| Tudatos Vásárló
Tényleg jelzik a terméken, ha rákkeltő?
Mit jelent az, ha rá van írva egy termékre, hogy karcinogén? És mindenképpen rá van-e írva – számmal, betűvel, hogyan? Elég szigorúak az uniós szabályok ahhoz, hogy megvédjenek minket a rákkeltő vegyi anyagoktól?
A daganatos megbetegedések igen elterjedtek Magyarországon, az adatok szerint minden 3. férfi ebbe hal bele. A rákos megbetegedésekben jelentős szerepe van az ember által gyártott vagy az emberi tevékenység következtében keletkező rákkeltő anyagoknak. A karcinogén anyagok visszaszorítására számos intézkedést hoztak, de általában sok-sok évvel azután, hogy egy anyagról kiderült, rákkeltő.
Csúszás a betiltásban
Az azbesztről például gyakorlatilag a 20. század eleje óta tudjuk, hogy rákkeltő, mégis csak a 2000-es évek elején lett teljesen betiltva hazánkban. Mivel azonban nem távolították el az épületekből, megtalálható szerte az országban, a mai napig rengeteg emberéletet követel, és senkinek ötlete sincs, hogy hogy és mikor fogunk tőle szabályosan megszabadulni. Eközben több országban, mint például Kazahsztánban a mai napig előállítanak és használnak azbesztet, és nyugati cégek is érintettek abban, hogy próbálják az azbeszt tilalmát egyes fejlődő országokban és globális szerződések keretein belül megakadályozni.
Egy vegyi anyag rákkeltő besorolása mindig vita tárgya. Bár számos sztenderd tesztet írnak elő a rákkeltő hatás megállapítására, egymásnak gyökeresen ellentmondó tudományos értékelések látnak napvilágot. A tudományos viták mellett az ilyen anyagot gyártó vagy kibocsátó cégek is minden követ megmozgatnak, próbálják befolyásolni a hatóságokat, kormányaikat, hogy az érintett anyag ne kapjon karcinogén besorolást. Sok anyagról lehet tudni, hogy bizonyos mennyiségben rákkeltő, de nehéz eldönteni, hogy a valós életben találkozunk-e akkora mennyiséggel, ami már jelentős kockázatot hordoz.
Erre a folyamatra jól ismert példa az említett azbeszt vagy a Monsanto által gyártott glifozát esete, és a belélegezve rákkeltő titánium-dioxid kozmetikai adalék sorsán is épp vitatkoznak az EU-ban.
EU-s és egyéb besorolások
A rákkeltő anyagokat több ország és szervezet is besorolja. Legismertebb az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Nemzetközi Rákkutatási Ügynökségének, az IARC-nek a besorolása, a Vegyi Anyagok Besorolásának és Címkézésének Globálisan Harmonizált Rendszere (GHS). Az IARC körülbelül ezer anyagot sorolt be csoportokba az alapján, hogy milyen mértékben rákkeltő hatásúak:
- 1. „emberre rákkeltő hatású” (120 anyag): humán epidemiológiai vizsgálatok vagy állatkísérletek alapján egyértelmű bizonyíték a rákkeltő hatásra
- 2A „emberre valószínűleg rákkeltő hatású” (82 anyag): egyértelmű állatkísérletek esetén, meggyőző humán bizonyítékok
- 2B „emberre esetlegesen rákkeltő hatású” (311 anyag): állatkísérletek rákkeltő hatást mutatnak, nincsenek egyértelmű humán bizonyítékok
- 3. „emberi rákkeltőként nem besorolható”: nincs megfelelő humán bizonyíték, az állatkísérletek ellentmondásosak
- 4. „nem emberi rákkeltő”: a bizonyítékok az mutatják, hogy emberben nem okoz rákot
Az Európai Unió a vegyi anyagok besorolását az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló úgynevezett CLP-rendeletben szabályozza, a következő kategóriák szerint:
- 1-es kategória: ismert vagy vélelmezett rákkeltő anyagok
- 1A. kategória: emberre ismert rákkeltő hatású, főként emberre vonatkozó információk alapján
- 1B. kategória: emberre vélelmezett rákkeltő hatású, főként állatokra vonatkozó információk alapján
- 2. kategória: feltehetően humán rákkeltő anyagok – a bizonyíték vagy az embernél jelentkező rákkeltő hatásról szóló korlátozott bizonyítékból, vagy az állatokban jelentkező rákkeltő hatásról szóló korlátozott bizonyítékból származik
- 3. kategória: aggodalomra okot adó anyagok, az esetleges rákkeltő hatások miatt – nincs elég egységes adat az értékeléshez
Különbség az IARC és az EU-s besorolás között, hogy míg az IARC az anyag rákkeltő veszélyét vizsgálja, addig az EU az anyag veszélyét és a kitettséget egyaránt értékeli.
Jó példa a különbségre a fatermékekből, oldószerekből a lakások levegőjét évtizedeken át mérgező formaldehid. Formaldehidszennyezés leginkább az otthoni fakészítményekből – bútorainkból, nyílászárókból, a padlóból – ér bennünket, de számos kozmetikumból is szabadul fel formaldehid, például a folyékony szappanokból és a fogkrémekből. Ismert formaldehid forrás a DMDM hydantoin, az Imidazolidinil Urea, a Diazolidinyl Urea, a Quaternium 15, a nátrium-hidroxymetil glicinate, a 2-bromo-2-nitropropán-1,3-diol és a bronopol.
A formaldehidet az EU csak 2013-ban sorolta át 3-asról 1B rákkeltőnek, pedig az IARC régóta 1-es kategóriás rákkeltőként tartotta számon. Pont ezért sok cég önként korlátozta a formaldehidet a fatermékeiben, de ezek a gyakran drágább termékek rendre csak a tudatosabb vagy jómódúbb fogyasztókhoz jutottak el.
Sokszor kritizálják az IARC-t, hogy a közhiedelem szerint ártalmatlan dolgokat, mint például a vörös húsokat vagy a feldolgozott hústermékeket is rákkeltőnek sorol be. Viszont itt is az áll, hogy nem a kockázatot elemezték, hanem a veszélyt, azaz azt tudják állítani, hogy minél többet fogyasztunk, annál nagyobb a rákkockázat.
A tudatos fogyasztó gyakran találkozik az úgynevezett R mondatokkal is, azaz egy anyag vagy készítmény kockázatát (Risk) leíró kifejezéssel.
R45 = Rákot okozhat (karcinogén hatású lehet)
R40 = A rákkeltő hatás korlátozott mértékben bizonyított – utal a daganatkeltő kockázatra
R49 = Belélegezve rákot okozhat (karcinogén hatású lehet).
Ha egy anyag csak belégzés révén rákkeltő, az sokszor vitákra ad okot a szabályozásban, hiszen sok anyagnál nem nyilvánvaló, hogy mikor lélegezhetjük be ténylegesen. Jó példa erre, hogy a hazánkban forgalmazott benzin akár 1%-ban is tartalmazhat emberi rákkeltő benzolt, de ezt papíron nem lélegezhetnénk be, hisz a tankolás elvben zárt rendszerben történik. Persze, aki tankolt valaha pontosan tudja, hogy a gyakorlatban mégis belélegezzük a rákkeltő tartalmú gőzöket.
(A CLP szerinti 1-es és 2-es rákkeltőket jelöli az R45 vagy R49, míg a CLP 3-as kategóriára az R40 utal.)
Látható, hogy a mai napig elég kusza a rákkeltő anyagok szabályozása és besorolása. Számos rákkeltő anyagnak vagyunk kitéve a mindennapi életben a dohányfüsttől az odaégett élelmiszereken át a városi légszennyezőkig, a termékekben lévő rákkeltő anyagok korlátozása pedig még nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Eligazodni tehát nehéz, de érdemes minél alaposabban tájékozódni, nézni a besorolásokat, R-mondatokat, piktogramokat és minimalizálni az életünkben a kikerülhető kitettséget.
Mi tegyél?
✓ Mielőtt megveszed, mindig nézd meg a terméken a veszélyességet jelző piktogramot!
✓ Néha nézd át a háztartásodban használt vegyszerek biztonsági adatlapját az interneten! A biztonsági adatlap lényegesen részletesebb információt ad a termékekről, mint a csomagolás, például az R-mondatokkal is csak itt találkozhatsz.
(Ebben a cikkben nem ejtettünk szót az emberi DNS-t károsító mutagén anyagokról, bár a mutagén hatás jellemzően rákkeltő kockázatot is jelent.)
Olvass még többet háztartási vegyszerek témában!
Kapcsolat lehet a takarítás és a gyerekkori elhízás között
A háztartási vegyszerek befolyásolhatják a termékenységet
Tiszta a lakás? Csak ne legyen antibakteriális!
Ezt az 5 tisztítószert kerüld, ha jót akarsz a családnak
Allergizáló illatanyagok a tisztítószereinkben
Környezetbarát házi szerekkel a penész ellen
- #Green and Safe LIFE-styles
- #Takarítás
- #Testápolás
- #tisztítás
- #veszélyes vegyszerek
- #Zöld Otthon nappali
A Green&Safe LIFE-styles projektet az Európai Unió LIFE alapja támogatja, az Agrárminisztérium társfinanszírozza. Azonosító: ENV GIE HU000622 Green&Safe LIFE-styles