Mivel tonhalhoz itthon nyersen alig jutunk, legújabb tesztünkben huszonkétféle konzervet vizsgáltunk. Arra voltunk kíváncsiak, vajon tud-e a magyar fogyasztó felelős döntést hozni a csomagolásukon feltüntetett információk alapján.

Tesztünkben 22 tonhalkonzervet vizsgáltunk meg, melyek felöntőlé és állag alapján is eltértek. Az értékelés a konzervek címkéin feltüntetett adatok alapján történt, és öt pontról indult. Az összehasonlításban csak azokat a szempontokat vettük figyelembe, ahol az információk alapján egyértelmű következtetéseket lehetett levonni. Így az értékelésben nem kapott pontot a delfinbarát jelzések használata és a származási hely. Fő szempontjaink a következők voltak:

Veszélyeztetett fajok: Tonhalkonzervnél az egyik legfontosabb információ, hogy milyen faj kerül a dobozba. Az információ feltüntetésével egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy ne a kihalás szélén lévő vagy veszélyeztetett halakat vásároljuk. Ennek az önkéntes vállalásnak a termékek többsége nem tett eleget, ezért levontunk tőlük két pontot. Egy pont veszteség érte Pan do Mar és a Despar konzerveket, mert veszélyeztetett fajból készültek.

Fenntarthatósági információk: Az előző veszteségét a Pan do Mar rögtön kompenzálta is. Bár jobb lenne, ha egyáltalán nem veszélyeztetett halból készülne, de ez volt az egyetlen termék a vizsgáltak közül, amelyik a Biokontroll Hungária által is ellenőrzött fenntarthatósági minősítéssel rendelkezik. Ezért egy pont jutalomban részesült.

Halászati terület: Egy pontot adtunk, ha a terméken önkéntesen feltüntették, mely halászati területről származik az alapanyag, ezzel segítve a fenntartható halfogyasztás iránt elkötelezett fogyasztók tájékozódását. A terület ismeretében legalább ki lehet nyomozni, hogy nem veszélyeztetett vizeken folyik-e a halászat. A Pan do Mar, az Almare, a Nixe, a Fine Food és a Sun & Sea termékeket jutalmaztuk.

Halászati módszerek: A felesleges halveszteség minimalizálása érdekében fontos, hogyan halásszák a tonhalakat. Erről mindössze ketten közölnek információt, amit díjaztunk, de eltérő mértékben. Az Almare azért kapott csak fél pontot, mert ugyan feltüntette ezt az információt, de az erszényes kerítőhálós halászat sajnos nem garantálja a tengeri élővilág biztonságát. A Pan do Mar a fenntartható halfogyasztással foglalkozó szervezetek által ajánlott hagyományos, horgos módszert használja, ezért két pluszpont járt neki.

Termékinformáció: Végül pedig levontunk egy-egy pontot az Isabel, az Eva és a Latinum konzervektől, mert a törvényi előírásokra fittyet hányva még azt sem tüntették fel, milyen állagú halat rejt a pléhdoboz. Az már csak hal a tortán, hogy utóbbi termék láthatóan átcsomagolás után kapta a nevét, eredetileg Airone-nak hívták. A táblázatban ez az információ a termékmegnevezést jelölő cellákban van.

Az adatgyűjtés ideje: 2011. április–május. n. a. = nincs információ a címkén

——-Veszélyeztetett tonhal fajok——-

A tudatos vásárlónak nincs könnyű dolga, „tonhal” néven ugyanis legalább öt halfaj fut. Ezek ugyan rokonok, de fajonként különböző mértékben veszélyeztetettek, jó lenne tudni, melyiből készült a konzerv. Mivel a termékek magyar felirata sokszor nem árulkodik arról, melyik fajhoz van szerencsénk, az alábbiakban zárójelben az angol és a latin nevüket is megadjuk.

A steak formájában vagy szusiként árult kékúszójú (bluefin, Thunnus thynnus), más néven vörös tonhalat már a kihalás fenyegeti, ezért nem is lehet fenntartható módon halászni. Veszélyeztetett a fehér tonhal is (albacore, Thunnus alalunga), bár a fenntartható halászattal foglalkozó Marine Conservation Society (MCS) szerint ezt a fajt az Atlanti- és a Csendes-óceán déli részén még lehet halászni. Nagyon megritkult a nagy szemű tonhal (bigeye tuna, Thunnus obesus) állománya is, és halászata nem fenntartható. Népszerű konzervtöltelék a változó megítélésű sárgaúszójú tonhal is (yellowfin, Thunnus albacares). Míg az MCS nem sorolja a kerülendő halak közé, az IUCN nevű szervezet veszélyeztetett fajokat felsoroló vörös listáján szerepel – igaz, a legalacsonyabb veszélyeztetettségi fokkal. A legstabilabb a csíkoshasú tonhal (skipjack, Katsuwonus pelamis) állománya. Ennem az MCS szerint mindhárom óceánban fenntartható a halászata.

Hogy milyen tonhalfaj van a dobozban, azt az általunk vizsgált termékek kevesebb mint felén tüntették fel. E címkék alapján a leggyakoribbak a csíkoshasú (6) és a sárgaúszójú (2) fajok voltak. Ez utóbbiak közül a Pan do Mar dobozának feliratáról egyértelműen kiderül, hogy minősített fenntartható forrásból származik a hal, ám a Despar címkéjén semmilyen utalást nem találtunk arra, hogy hol halászták a sárgaúszójú halakat. A Gold Fish csomagolásán még ennél is kevesebb (nulla) információ volt a hal eredetéről. Csak a cég honlapján találtuk meg, hogy a „legkiválóbb minőségű sárgauszonyos tonhalból” készítik termékeiket.

——-A halászat helye és módja sem mindegy——-

A tonhal az összes óceánban és a Földközi-tengerben is megtalálható. A Spanyolországban feldolgozásra kerülő tonhalak nagy részét az Atlanti-óceánból halásszák, míg a Vietnamból, Fülöp-szigetekről, Thaiföldről importált halak többnyire a Csendes-óceán halászterületeiről származnak. Az Indiai-óceánban fogott halak zömét Mauritiuson dolgozzák fel. Mindezekről azonban a konzervek mélyen hallgatnak, csak a Pan do Mar, az Almare, a Despar, a Nixe és a Sun & Sea tüntette fel a halászat helyét. Igaz, hogy ez nem is kötelező, de a mindenre elszánt, információra éhes fogyasztók dolgát megkönnyítené, ha legalább ebből lehetne következtetni a fenntarthatóságra.

Arról, hogy milyen technikával fogták ki a halat, mindössze két terméken, az Aldiban forgalmazott Almare, illetve a Pan do Mar dobozán olvashattunk, igaz, ez utóbbin meglehetősen részletesen.

Az Almare-t erszényes kerítőhálóval (purse seining) fogják. Ez az iparszerű halászat módszerei közül az egyik legelterjedtebb. Leeresztenek egy nagy erszényhez hasonló hálót, majd ha megtelt halakkal, felhúzzák. A tonhalak háromnegyedét ezzel a módszerrel fogják. Többnyire csíkoshasúra halásznak, de rengeteg fiatal sárgaúszójú és nagyszemű tonhal is a hálóba keveredik, mivel ezek szívesen úsznak együtt a csíkoshasúak rajaival. A hálóban ragadt fölösleget azán félholtan vagy holtan visszadobálják a vízbe. Pedig környezetvédelmi szempontból is aggályos, de gazdaságilag is igen rövidlátó módszer ez, hiszen a kisebb példányok még szaporodás előtt állnak, így egyre kevesebb lesz a kifogható hal.

A fenntartható gazdálkodást azzal segíthetjük, ha az MSC által megfelelőnek ítélt térségekben az egyesével, horgászbot, csali és horog segítségével fogott halat vásárolunk. Az ilyen technikákra utal a címkén a „pole and line”, „handline” vagy „troll-caught” kifejezés. Így fogják ki a Pan do Mar halait, amely nem sajnálta a fenntarthatósági információkat a csomagolásról: „Parti halászok által hagyományos módon horoggal fogva. A Kanári-szigetekről kiinduló hajókról horoggal, egyenként fogták a halakat. A hajók az Islatuna halászközösséghez tartoznak.”

——Hús és lé a dobozban——

A konzerveken fel kell tüntetni a halfaj megnevezését, hogy milyen kiszerelésben található benne a halhús, és hogy milyen felöntőlében úszik.

A halhús állaga szerint lehet egész szelet, törzsdarabok, filé, pehely, illetve reszelt vagy aprított tonhal. Sajnos azonban nem mindig könnyű kitalálni a feliratok alapján, mit rejt a doboz. A „tonhaldarabok” és a „tonhaltörzs” elnevezés azonos állagot feltételez: a terméknek legalább 70%-ban felismerhető izomrostokat kell tartalmaznia, csak a többi lehet halapríték. Ezen előírás alapján azonban nehezen értelmezhetők a „tonhalfilészeletek”, a „tonhal steak” és a „tonhalszelet” megnevezések – ez utóbbiakat a Nixe, a Tesco és a Sun & Sea márkák kedvelik különösen.

Felöntőléből is többféle van. A leggyakoribb a „növényi olajban” felirat, az általunk vizsgált termékek közül 18 napraforgó-, szója- vagy repceolajjal volt felöntve. Az előkelőbb tonhalak – Despar, Latinum, Rio Mare – tiszta „olívaolajban” úsznak. A „natúr lé” pedig azt jelenti, hogy a konzervben csak a hal főzőleve van.

——-Mennyit fizetünk mennyiért——-

A csomagoláson a nettó tartalom jelölés arra vonatkozik, amit a dobozba csomagoltak (hal, felöntőlé, só), a töltőtömeg pedig csak a lecsöpögtetett halhúsra. A könnyebb érhetőség kedvéért százalékban adtuk meg, hogy a nettó tartalomnak mekkora része a halhús. Ez alapján a Nixe (76%-nyi hússal) és a Vier Diamanten (77%) a legkiadósabb termékek, de a többségben (10 termék) csak 65%-nyi a halhús.

A konzervhalak kilónkénti árát is a töltőtömeghez viszonyítottuk. Az árak óriási szórást mutattak, amit több tényező is befolyásol. Természetesnek vehetjük, hogy az olívaolajban drágábban úszik a ton. Ha több konzervet csomagolnak össze, olcsóbb a darabár, mint egyenként. Természetesen az áruházláncok is eltérő árakat használnak. Legolcsóbban (2200 forint alatt) a Nixe (Lidl), az Almare (Aldi) és a Mermaid Bay (Tesco) termékeket kapjuk meg. A másik véglet a Pan do Mar 9944, a Rio Mare 9029 és a Tesco (Tesco) 7878 forintért.

——-Delfinbarát halászat?——-

A konzervek több mint felén logóval és felirattal jelzik, hogy delfinkímélő módszerrel halászott halat tartalmaz. Ez a jelölés azért ilyen elterjedt, mert a természetvédő szervezetek már a 80-as évek vége óta kampányolnak a delfinek megmentéséért. A vásárlói nyomásnak köszönhetően a halászati cégek többféle jelölést (dolphin-safe, dolphin-friendly) is bevezettek.

A delfinek különösen a Csendes-óceán trópusi vizeiben csatlakoznak a tonhalrajokhoz, a leggyakrabban sárgaúszójú csapatokhoz. Mivel a delfinek a felszínhez közel úsznak, ezzel megkönnyítik a halászok számára a tonhalrajok megtalálását. A konzervekben leggyakoribb csíkoshasú tonhalakkal a delfinek soha nem vegyülnek, ezért az ezekből készült konzerveken a „dolphin-friendly“ felirat értelmetlen és megtévesztő is lehet. A delfinek segítségével történő halászat kizárólag a Csendes-óceán keleti részén működik, máshol nem csoportosulnak a tonhalak a delfinrajok alá. A 80-as évek kampánya után a halászok más módszerek után néztek, és elterjedtek az úgynevezett halcsalogató eszközök (Fish Aggregating Device vagy FAD), amelyek a víz felszínén úszva ugyanolyan vonzó hatást váltanak ki a halaknál, mint a delfinraj látványa.

De itt jön a csavar: a Greenpeace 2008-as nyilatkozata szerint a delfinbarát felirat megtévesztő, mivel azt a megalapozatlan látszatot kelti, hogy a konzerv összességében környezetbarát. Ezzel szemben ezek a feliratok kizárólag a delfinek védelméről szólnak, és semmit sem mondanak a többi állatfajról, nem beszélve a halászat fenntartható voltáról vagy annak környezeti hatásairól. Pedig a delfinbarátnak nevezett halászati technológiák továbbra is sok-sok állat életébe kerülnek. Egyes becslések szerint a tengeri ragadozók száma az ötvenes évek óta 90%-kal csökkent.

A halcsalogató eszközök miatt pedig különösen nagy a járulékos, nem kívánt fogás. Ráadásul a delfinek megóvására tett lépések is csak újabb problémákhoz vezettek. Az egyik gyakori eljárás, hogy a felszínhez közel úszó delfincsapatot gyors hajókkal szétzavarják, mielőtt a kerítőhálót összehúznák. Egyes szakértők szerint így a delfinborjakat elszakítják az anyjuktól, és azok egy része sosem talál vissza, ezért elpusztul.

A tengeri ökoszisztéma és a tonhalak megóvásának egyetlen útja, ha óvatosabban bánunk a tenger készleteivel. Ez a halászati módszerek jelentős megváltoztatását és nagy óceánterületek védetté – tengeri nemzeti parkokká – nyilvánítását jelentené, ahol tiltott lenne a halászat. Ilyen területek ma a világ óceánjainak kevesebb mint 1%-át teszik ki.

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 23. számában.

Kép [cc] avlxyz