fbpx

| Pat Thomas

Vágott virágok – mi van a címke mögött?

Mi is egy virágcsokor valódi ára? Az Ecologist cikke fellebbenti a fátylat a kevésbé iparosodott országokban történő vágottvirág-termesztésről.

2007-ben Valentin-nap előtt nem sokkal Hilary Benn, az Egyesült Királyság nemzetközi fejlesztésért felelős minisztere arra buzdította a vásárlókat, hogy az európai üvegházakban termesztett virágok helyett inkább Kenyából származó virágokat válasszanak. A miniszter szerint az emberek igenis szeretnének etikusan vásárolni és kivenni a részüket az éghajlatváltozás elleni küzdelemből. Gyakran azonban nem ismerik fel, mit tehetnének a fejlődő országok támogatásáért és a széndioxid-kibocsátás csökkentéséért.

Habár a cikk nagy-britanniai adatokat tartalmaz, a helyzet nálunk sem jobb, mivel itt is sok esetben távoli országokból érkeznek a virágok.

A legfrissebb kutatások szerint az Afrikából származó virágok energiaigénye összességében alacsonyabb, mint az Európában megtermelt növényeké, mivel az előbbiek előállításához nincs szükség fűtött üvegházakra. A miniszter hozzátette, hogy ez a felhívás a társadalmi igazságosságról szól, és arról, az afrikai lakosok számára könnyebbé váljon a tisztes megélhetés.

Ha ezek után valaki esetleg úgy érzi, hogy van valami visszataszító ebben a vérző szívű liberalizmusban és gyarmati rendszerben, igaza lehet.

Nagy-Britanniában a vágott virágra épülő iparág kereskedelmi értéke évente több, mint két milliárd fontot (mintegy 670 milliárd forintot) tesz ki. A War on Want 2007-es jelentése szerint az Egyesült Királyságban a virágok nagy részét – mintegy 70%-át – szupermarketekben értékesítik, ami a legmagasabb arány Európában.

 

Szállítás kontra helyi üvegház

Mivel a fogyasztók környezetvédelemmel kapcsolatos aggályai egyre inkább előtérbe kerülnek, a vágottvirág-ágazat mindent megtesz azért, hogy meggyőzzön bennünket arról, hogy a vágottvirág-előállításnak igenis lehet alacsony „karbon-lábnyoma” (azaz termelésének és értékesítésének széndioxid-kibocsátása). Az adatok jelentős része a meleg éghajlatú országokban megtermelt és légi úton az Egyesült Királyságba szállított virágokkal járó előnyöket hangsúlyozza, szembeállítva a hűvösebb országok igen energia-intenzív melegházaival.

Ennek a kérdéskörnek a megfelelő vizsgálata azonban bizonyára túlmutatna a szén-dioxiddal kapcsolatos számításokon. Sőt, a vágott virág karbon-lábnyoma sokkal több tényezőt ölel fel, mint csupán az egyik országból a másikba történő szállítást. Ezeknek az adatoknak ki kell terjednie a virág teljes életciklusára, például a termesztés során felhasznált fosszilis üzemanyagra, a műtrágya-előállításra, a hűtésre és szállításra, valamint a szemétbe dobott virágok metánkibocsátására.

Napjainkban, amikor a vízkészletek kifogyóban vannak, fontos lenne tisztázni, hogy vajon tisztességes-e a vizet – amely szomjoltóként vagy gabonaföldek öntözésére fordítva akár életet is menthet – olyan luxusnövények termesztésére használni el, amelyek emberi fogyasztásra nem alkalmasak. Ez különösen fontos annak ismeretében, hogy a legtöbb vágott virágot fejlődő országokban termesztik, ahol a szegénység mindenütt jelen van, és a tiszta vízhez való hozzáférés korlátozott.

Az utóbbi problémát tovább fokozza, hogy a nagyvállalatok felvásárolják a földeket és az ahhoz kapcsolódó vízhasználati jogot. Fontos lenne felhívni a figyelmet a kiterjedt monokultúrák helyi biodiverzitásra gyakorolt hatására, ami eddigi tanulmányok és más – haszonnövényeket termesztő – monokultúrák ismeretében igen káros lehet.

 

Szeretettel Afrikából

Az Egyesült Királyságban értékesített vágott virágok mintegy 90%-a külföldről származik, főként Kolumbiából és Kenyából (a Marks&Spencer, Tesco, Waitrose és Sainsbury’s szupermarketek a fenti két országból szerzik be a teljes vágottvirág-készletüket).

A kenyai virágkertészeti ágazat nagy része a Naivasha-tó mentén koncentrálódik, amely egy igen összetett és érzékeny ökoszisztéma. Néhány évvel ezelőttig a virágszektor folyamatosan bővült. 2007-ben azonban az országban vitatott választások zajlottak le; a választásokat nyugtalanság és erőszakos cselekmények követték, ami gyorsan elért a Naivasha-tóhoz is.

A Food&Water Watch és a Kanadai Tanács (Council of Canadians) 2008-ban készült jelentése szerint a virágkertészeti szektor annyira fontos a kenyai gazdaság számára, hogy a bizonytalan helyzet ellenére a hadsereg és a rendőrség erőforrásai nagy részét a virágszállítmányok őrzésére fordította a helyiek védelme helyett, így a Valentin-napi szállítmányok időben megérkezhettek Európába.

A Kenyából származó rózsáknak tehát 2007 óta több mint száz ember halála, és legalább háromszázezer ember elvándorlása volt az ára.

Még a virágtermesztési ágazat is elismeri, hogy a víz túlhasználata és a tó elszennyezése, valamint a növekvő népesség miatt leromlott a környezet. Bár történtek erőfeszítések a méltányos kereskedelem normáinak szélesebb körű elterjesztésére és az ágazat környezeti hatásainak csökkentésére, a térségben zajló jelentős virágtermelés hosszú távú hatása elkerülhetetlen.

Amióta a Naivasha-tó környékén fellendült a virágkertészet, a tó mérete az eredeti felére zsugorodott, vízszintje pedig három méterrel csökkent. A tóban élő őshonos vízilovakat veszélyezteti a szennyezés, a halászzsákmány pedig egyre kevesebb (ami pedig a helyi halászok megélhetését teszi kockára).

Emellett a nemi kérdések és gyerekmunka is gondot okoz, csakúgy, mint az alacsony fizetések és a hiányos munkavédelem. A főként nőkből és gyermekekből álló munkaerőre pedig kiemelkedő veszélyt jelentenek a virágtermesztés során használt vegyszerek.

 

Ismét DDT

Mivel a vágott virágokat olyan országokban termesztik, ahol gyenge a növényvédőszerek szabályozása, ez kedvez az elavult és esetlegesen veszélyes vegyszerek használatának. A vágottvirág-termesztés során sokféle peszticidet, műtrágyát és fertőtlenítőszert használnak, amelyek közül néhányat – pl. DDT, dieldrin, metil-bromid, metil-paration – az iparosodott országokban már nem alkalmaznak, illetve veszélyesnek tartják a használatát.

Bár egyes csoportok – többek között az Etikus Kereskedelmi Kezdeményezés (ETI, Ethical Trading Initiative) – hangsúlyozzák, hogy a körülmények napjainkra sokat javultak, még mindig nagyon sok tennivaló akad Kenyában, Kolumbiában és a hozzájuk hasonló országokban. 2005-ben például az Egészségügyi Világszervezet (WHO) – bizonyos társadalmi és környezeti előírások betartására kiterjedő – Florverde minősítési rendszert követő virágkertészetek által használt vegyszerek 36%-át rendkívül vagy jelentősen toxikusnak tartotta. Sőt, a tudomány fejlődésének köszönhetően mára már közismertté vált, hogy a vegyszerek (pl. peszticidek) keverékei sokkal ártalmasabbak lehetnek az egészségre, mint az egyes anyagok külön-külön.

Az Etiópiai Mezőgazdasági Kutatóintézet adatai szerint Etiópiában a virágkertészetek által importált 96 rovar- és fonálféregölő szer közül 18, a 105 fungicid (gombaölő) közül pedig 19 nem volt rajta az országban regisztrált szereket tartalmazó listán. A Növényvédőszer Akcióhálózat (Pesticide Action Network) úgy véli, hogy a valós helyzet még ennél is rosszabb.

Tegyük hozzá, hogy amíg a legtöbb tanulmány a fejlődő országokban dolgozókra koncentrál, a fejlett országokban is éppen ilyen fontosak a termesztőkre vonatkozó kérdések.

A holland társadalmi és munkaügyi minisztérium például kimutatta, hogy az ottani virágkertészetekben dolgozók mérgező vegyszereknek való kitettsége sokszor a „biztonságos” szint hatvanszorosa. A kitettség pedig sok esetben beltérben, zárt helyen fordul elő, ahol a bomlási anyagok és gőzök esetleg nem oszlanak el. Hasonló aggodalmak merültek fel a kaliforniai virágágazatban dolgozó munkásokkal kapcsolatban is.

A Nemzetközi Munkajogi Fórum (ILRF, International Labor Rights Forum) 2007-ben készült felmérése szerint a toxikus peszticideknek és fungicideknek való kitettség következtében az equadori és kolumbiai virágkertészeti dolgozók több mint 66%-a küzdött valamilyen, a munkaköréből eredő egészségügyi problémával, például bőrkiütéssel, légzési nehézséggel vagy szemproblémával.

„A virágkertészetek alkalmazottai körében az átlagnál nagyobb arányban fordul elő koraszülés, veleszületett fejlődési rendellenesség és vetélés” – írta az ILRF, a Harvard Közegészségügyi Iskola kutatója, Philippe Grandjean eredményeire támaszkodva 2006-ban a Pediatrics folyóiratban.

Az Environmental Health Perspectives című folyóiratban megjelent tanulmány (2002) szerint „a virág- és páfránytermesztő kertészetek dolgozói körében a megkérdezettek több mint felénél a peszticideknek való kitettség tünetei közül már legalább egy előfordult, például fejfájás, szédülés, émelygés, hasmenés, a bőr hólyagosodása, eszméletvesztés stb”.

Richard Wiles, az USA-ban működő Környezetvédelmi Munkacsoport alelnöke szerint az importált rózsák szirmain található peszticid-maradék mennyisége ötvenszerese az import élelmiszerek esetében előírt értéknek.

A fenti megállapítás óta némiképp csökkent a növényvédőszer-használat. Hozzá kell azonban tenni, hogy félrevezető lehet, ha csupán a hektáronkénti peszticid mennyiségében bekövetkezett csökkenést vesszük figyelembe, mivel az esetleg nem tükrözi kellően az újabb, erősebb peszticidek használatát, amelyek kisebb mennyiségben is ugyanolyan hatékonyak.

A tudományos jelentések nagy része alapján egyértelműnek tűnik, hogy a Naivasha-tónál és hasonló területeken történő vágottvirág-termesztés velejárója a környezet állapotában bekövetkező leromlás, vagyis a tevékenység nem javítja a helyiek életszínvonalát, és a környezetüket sem védi. Mindemellett a rózsák alacsonyabb karbon-lábnyoma szinte jelentéktelennek tűnik.

 

Ne csupán az élelmiszer legyen helyi és szezonális!

Legtöbbünknek meg sem fordul a fejében, honnan is származik az általunk vásárolt virág.

Szakértők szerint a helyben megtermelt virág hasonló előnyökkel bír, mint a helyben előállított élelmiszerek. Többek közt frissebb, ezért a vázában is tovább bírja. Emellett sokszor illatosabb is: a vágott virágnak szánt rózsák közül illat nélküli változatokat is kinemesítettek a nagyobb tartósság érdekében.

Tehát ismét a vásárlókon múlik, hogy élen járjanak.

 

Megjelenttette a The Ecologist 2009 decemberében. Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével. Fordította Pócsa Andrea.

Kép [cc] flyzipper

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás