A várostervezők álma mindig is egy olyan, az időjárás viszonyaitól független agóra létrehozása, amelyben szabadon sétálhatunk, alkalmanként egy-egy helyre beülhetünk, megihatunk egy kávét, lebonyolíthatjuk találkozóinkat, és még a különböző ott kínált portékák között is válogathatunk. Mindezt tehát egy olyan városi térben, amely fedett, minden évszakban állandó klímával szolgál, kellemes a szemnek, léleknek egyaránt. Ilyen célokból épült számos városban passzázs, fedett átjáró, amely egyesíti magában az utca nyitottságát és egy épület védelmét.

Európában számos szép, funkciójában meghagyott, jól kihasznált szép passzázs ismert. Nem egy városi jelképpé is vált, mint például Milánó főterét a Scala operaházzal összekötő grandiózus passzázs sor, tele elegáns üzlettel és kellemes kávéházzal. Brüsszel, London, Párizs csak úgy hemzseg a különböző arcú passzázsoktól, zárt utcácskáktól. Budapest sem szerénykedhetne, ha passzázsai ismét városi funkciókhoz jutnának, felújítva, üvegtetőiket megtisztítva kivilágosodnának. Az egyik legszebb darab, a Ferenciek teréről nyíló Kígyó udvar szinte összes passzázs funkcióját elvesztette, sötét, bizalmatlan átjáróvá vált, jóformán csak a járókelők útvonalának lerövidítésére szolgál. Majd rögtön ott van a még komorabb folytatás, a Petőfi Sándor utcával párhuzamos, elvarázsolt labirintus, több lakóház egybenyitott passzázsa. A városi életbe való beemelésre vár a sok vitát megért, évtizedekig elhanyagolt, jelenleg felújítás alatt álló Gozsdu udvar. Ellenben gyönyörűen megújult a Gresham átjáró, de luxusszálló lévén a nagyközönség kiszorult teréből.

Mint az általánosan tapasztalható, a belváros városi funkcióinak jórészét az utóbbi években fokozatosan elveszette. Vessünk egy pillantást például Budapest legjelentősebb tengelyére, a Kossuth Lajos utca Rákóczi út vonalára. Hosszan bandukolhatunk úgy, hogy csak bezárt üzletekkel találkozhatunk. Egyeseken még ott a kézzel írott felirat, hogy ebbe és ebbe a bevásárlóközpontba költöztek. Valóban, amerikai mintára újfajta városi agórák jöttek létre. A budapesti bevásárlóközpontok jóval túllépték a szokványos kereskedelmi funkciókat, egész napos „városnézésre” csábítják vendégeiket. Nem egy kifejezetten városi utcákat imitál, másutt faluképek, jellegzetes tájelemek épülnek be a zárt csarnokokba. Ha csak funkcionálisan szemléljük a plazákat, valóban jól megfelelnek a bevezetőben felvázolt ideális városközpontnak: zárt, az időjárástól független, sokoldalú városi tér, vásárlási, vendéglátási, szórakozási lehetőségekkel. Közönségük is akad, hiszen nem egy tanulmány kedvenc témája a plazákban felnövő, csak a fogyasztásnak élő fiatal generációk kutatása. Mindez joggal, hiszen elég bármelyik ilyen központban csak egy kicsit szétnéznünk.

Eljön azonban a napnak egy olyan pillanata, amikor az amúgy is sokáig nyitva tartó üzletek bezárnak és megkezdődik a bevásárlóközpontok igazi éjszakai élete. A jól temperált, még ilyenkor is kellemesen kivilágított folyosókon, kirakatokat nézegetve eljuthatunk az igen trendire dizájnolt bárokig, klubokig, ahol egész évben nyári tengerparti hangulat fogadja vendégeit. Egy igen személetes tudósítás szerint, melynek írója sikertelenül próbált elvegyülni a Mammut központ éjszakai mulatóiban, ezeknek a helyeknek az a legnagyobb vonzereje, hogy csini, nyári ruhácskákban lehet lejteni a legzordabb téli estéken is, mivel a mélygarázstól a különböző klubokig zárt, kellemesen klimatizált utak vezetnek. Az útvonalak alkalmasak a spontán divatbemutatókra, a plazák „eldugott sarkai” egy kis flörtölésbe, majd a hazaúthoz sem kell téli bundába rejtőzni, mert a garázsban vár a kocsi. A plaza tehát egész évben képes ugyanazt az élményt kínálni, nem kell rettegni az időjárás változásaitól, az utca konfrontáló miliőjétől, tehát ez a zárt agóra egyfajta védelmet, de egyben kizárást is teremt.

Az új agórateremtés mindig egyre merészebb tervekkel lepi meg a város közönségét. Ha nincs tengerpartunk, promenádunk, teremtünk. Párizs után Pesten is hagyományt kívánnak teremteni a legmelegebb nyári napokon egy homokos plázs létrehozásával. A Duna-partra álmodott pálmafás homokos part a lezárt autós rakparton ugyanannyira tűnhet mesterséges térteremtésnek, mint a plazák sétálóutca jellege. Olyan hangulatot kelt mesterségesen, amely távol áll az adott környezettől, amely pszeudó érzeteket kelt használóiban.