| Sebestyén Éva
Veszélyes az amalgám?
Egyre kevesebbet használják, de sok ember szájában még mindig ott figyel az amalgám tömés. Máig nem egyértelmű azonban, hogy károsítja-e az emberi szervezetet, illetve hogy milyen mértékben terheli környezetünket a higany felhasználása. Az Európai Bizottság inkább cserét javasol.
Az amalgám fogászati térhódítása elsősorban annak köszönhető, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek kimondottan előnyösek a fogtömések elkészítésénél: könnyű dolgozni vele, ugyanakkor kellőképpen tartós is.
Higany az emberi szervezetben
Arról azonban már megoszlanak a vélemények, hogy mennyire jó ötlet az, ha egy higanytartalmú vegyületet építenek be az emberi szervezetbe. Számos pro- és kontra érv látott napvilágot az elmúlt évtizedekben, a kérdést azonban máig nem sikerült megnyugtató módon tisztázni. Ha valaki biztosra szeretne menni, cseréltesse le már meglevő amalgám töméseit valamely alternatív (pl. műgyanta alapú) megoldásra.
Higany a környezetünkben
Egy 2010-es adat alapján a természetbe visszajutó, feldolgozott higany mennyisége éves szinten mintegy 142 tonna volt Európában. Ebből a fogászati felhasználás 19 tonnát tett ki.
A kutatások szerint jelenleg nincs olyan terület, ahol ez a higanymennyiség problémát okozott volna, azonban főként a sűrűbben lakott területeken folyamatosan figyelni kell arra, hogy nem emelkedik-e meg a higany mennyisége a talajban vagy a vizekben.
Nagyobb népsűrűség mellett ugyanis a felhasznált higanyvegyületek mennyisége is koncentrálódik. Ebből a szempontból fontos az is, hogy az amalgám nagy részét a városokban állítják elő, és dobják ki, így itt nagyobb arányban lehet jelen a környező földeken, vizekben. Innen pedig – elsősorban a halak fogyasztásán keresztül – könnyedén bekerülhet az élelmiszerláncba, ami már komoly egészségügyi kockázatokat rejthet magában.
Fentiek miatt tehát fontos egyrészt a szigorú feldolgozási és felhasználási szabályok betartatása, másrészt a folyamatos mérések és ellenőrzések a higany koncentrációjára vonatkozóan. Felhasználóként pedig, amennyiben lehetséges, válasszunk olyan anyagokat a fogorvosnál is, melyek kisebb környezeti kockázattal járnak.