| Bán Dávid
A világot behálózó hamburgerarculat
Gyorséttermektől hemzseg az egész világ. Ugyanaz az íz, ugyanaz a forma mindenütt, az ízlés egyfajta globalizálása. Ezek a világhálózatok megjelenésükkel a városképre is rányomják bélyegüket
A háromszögletű
alumínium tálcáktól…
Hogy miben rejlett a régi tejivók, automata
gyorsbüfék varázsa, nem tudni, de sokan nosztalgiával gondolnak vissza a
háromszögletű alumínium tálcákra, a kissé zsíros, fémízű evőeszközökre, ócska
vizeskancsókra. Jómagam az utolsó ilyen jellegű élményemet Pozsonyban éltem át,
amikor néhány évvel a rendszerváltás után, egy központi tejbüfében egy hatalmas
fémkondérból elmosható műanyagpohárba merték az előre beízesített
teát.
… a marhamentes hamburgerig
Majd a változások egy adott pillanatban szigorúan átrendezték a város képét.
Közhelyszámba menő megállapítás, hogy gomba módra elszaporodtak az amerikai
érdekeltségű gyorséttermek, amelyek egyen arculata uralja már az egész világot.
Ismertek a statisztikák, hogy hány percenként nyílik egy új Mc Donald’s étterem
Földünkön, hány és hány ember kerül az újkori egyen étkeztetés bűvkörébe.
Mindenütt megjelennek a tájspecifikus menük – mint az indiai marhahúsmentes
hamburger –, hogy globális ízeket valamiképpen belénk
adagolják.
Ellenállók
Az egységes
ízekhez egységes arculat is járul, hogy a szegény, megtévedt (amerikai) turista
a világ bármely pontján biztosra mehessen, ugyanolyan környezetben ugyanarra az
alap ízvilágra leljen. A gyorséttermek logói, mintegy cégérként világra szólóan
ismertek, tökéletesen egyformák. Akad ugyan néhány ellenpélda, mint a párizsi
Place de l’Opera, ahol nem helyezhető el, csak fehéren világító hirdetés, így
számos multicég az értékes reklámfelületen feladni „kényszerült” globális
arculatát. Hosszasan ellenállt Olaszország is, ahol az amerikai gyorséttermek
jóformán csak a 90-es években kezdtek felbukkanni, számuk kevesebb is mint
Európában általában. Itt is igyekeztek a műemléki környezetet megóvni, és
például Velencében sikerült elérni, hogy az a pár Mc Donals’s étterem, amely
betüremkedett a lagúnák világába, visszafogott megjelenéssel ne nagyon tűnjön ki
környezetéből.
„A világ legszebb McDonald’s-a”
Budapest utcáin is szép számmal világítanak diadalkapuként a
hatalmas aranyló „M” betűk, vagy a gigantikus pufi hamburgerek. Különös, részben
sajnálatos, hogy az 1990-es évek elején Budapest büszkélkedhetett a „világ
legszebb Mc Donald’s éttermével”, legalábbis a rendszeresen hajtogatott szlogen
szerint. Az Eiffel cég által az 1875-ben épített első pesti nagypályaudvar, a
Nyugati, körúti oldalcsarnoka valóban jelentős építészeti értékkel bír. Állapota
a 80-as évekre fokozatosan leromlott, így azt az amerikai világcég bizonyos
fokig a pusztulástól mentette meg és főbb elemeiben szakszerűen renoválta a
műemlék épületet. Felmerül persze a kérdés, hogy miért éppen gyorséttermet
kellett építeni ebbe a patinás környezetbe. Változó és felgyorsuló életritmusunk
világszerte a pályaudvarokra vonzza a gyorséttermeket, egyre kevésbé
kihasználtak a klasszikus vasúti restik, a pályaudvari éttermek. Ám a Nyugatira
mért legnagyobb csapás inkább a főhomlokzati diszkó megnyitása és teljesen
környezetidegen neonkék dekorálása.
Más korszak klasszikusai is
eltűntek a gyorséttermek egységarcai mögött. A Mézes Mackó kissé
gyermeteg arculatvilágát váltotta fel a főváros több helyén a Burger King
étterem nyomulós, rockeres, tipikusan amerikai vizuális környezete. Így az
Oktogonon, ahol a korabeli Savoy kávéház helyén nyitottak többszintes éttermet,
Elvis figurákkal és az ötvenes évek amerikai „életérzésének” jól tipizálható
elemeivel, de mégis meghagyva az így sajátosan környezet-idegenné vált
modernista freskót, az étterem egyetlen műemléki elemét az 1930-as
évekből.
A környezet megváltozására érzékenyen reagált
legutóbb a Nyugati aluljáró közönsége. Civil szervezetek rendeztek szimpátia
megmozdulást az aluljáró hajléktalanjaival szolidalítást vállalva, a lerobbant,
olcsó talponállókért, amelyeket felszámolva egy Burger King étterem
létesült.
Az, hogy a klasszikus városközpontokba, történelmi
környezetbe részben idegen elemként gyorséttermek portáljai, cégérei jelennek
meg, nemcsak Budapestre, Magyarország nagyvárosaira jellemző, hiszen
Nyugat-Európában is általánossá vált a jelenség. Ami inkább zavaró, az az
igénytelen, csak a magunk portájánál söprögető mentalitás, hogy
egy gyorsétterem, amikor belakja az épület földszintjét, a környezet egységét
olyan mértékben hagyja figyelmen kívül, hogy még a homlokzatfestésnél sem ügyel
a ház eredeti látványára, toldozott-foltozott összhatást keltve így a
szemlélőben.