fbpx

| Frazon Zsófia

Tányértól az öltönyig: Halszálka a divatban

A halak gerincének mintázatát leginkább a tányérunkon szemlélhetjük meg egy jóízű vacsora után. De a halszálka nemcsak ételmaradék, hanem divattörténeti hős is, mely diadalmas utat járt be a szalonok világából elindulva.

A halszálka a gasztronómiából ismert elnevezés, amely nyilvánvalóan utal arra, hogy a hal csontozata vastagságban és törékenységben lényegesen különbözik más állatok csontozatától. Feltehetően ezt a tulajdonságot ismerték fel a divattörténet szakértői is, és helyezték át a csontokat a tányérról a vázlatfüzetbe és a ruhaszalonokba. De miként vált ihletadó formai megoldássá a tükröződő ritmikusság, a párhuzamosokból és átlókból álló ipszilonszerkezet? És hogyan lehetett valaha divatos a kényelmetlen, alakformáló derékfűző, amelyben a drótok és a párnák mellett a halcsontnak is új szerep jutott? Nézzük, hogyan került át a halszálka a szakácskönyvekből a szabászati könyvekbe, szalonokba, az utcára és a kifutóra.

 

A könnyed halszálka…

A „halszálkás” kifejezést nemcsak a mintára, hanem az ipari és modern kor férfiöltözetének egyik kiemelkedő ruhadarabjára, a halszálkás öltönyre is használjuk. Az öltöny a XIX. században vált szolid polgári öltözetté. Megszületett a klasszikus angol dandy és a modern francia piperkőc. A korszak polgári és úri divatát szintén az angol és a francia minta uralta. A férfiszerepek változásával összhangban változott a férfidivat is, amelyben az egyszerű öltönyöké lett a főszerep. Az öltöny lényege a jó szabás és a kiváló alapanyag,  s hogy ez így alakult, abban a dinamikusan fejlődő angol textiliparnak és a gyarmatokról származó új alapanyagoknak egyaránt szerepük volt.

De kellettek még jó tervezők, szabászok és változásra nyitott urak, aki jól szabott öltönyeikben maguk is a korszak szabásmintájává váltak. A szabadság, az egyéniség, a pénzkeresés, a szabadidő sportos eltöltése és az életérzés közvetítéséhez pedig megfelelő öltözetre volt szükség. Csíkos, kockás, halszálkás tweedzakóra és nadrágra, melyek a 20. század harmincas éveitől már nemcsak a sportoláshoz, hanem nappali öltözetként is szalonképessé váltak. A halszálkaminta tehát kellemes dolgokat idéz: a szabadságot, a lazaságot, a kényelmet, az egyszerű eleganciát.

 

…és az elviselhetetlen halcsont

Nem úgy, mint a női halszálkák: vagyis a halcsontos fűzők, melyek mára sokkal inkább a kínzó alakformálás európai jelképeivé váltak. A XIX. század végi, XX. század eleji modern női divattörténet pedig nem más, mint e hajmeresztő kényelmetlenségektől való szabadulás rövid története.

A női derékfűzők az érett reneszánszban terjedtek el, de a cél akkor még nem a karcsúság megteremtése, hanem a mell leszorítása volt. Csak később használták a nők a fűzőt a mellek domborítására és a derék vékonyítására.

Az alsóruhaként viselt fűzők textilből készültek, amelybe merevítőket varrtak: fémből, drótból és halcsontból, a fazontól és az aktuális divattól függően. A divattervezők tobzódtak a rétegekből és ívekből épített illúzióteremtésben: karcsúsítottak, ahol kellett, és sűrűsödési pontokat hoztak létre ott, ahol éppen ez volt a divat. A feladat tehát nemcsak az anyag, hanem a test szabászata is volt.

Sonkaujj, krinolin, „fardagály” (turnűr) – egyik fogalom szebb, mint másik. És ezekhez nem kevés tartószerkezetre volt szükség: párnás tömésre, fémvázra, halcsontra. Így állították össze az épp ideálisnak tekintett nőt: elvékonyított testrészekből vagy épp mesterségesen létrehozott halmokból.

 

A halterror vége

Egészen a XX. század elejéig kellett várni a fűző nélküli női ruhák győzelmére. Ekkor indult hódító útjára a melltartó és a selyemkombiné. A nők életében is megváltozott a mozgáshoz és a szabadsághoz való viszony: divat lett a tánc, a sport, a szabadban űzhető sportok, mint a lovaglás, a biciklizés, és ez végképp lehúzta a rolót a merevítések, a halcsontok és fémdrótok számára.  

Már az art deco egyik leghíresebb tervezője, Paul Poiret is tett lépéseket a női öltözet fűzőmentesítésére – például egy magas derekú, hajlékony halcsontos öv kialakításával –, de az igazi áttörést Coco Chanel újításai hozták el. Chanel merészen és bátran hirdette a kisportolt, napsütötte és természetes testalkatot, és ehhez tervezett ruhákat. Eltüntette a fölösleges sallangokat, az egészségtelen részleteket, bevezette a lapos sarkú cipőt és a bubifrizurát. És átemelte a férfiöltönyt a női divatba: halszálkástól, vasalt élestől, felhajtóstól.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 23. számában.

Fotó: 49333775@N00

 

***

Tetszik a Tudatos Vásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!
 
Oszd meg a cikket a facebookon! Klikkelj a cikk címe mellett!

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás