még állami tulajdonban levő, hatalmas és még kiaknázatlan vízpiacokra
szeretnének bejutni.

Az Egyesült Államokban a háztartások 85 százaléka még
állami szolgáltatóktól kap vizet. A vízminőség általában kiváló és az állami
vízrendszerek működtetési költségei mérsékeltek. De Atlanta nem az egyetlen
város az USA-ban, ahol a vállalatok és politikai támogatóik keményen küzdöttek a
privatizációért. Újabb és gyakran ellentmondásos privatizációs erőfeszítések
történtek többek között New Orleansban, a texasi Laredoban és a kaliforniai
Stocktonban. A vízipari vállalatok Washingtonban nyomást gyakorolnak a
kongresszusi törvényhozás befolyásolására olyan szabályozásért lobbizva, amely
megvédené őket a szennyezett vízzel kapcsolatos perektől és megakadályozná, hogy
az önkormányzatok visszavonják félresikerült privatizációs döntéseiket. Az
amerikai Vízipari Vállalatok Országos Egyesülete olyan törvényért lobbizott,
amely megkívánná a városoktól, hogy „megfontolják” a privatizációt, mielőtt a
közszolgálati berendezések fejlesztése céljából hozzáférhetnének a szövetségi
pénzalapokhoz, és amely szubvencionálná is az ilyen privatizációs
megállapodásokat.

A nyomásgyakorlás önkormányzati szinten is ugyanilyen
erős. A cégek kitartóan hízelegnek a helyi hivatalnokoknak és dollár százezreket
költenek a privatizáció támogatására a helyi népszavazásoknál. „Nehéz a helyi
fiúknak elküldeni ezeket a vállalatokat” – mondta a korábbi massachusettsi
vízügyi megbízott, Douglas MacDonald – „mindenütt ott vannak, annyi kezük van,
mint egy polipnak.”

Angliában az 1980-as évek végén a Konzervatív Párt
nagyarányú vízipari privatizációs programot valósított meg. 1989-ben Anglia és
Wales 10 regionális vízügyi hatósága magánkézbe került. A hivatalos érvelés
szerint a privatizációt követően a profitorientált vállalatok piacának
hatékonysága az elöregedő, nem kielégítő vízszolgáltatás nagyarányú fejlődéséhez
vezet majd. A piaci erők szigorú realitásai ellenére a kormány a megegyezést a
vízügyi hatóságok több milliárd fontos adósságának átvállalásával,
nyereségadó-mentesség felajánlásával, és a vízszolgáltatók alacsony eladási
árával érdesítette meg.

folytatás

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás