| Szvetelszky Zsuzsanna
A vásárlásfüggés szenvedélybetegség?
Itt a nyár, s úgy érezzük, frissíteni kell a ruhatárat? Nem bírunk elmenni az új kollekció mellett? Kitört a jódiő és mégis egyre több időt töltünk a bevásárlóközpontokban? Nyugat-Európában már több mint másfél évtizede születtek az első társadalomtudományi elemző és leíró munkák a vásárlásfüggés egyre szembetűnőbb jelenségével kapcsolatban.
A nyolcvanas évek végétől, a kilencvenes évek elejétől az USA-ban, Kanadában, Németországban már határozottan jellemezhető vásárlásfüggő csoportokat figyeltek meg a szociológusok. Az úgynevezett Shopaholics Anonymous mellett egyre több az önsegélyező klub, amelynek tagjai ettől a furcsa kórtól próbálnak szabadulni.
Máig a legalaposabb munkák egyikének számít a Hohenheim Egyetem tanulmánya, amelyben nemcsak felmérések, de önfeltáró mélyinterjúk segítségével rajzolnak képet – ha csak elnagyoltan is – korunk jellegzetes szenvedélybetegéről. Szaporodnak a francia, svájci, osztrák és angol tanulmányok, miként a vásárlásfüggők maguk is világszerte.
A vásárlásfüggés, ez a furcsa szenvedély a kutatók szerint jellegében nagyon hasonlít a kábítószer- és az alkoholfüggéshez. A „beteg” ellenállhatatlan kényszert érez, ha pénz áll a házhoz (vagy a számlára), hogy elmenjen bevásárolni, s ugyancsak magnetikusan vonzzák a leárazások. A függés egyben az önkontroll elvesztését is jelenti, és a dózis is emelkedik: a kényszert csak egyre drágább áruk beszerzésével lehet kompenzálni. Elvonási tünetei a nyugtalanság és pszichoszomatikus betegségtünetek, ennek ellenére a kórkép sokáig felismerhetetlen a „beteg” és környezete előtt is.
A kutatók továbbá megkülönböztetnek úgynevezett „vigaszvásárlókat” és függőket. Ki a függő? Akit a vásárlásélmény stimulál vagy megnyugtat, aki ehhez folyamodik belső üresség érzetekor, vagy amikor feledni akarja a szürke és deprimáló mindennapokat – s akiben kifejezett vadászkedv támad fel vásárlás előtt. Megállapították, hogy a vásárlásfüggés gyakran társul a depresszió mellé, mint kísérőjelenség.
Némelyek az önbizalmukat fokozzák a vásárlással: kompetens és önálló döntéshozóként tűnnek fel maguk előtt, drága boltok törzsvásárlóiként befolyásos és aktív életmódot tükröznek – vonzónak, erősnek, öntudatosnak érzik magukat. Van, aki a partnerének is imponál a presztízsvásárlással, mások egyenesen partnerpótléknak használják a beszerzést.
A vásárlásfüggés inkább magáról az aktusról szól, korántsem a megvásárolt dolgokról. Ezek – főképpen a katalógusból rendelt áruk – gyakran kicsomagolatlanul hevernek vagy állnak stócban odahaza a pincében vagy a ruhák a gardróbszobában, a rajtuk fityegő árcédulával. Sokszor csak egyszer használják a megvett termékeket, a függés egy előrehaladottabb stádiumában pedig eldugják vagy kidobják az újonnan vett árukat a család haragjától való félelemben. Gyakran lapulnak kicsomagolatlan, lejárt szavatosságú élelmiszerek a kamrában, a hűtő mélyén is.
A felmérések szerint a fiatalok és a nők csoportja valamivel veszélyeztetettebb a többinél. Tény azonban az is, hogy a nők „jobban látszanak” a tudományos kutatások számára, ugyanis készségesebben állnak hozzá a terápiás megoldásokhoz, nyíltabban, szégyenérzet nélkül vallanak függőségükről, egyéb problémáikról is.
A legtöbb vásárlásfüggő ember rövid idő eltelte után valamilyen termékcsoportra vagy vásárlási körülményre specializálódik. Van, aki a leértékelések rabja: számára édes mindegy, hogy mit adnak olcsóbban. Más bizonyos bolti környezetre vagy katalógustípusra „szakosodik”. A nők inkább ruhaféléket, cipőt, ékszert, élelmiszert és könyveket vesznek, ezzel szemben a férfiak szívesebben élik ki magukat sportszerek, technikai felszerelések és berendezések, presztízstárgyak beszerzésével. Sokan vallottak arról a mélyinterjúkban, hogy a partnerükkel vagy a főnökükkel lezajlott kiadós veszekedések után fogják magukat, és nagy dérrel-dúrral bevásárolnak. Ez a vigaszvásárlás esete, s nem mellesleg a benne rejlő csíra: ha rendszeres szokássá, funkcionális reakcióvá válik, akkor könnyen válhat belőle valódi függőség.
Magas azoknak a száma is, akik direkt és szinte kizárólagos örömszerző eszközként fordulnak a vásárlás aktusához: „Már csak a vásárlás az egyetlen öröm a számomra. Ha érkezik egy csomag, úgy érzem, karácsony van.” (Más kérdés, hogy miért van szükség az év háromszázhatvankét napján a karácsony-érzetre…)
A kutatók szerint a függés kialakulásához vezető okokat mindenekelőtt a gyermekkorban kell keresni: az erősen korlátozott autonómiájú, a ritkán dicsért és gyakran megszidott kisgyerekekből, inkompetensnek tartott kamaszokból válhat vásárlásfüggő.
Nemcsak a társadalomtudomány, hanem már a pszichiátria is foglalkozik a vásárlásfüggés jelenségeivel. Ám míg ezek a diszciplínák a leírás és a gyógyítás irányában tevékenykednek, addig a média legtöbb ágazata teljes gőzzel gerjeszti a folyamatot, támogatva a függés kialakulását, erősödését. Leghatékonyabb módszere ennek, amikor az érzéseknek – szeretet, gyöngédség, gondoskodás – javakat feleltetnek meg: mosóport, kávét, habfürdőt. Idetartozik, hogy a vásárlásfüggés, szemben például a dohányzással vagy az alkoholfogyasztással, társadalmilag nem diszkriminált.
Sőt.