
| Dr. Morvai Gábor
Tömegközlekedés füstmentesen
- #Egészség, betegség, gyógyulás
- #Emberi jogok, esélyegyenlőség
- #Közlekedés
- #Megelőzés, tudnivalók, panasztétel
A passzív dohányzás ellen tíz éve már törvény és szankciók védik az utasokat. A kulcsember a kalauz, de a jogainkért mi is kiállhatunk. Akár a MÁV-val szemben is.
„Egyetemista vagyok, úgy 100 km-re lakom Budapesttől, heti rendszerességgel vonatozom. Gyakran előfordul, hogy valaki rágyújt a kocsiban, és én vagy kereshetek másik helyet, vagy kénytelen vagyok szagolni a füstöt. Az állomáson ki szokták írni, be is szokták mondani, hogy a vonat csak nemdohányzó kocsikkal közlekedik, de sajnos a kocsik belsejében sok helyen megmaradt a „dohányzó” tábla, és a hamutartók is erre utalnak. Milyen szabályok vonatkoznak a nemdohányzók védelmére, mit tehetek, kihez fordulhatok a panaszommal?” – kérdezte egyik olvasónk.
Sokak számára ismerős lehet a levélben vázolt helyzet. Szerencsére a viszonyok ma jóval kedvezőbbek, mint, mondjuk, a rendszerváltás idején, de még messze vannak az ideálistól. A nemdohányzók jogait tíz éve törvény védi, a probléma inkább a szabályok betartásából, számonkéréséből (illetve annak hiányából) adódik. A tapasztalat szerint az, hogy mennyi füstöt lélegzünk be, sokszor főleg saját tájékozottságunkon, elszántságunkon, a civil kurázsin múlik. A törvény célja, hogy az egészséges környezethez fűződő alkotmányos alapjog értelmében a passzív dohányzás káros hatásaitól megóvja a nemdohányzókat, illetve a valamilyen okból fokozott védelemre szorulókat (például a gyerekeket, betegeket).
A főszabály szerint bizonyos kivételektől eltekintve csak a dohányzásra kijelölt helyeken lehet rágyújtani. A jogszabály azt is pontosan körülírja, milyen feltételek mellett szabad dohányozni egy tömegközlekedési eszközön. A vonaton például dohányzásra alkalmas helyet kell kijelölni, amelyet a nemdohányzó légtértől fizikailag el kell különíteni, a füstös helyen pedig megfelelő légcserét kell biztosítani. (A kijelölés nem sértheti a tűzvédelmi szabályokat, és nem veszélyeztetheti a közlekedés biztonságát sem.) A vasúti kocsik esetében ez legtöbbször azt jelenti, hogy a dohányzó utasokat külön kocsiba ültetik.
A szabályozás arra is lehetőséget nyújt, hogy az üzemeltető egyes belföldi forgalomban, menetrend szerint közlekedő személyszállító vonatokat nemdohányzó járattá nyilvánítson, ha a kiindulási és a célállomás távolsága nem haladja meg a 100 kilométert. Ezt jól látható módon, egyértelmű felirattal vagy jelzéssel a vasúti kocsik külsején és utasterében is fel kell tüntetni. A levél írója tehát abban az esetben biztosan szabályszegővel áll szemben, ha az általa igénybe vett járat megfelel a fenti kritériumoknak.
A törvény természetesen a tilalmak mellé szankciókat is állít. Ha nem hagyja abba, a tiltott helyen dohányzónak, de a dohányzóhely kijelölésével kapcsolatban kötelességét elmulasztónak is egészségvédelmi bírságot kell fizetnie. Tömegközlekedési eszközön a működtetésben hivatásszerűen közreműködő személy – jelen esetben a jegyellenőr – köteles a füstölő utasra rászólni, hogy hagyja abba a dohányzást.
1999. évi XLII. törvény a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól
Ha ez eredménytelen, akkor felszólítja, hogy szálljon le, illetve kezdeményezi az egészségvédelmi bírság kiszabására irányuló eljárást, amelyet majd az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) folytat le. Egy esetleges ellenőrzés során a rajtakapott szabályszegőre 20 000 Ft helyszíni bírság is kiszabható, ha pedig valaki nem fizet harminc napon belül, a bírság összege 20 000 és 50 000 Ft között lehet. Viszont megbüntetni csak tizennégy évnél idősebb, saját jövedelemmel rendelkező utast lehet.
Ha nemdohányzó járaton vagy nemdohányzó kocsiban utazunk, és ott a másik utas cigizik, akkor erre nyugodtan hívjuk fel a figyelmét. Ha nem sikerül vele zöldágra vergődnünk, forduljunk a kalauzhoz, ő ugyanis köteles lépni. Amennyiben ezt nem teszi meg, vagy a dohányzóhelyek kijelölése szembetűnően szabálytalan, esetleg nem derül ki, milyen járaton ülünk (ne adj’ isten, a jegyellenőr fújja az arcunkba a füstöt!), akkor forduljunk a MÁV ügyfélszolgálatához. Ha panaszunkkal nem foglalkoznak érdemben, irány az ÁNTSZ.
Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 18. számában.
Fotó [cc]: wishmerhil
***