fbpx

Tarts velünk, legyél tagjaa Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz hozzánk!

Visszanyerni valamit a veszteségekből – tovább ültetik a 10 millió fát Magyarországon

| Tudatos Vásárló Biczó Gabriella

Az utóbbi időben egyre több felhívás, hazai és nemzetközi kezdeményezés indult arra, hogy faültetéssel próbáljuk megállítani, vagy legalább lassítani a klímaváltozást. Itt a tavasz, a faültetési szezon, ők pedig ezévre 150 ezer fát terveztek, megkerestük hát a hazai 10 millió fa néven indult mozgalom vezetőjét, Bojár Iván Andrást, hogy kikérdezzük, hogyan állnak, folytatódik-e az ültetés most. Dr. Gálhidy László erdővédelmi programvezetőt pedig arról faggattuk, van-e értelme egyáltalán, számít-e bármit, ha az emberek egyesével fognak neki a faültetésnek.

Mielőtt mindent letarolt volna a koronavírus-járvány, az egyik utolsó békebeli hír a január végén Davosban megtartott Világgazdasági Fórumon bejelentett kezdeményezés volt: az egybillió fa akció. De a történet persze nem is itt kezdődik, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) kezdeményezését egy sokkal korábbi kampány inspirálta: a 2011-ben elhunyt kenyai Wangari Maathai, Nobel-békedíjas környezetvédelmi és nőjogi aktivista 1977-ben alapított Zöld Öv Mozgalma (Green Belt Movement), amely egy évtized alatt 30 millió fát ültetett el 12 afrikai országban. A Fák Asszonya – így nevezték hazájában Maathait -, már az ENSZ 2006-os klímakonferenciáján egymilliárd fa ültetésére szólított fel: „Fát ültetni olyasmi, amit mindenki tud.”

Fát ültetni tényleg mindenki tud?

Épp egy gyönyörű barackfánál vagyok, azt fotózom. Vírus ide, vírus oda, fák vannak” – veszi fel a telefont Bojár Iván András, a 10 millió fa kezdeményezés vezetője. Épp befejezte 14 napos önkéntes házi karanténját, máris 10 fát ültetett egy barátjával, persze elővigyázatosságból 4-5 méter távolságot tartva egymástól. „Szezon van, ültetni lehet, ültetni érdemes. Mindenkit bíztatok, hogy ültessen, magánkertben tud. A közösségen belül is folynak ültetések. Engem is meglepett, de tegnap tudtam meg, hogy összesen már 1500 fát ültettünk idén.”

A 10 millió fa közösséget tavaly nyáron hívta életre Bojár Iván András: gondolt egyet és társakat keresett faültetéshez a Facebookon. A poszthoz és a felhíváshoz azóta rengetegen csatlakoztak. A mozgalom ereje maga a közösség: helyben, kisvárosokban, falun, Budapest kerületeiben a helyi közösségek szervezik meg a fák ültetését, amihez bárki szabadon csatlakozhat. A tavalyi őszi ültetési idején – tehát mindössze pár hónappal az első Facebook-poszt után – már 300 helyszínen, több ezer fő bevonásával végeztek ültetéseket a 10 millió fások.

Idén januárra elkészült az az ültetési applikáció, amelynek segítségével bárki, legyen civil vagy önkormányzat, térképre helyezheti a saját ültetését, valós időben. Annak, aki csatlakozni szeretne, vagy egyszerűen csak szeretne a kertjében elültetni egy fát, nem kell megijednie, ha elsőre fogalma sincs mit, mikor, milyen földbe érdemes ültetnie, és egyáltalán hogyan fogjon hozzá. A szakmai munkát ökológusok, erdészek, kertészek segítik, a mozgalom oldalán részletes útmutató segít abban, hogy a faültetés valóban működjön.

Hol, mikor, mit? – az alapok:

– Alapvetően 4 féle típusból válasszunk: őshonos fafajok, őshonos fafajok kertészeti változatai, nem invazív nem őshonos kertészeti fafajok, gyümölcsfák.

– Akkora fajt válasszunk, amelynek kifejlett állapotában a lombkoronaszélessége és magassága elfér majd.

– 100-300 m2-es kertbe kisebb termetű fákat válasszunk: az őshonosak közül a tatárjuhart, virágos kőrist, berkenyefajtákat, örökzöldek közül a tiszafát, vagy a borókát. Jó még a gömbjuhar, a gyümölcsfák, liliomfák, a komlógyertyán és egyes díszgyümölcsök.

– Közterületen csak a település jegyzőjével egyeztetve, engedély alapján lehet fát ültetni.

– Erdőt elsődlegesen csak szántóföldön vagy kivett művelési ágú területen telepítsünk.

“Egy pusztuló világban élünk, a faültetés pedig visszaállít valamit a veszteségekből”

A faültetési láz úgy tűnik, végigsöpör a világon, lehetetlen felsorolni, hány helyen, hány civil kezdeményezés keretében ültetnek fát. Felix Finkbeiner az egyik legismertebb „faültető”, még csak 22 éves, de a Plant for the Planet mozgalmával már tizensok milliárd fát köszönhetünk neki, több mint 130 országban. De Jane Goodall is csatlakozott az ENSZ UNEP kampányához, aki az idei évre 5 millió fa ültetését vállalta. Három éve India faültetési világrekordot állított fel: 12 óra alatt, 66 millió fát ültetett el másfél millió ember, Etiópia nemrégiben jelentette be, hogy milliárdos nagyságrendű faültetésbe kezd. A szenzációs vállalásokat hosszan lehetne még sorolni. Ahogy egyre látványosabb a klímaváltozás, egyre többekben nő az igény arra, hogy tegyenek valamit a környezetünkért.

A kérdés azonban ott motoszkál: fát ültetni tényleg bárki tud? Mert elrontani ugye senki nem szeretné. Fontos, hogy amit elültettünk, az tényleg életben maradjon, ne vágassa ki az önkormányzat, vagy ne okozzon kárt például az őshonos faállományban. Egyáltalán, van értelme az egésznek?

„Úgy vélem, hogy a faültető mozgalmakat egy korunkat meghatározó alapélmény hívta életre; egyre többen látják, hogy saját magunknak is ellensúlyozni kell azokat a környezeti terheléseket, amelyeket mi magunk okozunk, például a közlekedésünkkel.

Egy pusztuló világban élünk, a faültetés pedig visszaállít valamit a veszteségekből, tehát jót teszünk vele – sokan így látják. Nagy vonalakban igazuk van”

– mondja kérdésünkre dr. Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője.

“Ideális az lenne, ha kormányzati szinten történne komoly elhatározás az eredeti erdőtakaró helyreállításáról – de akkor is lenne helye az egyéni akcióknak, például a települések fásításában. A szakszerűségnek a jelen kor kihívásai közepette nem csak a technikai kérdésekre kell kiterjednie, pl. hogy a fák gyökere elültetéskor ne sérüljön meg, és gondoskodjanak róluk, amíg meg nem erősödnek. Arra is törekedni kell, hogy természetvédelmi szempontból értékes erdőket, fasorokat, ligeteket hozzunk létre – amihez elsősorban a hazánkban őshonos fafajokra – tölgyekre, hársakra, juharokra, kőrisekre, nyárakra stb. – van szükség. Ha ezeket a szempontokat betartják az ültetők, akkor hasznos munkát végeznek. Ha nem, akkor csekély vagy felemás lesz az eredmény.”

Több fát kellene az erdőkben hagynunk

Az egyik legolcsóbb és tömegek által látszólag legegyszerűbben kivitelezhető megoldás a szén-dioxid megkötésére még mindig az erdő, a faültetés. Magyarország 21 százaléka erdő, miközben Európa legtöbb nagy országában ez az arány eléri a 30 százalékot. Hogy mennyi lenne az ideális nálunk? „Természetvédelmi szempontból annyi kellene minden erdőtípusból, hogy a hozzájuk kötődő élővilág még a jelen klímaváltozás mellett se legyen veszélyben”- magyarázza Gálhidy László.

„Jelenleg nagyon sok erdei faj, sőt egész erdőtípusok – például a pusztai tölgyesek – vannak kritikus helyzetben Magyarországon. A legtöbb nagy európai ország erdősültsége Spanyolországtól Romániáig eléri a 30%-ot, mi ettől nagyon messze vagyunk.” Különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a hazai erdők majdnem fele nem is erdő, hanem igazából faültetvény és kultúrerdő – akácosok, nemesnyárasok, telepített fenyvesek –, amelyek csak statisztikailag erdők. Persze az ország éghajlata nem mindenhol kedvez az erdőnek – és ez a helyzet a klímaváltozással csak romlik –, de azért bőven lennének az országban erdősíthető területek. Különösen a gyenge minőségű szántókon lenne érdemes helyreállítani az őshonos fafajú erdeinket.” A hivatalosan országosan kitűzött cél egyébként a 27%-os erdőarány, aminek „eléréséhez több százezer hektár erdő telepítésére lenne szükség, amihez EU-s források is rendelkezésre állnak.”

Gálhidy László úgy látja, az erdőtelepítés csak részmegoldás, nem lehet csak erdőkkel teljes mértékben ellensúlyozni a károsanyag-kibocsátásokat, ráadásul hosszadalmas folyamat, mire a fatelepítés beérik. „Száz években mérhető, amíg egy erdő komoly mennyiségű szenet képes a faanyagban lekötni. Hamarabb kell eredményre jutnunk. Ezért is lenne rendkívül fontos, hogy a meglévő erdőket jobban óvjuk. Egy részüket ki kellene vonni a fakitermelésből, hogy ezek a kifejlett erdei ökoszisztémák megtarthassák a tárolt szenet, sőt többet is megkössenek. Ne felejtsük el, hogy a kivágott fa legalább fele Magyarországon tűzifa –  tehát a benne tárolt szén rövid időn belül a levegőbe kerül a házak kéményein keresztül –, de a bútorfa életideje sem igazán hosszú. Több fát kellene az erdőkben hagyni. A WWF Magyarországnál rendszeresen felhívjuk a figyelmet a fakitermelésből kivonható erdők jelentőségére – ahogyan tettük a minap is, az Erdők Nemzetközi Napján.”

A példamutatásnak fontos szerepe van

A faültető mozgalmak tevékenysége inkább kiegészítheti a nagyobb léptékű erdősítéseket, ugyanakkor a példamutatásnak fontos szerepe lehet a döntéshozók meggyőzésében.

“Ha valóban a civilek, a helyben élők szorgalmazzák, sőt végzik a munka egy részét, az megváltoztathatja az egész közhangulatot a természet helyreállítása felé, amire már a szakmapolitikai döntéshozóknak is oda kell figyelnie.”

„A szakszerűség, szakmaiság nagyon fontos, ezért is jó hír, hogy például a 10 millió fa mozgalomhoz már az elején csatlakoztak ökológusok, erdésztechnikusok, akik tisztába tették az alapelveket és a technikai elvárásokat” – fogalmaz Gálhidy.

A faültetési mozgalmakban fontos látni, hogy egyszerre jelenik meg bennük a globális gondolkodás és a lokális cselekvés. Az emberek érzékelve a klímaváltozás egyre látványosabb megnyilvánulásait, cselekvésre szánják el magukat, ráadásul mindezt közösségekben, helyi szinten teszik. Ennek pedig önmagában hatalmas haszna és ereje lehet.

„A tavalyi évet úgy indítottuk, hogy 15 ezer fát ültettünk, idén 150 ezret szeretnénk, de ahogy mindenkinek keresztülvágja a terveit a vírus, így a mienket is természetesen” – meséli Bojár Iván András. Befagyott néhány tárgyalásuk a járvány miatt. De a mozgalom egyáltalán nem állt le, mint mondtam, sokan ültetnek most is. Nagyon hálás vagyok az idei 1500 ültetés miatt az önkénteseinknek.”

Sőt, kialakult valami plusz is. „Visszaesés van természetesen, és az emberek figyelme most a vírusra fókuszál, de a közösség él. Ez az egész egy virtuális térből, az internetről indult, és most visszatér ugyanoda, egy teljesen valóságos életből. Most a közösségeink az interneten keresztül másképp tudnak kapcsolódni. A fáról való gondolkodásnak, gondoskodásnak óhatatlanul van egy érzelmi motívuma is. Emiatt miután minden praktikusat megbeszéltünk egy online konferencián, a beszélgetésnek van egy terápiás része is.

Ez egy jó dolog, vannak olyan csoportok, akikkel összejövünk egy videókonferenciára, nem ismerjük egymást személyesen, de most látom az arcát és közel kerülök a gondolataihoz és ő az enyémhez. Ez a teljes közösség holnapi életére nézve fontos pluszt ad a helyzetnek.

Képek: freepik, Bojár Iván András, 10 millió fa

 

Ez a tartalom az Agrárminisztérium 2019-es Zöld Forrás programjának támogatásával készült.

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek