| Simon Gergely
Vásárlás előtt: a préselt fabútorok veszélyei
Minden háztartásban van műgyantával kezelt farostlemez, forgácslap, furnér- vagy rétegelt lemez. Legtöbbjükből káros anyagok párolognak, érdemes őket helyettesíteni.
Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága 2010 februárjában meglepő bejelentést tett. A hivatal szerint számos veszélyes légszennyező anyagból sokkal több van a lakások, házak belterében, mint a szennyezett városi levegőben, és a szóban forgó anyagok meghaladhatják az utcán érvényes egészségügyi határértéket. Ez elég ijesztő fejleménynek tűnik, hiszen életünk döntő részét épületeken belül töltjük, és városi emberként elenyésző időt vagyunk szabad (pláne jó) levegőn. Az egyik legnagyobb problémát a VOC-nek jelölt szerves gőzök jelentik, köztük is a rákkeltő formaldehid. A szerves oldószerek ott maradhatnak a bútorokban, építőanyagokban, szőnyegekben is. A szakértők szerint a beltéri szerves szennyezők fő forrása a kívülről bejött szennyezés, a dohányzás, valamint az egyes épületelemek és a bútorzat. Ezek közül a leggyakrabban alkalmazott, fából ragasztott bútoralapanyagokat vettük górcső alá.
Préselt bútorlapok
Az elmúlt évtizedekben a hagyományos fa építőelemek helyett olcsóbb, egyszerűbben gyártható és felhasználható faipari termékek terjedtek el. Szinte mindenhol megtalálhatóak a sima, illetve az úgynevezett MDF és HDF farostlemezek, OSB és egyéb forgácslapok, a furnér- és rétegelt lemezek. Az ezekhez a faipari termékekhez ragasztóként adott műgyanta gyakran tartalmaz formaldehidet.
Az alapozásra, bútorok díszítésére használt furnér, illetve a bel- és kültérben egyaránt használt rétegelt lemezek természetes fából készülnek, ám a rétegeket műgyantával ragasztják össze. A hazánkban igencsak elterjedt, olcsó, fahulladékból készülő natúr faforgácslap hőpréselt lemez, amelyet szintén műgyanta tart össze, ráadásul a durva felszínt műanyag bevonattal vagy furnérral borítják.
Faipari hulladék, valamint erdei faanyag rostosításával és ragasztásával készül a sima és hajlítható farostlemez. Ez nem bírja a nedvességet, általában szekrényhátfalként, fiókfenéklapként használják. Az MDF-lapnak a közepes sűrűségű farostlemezt hívjuk. Különböző faipari hulladékokból és zöldaprítékból készül, amelyhez nyolc-tizenkét százaléknyi műgyantát adnak, és hőpréseléssel alakítják a kívánt formájúvá. Az MDF-lap szilárd, jól megmunkálható, lakkozható és festhető is. A lapokból irodabútor, konyhabútor, asztallapok, szekrények, polcok és padok készülnek. A HDF az MDF lap erősebb változata.
Az OSB-lemezeket gyakran fenyőfaháncsokból préselik. Az OSB alapvetően építőipari termék, téglákat, házfalakat, tetők burkolatát, palánkot, kerítést, raklapot, burkolóelemeket és bútort is készítenek belőle. Az OSB az MDF-lapnál kevésbé szilárd.
Szerencsére az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) 2004-ben szabványt vezetett be a falemezek formaldehidtartalmára. Egy terméket akkor lehet az úgynevezett E1 csoportba sorolni, ha a környezetszennyező anyagok kibocsátása legfeljebb 0,13 milligramm légköbméterenként. Ha az érték magasabb, akkor a gyártmány az E2 kategóriába kerül. Európában sok gyártó önként alkalmazza a szigorúbb E1 szabvány követelményeit, azaz a gyártás során egyáltalán nem használ formaldehidtartalmú ragasztót, vagy megfelel a szabványnak. Ausztria, Dánia, Németország és Svédország már alkalmazza a szigorú előírást falapok formaldehidkibocsátására, ugyanis kötelezővé tették az E1 szabványt. Az Európai Ökocímke odaítélésének feltétele, hogy a forgácslemez vagy farostlemez formaldehidkibocsátása kisebb legyen az E1 minősítési érték felénél.
Helyettesítők
Ha lehet, válasszunk tömörfa, például fenyő bútorokat, hisz azoknak elhanyagolható VOC- (formaldehid-) kibocsátása. De egyes helységekbe felkutathatunk formatervezett, elegáns, fém, textil, üveg vagy bőr felhasználásával készült darabokat is. Előfordulhat, hogy ezek drágábbak, ezért keressük köztük az időtálló formájúakat, amelyeket nem kell lecserélni majd a múló divat miatt. Szintén jó megoldás a már jól kiszellőzött használt bútor.
Ha mégis forgácslemez vagy farostlemez bútort vennénk, akkor kérdezzük meg a gyártót vagy forgalmazót, hogy tartja-e az E1 szabványt. Az új bútort – különösen a gyermekbútort – hosszasan, legalább két hétig szellőztessük, mielőtt bevinnénk a szobába. Ha a bútor erős oldószerszagot áraszt, akkor abból párolognak is ilyen anyagok. Emellett természetesen gyakran szellőztessünk, és figyeljünk rá, hogy az egész lakás megfelelően átszellőzzön.
Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 19. számában.
Kép [cc] paladin