| Török Katalin
A társadalom időbeosztásának kiszolgáltatott egyén – beszélgetés Dr. Vajda Zsuzsanna pszichológussal
Május 30-án beszélgetőestet rendezünk a divatos szóval „work-life balance“-ként definiált fogalomról, a testileg-lelkileg egészséges időbeosztásról. Egyik meghívott vendégünk Dr. Vajda Zsuzsanna pszichológus, akit elöljáróban arról kérdeztünk, milyen testi-lelki bajokat okoz rohanó, modern életmódunk.
Dr. Vajda Zsuzsanna több mint harminc éve dolgozik pszichológusként, 1972-ben szerzett diplomát az ELTE pszichológia szakán. Három évtized alatt a pszichológiának gyakorlatilag minden ágával kapcsolatba került, sokféle területen dolgozott – így a Csepel Vas- és Fémművekben, a Társadalomtudományi Intézetben, nevelési tanácsadóban és nevelőotthonban – és mintegy másfél évtizede tanít. Elsősorban mégis a gyerekkor és a fejlődés, a gyermeknevelés és a kulturális környezet kapcsolata foglalkoztatja, ezzel kapcsolatban jelent meg legtöbb írása, könyve, tanulmánya. A legjobban az egyéni, a személyes és a társadalmi határmezsgyéje, kapcsolódási formái érdeklik és az, hogyan változik mindez a kulturális – gazdasági változások hátterében.
Tudatos Vásárló: Munkája során milyen, a “modern időzavarhoz” kapcsolódó problémákkal találkozik?
Vajda Zsuzsanna: Amivel valamennyien: az emberek nagy része állandóan kapkod és rohan, nem ér rá. Sokan elkésnek, az utolsó pillanatra halasztják a dolgokat, és szinte mindenki fáradt. A múltkor egy 11 éves kislány panaszolta, mennyire fáradtak ő és az osztálytársai az iskolában – ami elég ijesztő. Még a leginkább előrelátó ember is csak kis részben oszthatja be úgy az idejét, ahogyan szeretné. Időnk nagy részét lefoglalják mások: munkahely, közlekedés, ügyintézés. Ma ezek egyike sem „felhasználóbarát”, hogy divatos szót használjak. Néhány éve még elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy ilyen rideg, a dolgozók magánéletét, közérzetét tökéletesen negligáló munkáltatói környezet alakul ki. Ma nemcsak az alacsonyan iskolázottak, hanem a jól fizetett réteg tagjai közül is számosan teljes mértékben ki vannak szolgáltatva a munkáltatónak: kénytelenek napi 10-12 órát a munkahelyükön tölteni, még a hétvége is „team-építéssel” telik. Kapcsolataik, magánéletük tönkremegy, hiába keresnek jól, pénzüket nem tudják megfelelően elkölteni.
De nagy bajok vannak az egyéni időgazdálkodással, beosztással is, és ez többféleképpen is rontja a közérzetet, árt az emberi kapcsolatoknak. Egy fiatal ismerősöm és barátai szombat este programot akartak csinálni. Nem beszélték meg előre, hogy mit, csak azt, hogy találkoznak egy téren. Csakhogy a barátok egy része elkésett, másoknak meg nem volt türelme megvárni őket. Így az egész programból nem lett semmi, mindenki rosszkedvűen hazament. Apró epizód, de a nyoma sokáig megmarad.
TV: Magyarország messzeföldön híres rossz egészségügyi állapotáról. Mennyire játszik szerepet a társadalom rossz egészségi állapotában a stressz, a rohanás, a felgyorsult életmód?
VZs: Szerintem nem egyszerűen arról van szó, hogy felgyorsultak a dolgok, sőt. Ami növekvő terhet ró az emberekre, az az, hogy tervezhetetlen és kiszámíthatatlan az élet. Amikor a külső keretek miatt nem lehet előrelátni a dolgokat, akkor az egyének is egyre kevésbé próbálkoznak vele. Hogy egy egyszerű példát mondjak: ha a közlekedés kiszámíthatatlan, akkor egyre kevésbé törődöm vele, ha elkések. Mi, emberek, sajnos mindenhez tudunk alkalmazkodni: hideghez, meleghez, erdőhöz, vagy városi környezethez. Csak az állandóan változó, kiszámíthatatlan környezethez nem tudunk alkalmazkodni, ez ugyanis képtelenség. A lelki egészségnek ez árt meg igazán.
TV: Melyek azok a testi-lelki betegségek, amelyek bizonyítottan a rohanó XXI. századi élettempó számlájára írhatók?
VZs: A legnagyobb kockázat az érzékenység elvesztése, a kiégés és a közöny. Az egész napi kapkodás és rohanás után már nem vagyunk kíváncsiak semmire, szeretnénk kikapcsolni minden ingert. A legtöbb ember a TV képernyőjét is csak azért nézi, hogy ne kelljen közben gondolkodnia, vagy a családtagjaival beszélgetnie.
TV: Beszélhetünk-e már népbetegségről a stressz vagy más, időfelhasználásunkhoz kapcsolódó testi-lelki problémák esetében?
VZs: Egészen biztos, hogy a közérzet sok szempontból függ az időbeosztástól. Így például nemrég olvastam arról adatot, hogy a fiatalkori depresszióban fontos szerepet játszik az alváshiány. A rossz időbeosztás, a ritmus elvesztése oda vezet, hogy nagyon sok fiatal halogatja a lefekvést, nem alszik eleget. Persze, itt is rásegít a környezet. A Sziget fesztivál például hosszú évek óta éjszakai programokra épül. Az ismeretségi körömbe tartozó fiatalok minden évben megbetegszenek a több napos éjszakázástól.