| Bán Dávid
A világ minden portékája, bármikor – vásárlási szokások Londonban
Nyugodtan kinevezhetjük Londont a fogyasztás európai Mekkájának, hiszen itt a városi élet igen nagy része a kereskedelem körül forog. Kis túlzással élve a cél, hogy a londoniak a nap 24 órájában vásárolhassanak valamit.
Anglia hatalmas, világviszonylatban is meghatározó kereskedelmi múlttal rendelkezik. London a nagyarányú gyarmati áruforgalom, majd az ezt szabályozó banki- és tőzsdevilág európai fellegvára volt, ahol ehhez mérten magas szintű, minőségű és – természetesen – árú kereskedelmi kultúra alakult ki. A brit társadalomra oly jellemző hagyománytisztelet nagymértékben hat a kereskedelemre is. Számos üzlet, áruház, termék már több évtizede, vagy akár párszáz éve jelen van, a vevők mind a mai napig ragaszkodnak hozzájuk.
Angliában néhány nagyobb áruházlánc tartja kezében az élelmiszerpiac nagy részét. Ezek a hálózatok azonban kevés kivétellel mind helyi érdekeltségűek. A nálunk csak városszéli megaáruházairól ismert angol Tesco cég az anyaországban különböző méretű üzletekkel rendelkezik, így jelen van a nagyvárosok központjában is. Ezen és a hasonló középkategóriás és diszkont hálózatokon kívül több lánc specializálódott a magas szintű, kifejezetten nívós élelmiszerek forgalmazására. Teszi ezt például a hazánkban csak ruhaboltként ismert Marks & Spencer, amelynek Londonban jó pár minőségi élelmiszerüzletével találkozhatunk.
Londonban sem ismeretlen fogalom az éjjel-nappali kisboltok világa, amely választékában, árképzésében hasonló a hazaihoz. Mindemellett más nyugat-európai nagyvárosokkal ellentétben, Londonban meglepően kevés élelmiszerpiaccal, őstermelővel találkozhatunk, a vásárlás nagy része a boltokra koncentrálódik.
Az üzletek legnagyobb része a hét minden napján nyitva áll a vásárlók előtt. Nem csak a bevásárlóközpontok, de a kisebb üzletek többsége is hétfőtől vasárnapig a vásárlók rendelkezésére áll (igaz, a ”pihenőnapon” finoman „korlátozva”, legtöbbjük este 6-kor bezár). Ennek köszönhetően London főutcáin – és nem csak a világhírű bevásárlóutcákban, mint az Oxford Streeten, vagy a Piccadilly Circus környékén, hanem a legtöbb városrészben – vasárnap is ugyanakkora a nyüzsgés, mint bármelyik hétköznap. Egyelőre a szombat a legfrekventáltabb bevásárlónap, de jól felzárkózik mellé a vasárnap is.
A biotermékek egyre keresettebbek Angliában is, de egyelőre főként a drágább, igényesebb élelmiszerüzletekben találhatóak nagyobb választékban. A bioélelmiszerek a többi terméktől jól elkülönítve, hamar meglelhetőek. Mivel azonban Angliában minden egyéb élelmiszernél is ügyelnek a precíz tájékoztatásra, így a tudatos vásárló a hagyományos termékeknél is meggyőződhet a kémiai, esetleg génmódosított összetevők jelenlétéről.
Az élelmiszerkereskedelemmel ellentétben a kis szaküzletek világa jellemző az iparcikk-kereskedelem nagy részére, bár itt is akadnak kivételek. Néhány terület, így a kozmetikumok vagy a könyvforgalmazás sajátosan egy-egy áruházlánc áldozatává vált, amelyek felvásárolták és egységesítették a kis üzleteket. A legtöbb termék, de leginkább a luxuscikkek esetében azonban az angol vásárlók ragaszkodnak speciális kis üzleteikhez. Idegen szemmel már-már értelmetlennek hat egyik-másik szaküzlet, fölösleges fényűzésnek tűnik a bolt is és választéka is. Mindemellett üzemelnek azok a világhírű nagyáruházak (Harrods és társai), amelyek minden földi jót a legcsillogóbban kívánnak – mintegy a fogyasztás múzeumaként – bemutatni, nagy kísértésbe ejtve a betévedő vásárlókat és látványosság lévén az áruházat felkereső turistacsoportokat.
A luxussal azonban csak elvétve járnak együtt a környezetbarát megoldások, így a városra jellemző a pazarló csomagolás, a hatalmas szeméttermelés, és gyerekcipőben jár a szelektív hulladékgyűjtés is.
Angliában nagyon könnyű elcsábulni az értelmetlen, pazarló vásárlásnak. Az üzletek kedvelt taktikája a „vegyen hármat kettő áráért” akció. Számtalan termék már kiskereskedelmi forgalomban is párosával, hármasával, többesével csomagolva kerül a polcokra, így akarva akaratlanul máris hármat szerzünk be abból, amiből egy is bőven elég. Csábultunkban elégedettséggel tölthet el, mennyire jól jártunk, egészen a pénztárig – ahol persze bármilyen kis összeggel készségesen húzzák le hitelkártyánkat – ahol rájövünk, hogy Európa legdrágább országában vásároltunk.