fbpx

Tarts velünk, legyéla tagja a Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz!

Tíz érv a bio mellett

| Ed Hamer, Mark Anslow

Lehet organikus gazdálkodással fedezni a Föld élelmiszerellátását? Az Ecologist szerzői szerint igen, de ehhez táplálkozási és gazdálkodási szokásainkon egyaránt változtatnunk kell.

——- Terméshozam——–

Az ökológiai gazdálkodásra való áttérésnek különböző hatásai lehetnek attól függően, hogy a világ mely részén élünk, és jelen pillanatban hogy gazdálkodunk.

A bio-, organikus- és ökogazdálkodás szinonímák. Mindegyik olyan gazdálkodási formát jelent, amely szintetikus anyagok mellőzésén, biológiai növényvédelmen és a természetes biológiai ciklusok figyelembe vételén alapul.

A tanulmányok azt mutatják, hogy az iparilag kevésbé fejlett országok profitálnak a legtöbbet az ilyen típusú váltásból. Dél-Brazíliában például a kukorica és a búzatermés hozama megduplázódott azokon a farmokon, ahol a műtrágya helyett nitrogénmegkötő hüvelyesekre és zöld trágyázásra tértek át.

Mexikóban pedig a teljesen organikus termelői módszereket alkalmazó kávéültetvényesek 50%-kal nagyobb kávébabszemeket szüretelhettek. 57 ország összesen 286 biotermelésre áttért gazdaságát vizsgálva még ennél is jobb eredményeket, átlagosan 64%-os terméshozam növekedést tapasztalhatunk.

Az iparilag fejlettebb országokban a helyzet ennél bonyolultabb. A farmok nagyobbak, intenzívebb adottságokkal rendelkeznek. Éppen ezért megoszlanak a vélemények arról, hogy ilyen körülmények között az organikus gazdálkodás mennyire tudja felvenni a versenyt az iparszerű mezőgazdasági módszerekkel.

A University of Essex által 1999-ben készített kutatás eredményei alapján az Egyesült Államok azon gazdaságaiban, ahol környezetkímélőbb termelésre tértek át, a terméshozam kezdetben 10-15%-kal visszaesett ugyan, de hamarosan helyreállt. Ezek a farmok hosszú távon jóval termelékenyebbnek mutatkoztak a kizárólag vegyi anyagokat alkalmazó társaiknál.

Nagy-Britanniában ugyanakkor, mint arra az Elm Farm Research Center (Elm Mezőgazdasági Kutató Központ) által készített tanulmány rávilágít, 30-60%-os terméscsökkenésre lehetne számítani a gabona, a repcemag és a cukorrépa esetében, ha a szigetország egész területén áttérnének az organikus gazdálkodásra. A Soil Association szintén elismeri, hogy a környezetkímélő gazdaságok átlagosan 30%-kal rosszabbul teljesítenek Nagy-Britanniában az intenzív módszereket alkalmazó farmokkal szemben.

A kérdés az, reménykedhetünk-e abban, hogy a szigetország és Észak-Európa képes lesz-e áttérni organikus gazdálkodásra? Simon Fairlie, az Ecologist egykori szerkesztője a The Land című folyóiratban megjelent írásában úgy véli, hogy igen, de csak akkor, ha készen állunk eddigi táplálkozási és termelési szokásaink újragondolására.

Fairlie elképzelése szerint az Egyesült Királyság mind a 60 millió állampolgára számára elérhető lenne a szelíd technológiával megtermelt gabona, burgonya, cukor, zöldség, gyümölcs, hal, disznó-, csirke- és marhahús, a ruházathoz szükséges gyapjú és len, valamint azok a termények, amelyek a fűtéshez használatos biomasszát alkotják. Ennek eléréséhez a jelenlegi heti átlagosan 630 gramm marhahúst 230 grammra, a disznóhús/szalonna fogyasztást 252 grammra, a csirkehúst 210 grammra, a tejtermékek fogyasztását pedig kevesebb mint heti 4 kilogrammra kellene csökkenteni.

Ez még így is jelentősen magasabb érték annál, mint amelyet az ország 1945-ben élvezett. Fairlie szerint a táplálkozást valószínűleg otthon termelt zöldségekkel kell majd kiegészíteni, az ételmaradékot pedig félre kell tenni a haszonállatok etetésére. A szakember a csatornahálózatot is átalakítaná annak érdekében, hogy az emberi salakanyagot szerves trágyaként lehessen hasznosítani.

——-Energia——

Jelenleg körülbelül 10 kalória fosszilis energiát használunk ahhoz, hogy egyetlen kalóriányi élelmiszert előállítsunk. Az üzemanyaghiányos jövőben ezek a számok egyszerűen nem tarthatóak.

A brit Környezetvédelmi, Élelmiszerügyi- és Mezőgazdasági Minisztérium által 2005 és 2008 között készített tanulmányok azt mutatják, hogy az organikus gazdaságok átlagosan 25%-kal kevesebb energiát fogyasztanak iparosított társaiknál. Egyes terményeknél, mint például a póréhagymánál, kimagasló, 58%-os, a brokkolinál pedig 49%-os csökkenést tapasztaltak az energiafelhasználásában.

Ha ezeket a megtakarításokat helyi elosztással és fogyasztással ötvözik (ilyen például a biotermékekből álló dobozos vásárlási rendszer), az energiafelhasználás a töredékére csökken annak, ami egy intenzív, központosított rendszer fenntartásához szükséges.

A University of Surrey által végzett kutatás szerint például a Tollhurst Organic Produce nevű Berkshire-i kiskereskedés, amely dobozos rendszerben 400 háztartást lát el zöldséggel, 90%-kal kevesebb energiát használ fel, mint ami az intenzív gazdálkodásokból származó áru szupermarketekbe szállításához, majd onnan történő megvásárlásához kell.
Bár még messze vannak attól, hogy nulla energiaigényűek legyenek, az organikus gazdaságokban megvan a lehetőség az energiahatékonyságra, sőt, még arra is, hogy energiaexportőrökké váljanak.

Az “Álomgazdálkodás” modellje alapján, amelyet először a mauritiusi születésű agrártudós George Chan vázolt fel, a farmerek a trágyát és az állatállományból valamint a terményekből származó felesleget emésztőkbe töltenék. A szerkezet ezt metánban gazdag biogázzá alakítja, amelyet fűtésre és elektromos áram előállítására lehet használni. Az emésztőkből származó üledék nem más, mint tápanyagban gazdag trágya, amely a termőföldre szórva növeli az ültetvények hozamát, de algával dúsítva haltáp vagy más állateledel is készíthető belőle.

——Üvegházhatású gázok és a klímaváltozás——

A biogazdaságoknak alacsony az energiaigényük, de mégsem ez a fő tényező, amivel leginkább hozzájárulhatnak az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentéséhez.
Az iparszerű gazdálkodáshoz elengedhetetlen ammonium-nitrátos műtrágya gyártása hatalmas mennyiségű kéjgázt termel. Ez 320-szor erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Ráadásul 1 tonna ammonium-nitrát előállítása közben 6,7 tonna üvegházhatású gáz, főleg szén-dioxid termelődik. Ez nem elhanyagolható, ha figyelembe vesszük, hogy csak 2003-ban az ammonium-nitrát volt a felelős Európa teljes üvegházgáz-kibocsátásnak 10%-ért.

Ezzel szemben az organikus gazdálkodásban alkalmazott trágyázási technikák hatására a növények mélyebb gyökeret eresztenek, ez pedig növeli a termőföld szervesanyag-tartalmát. A megkötött szén így végül a talajban marad, és nem kerül a légkörbe.

A nagyüzemi gazdálkodás esetében ennek éppen az ellenkezője történik. A nagy mennyiségű mesterségesen előállított tápanyag gyors növekedést és sekélyen gyökerező növényeket eredményez. Az Ecological Applications című szaklapban 1995-ben megjelent tanulmány szerint a kaliforniai biogazdaságok földjeiben az átlagosnál 28%-kal több szén található.

A Rodale Institute kutatásai rámutattak, hogy ha az Egyesült Államok területén található összes gabona- és szójababültetvény esetében nem intenzív módszereket alkalmaznának, akkor az ország képes lenne arra, hogy a Kyotói Egyezménynek megfelelő széndioxid-kibocsátás csökkentés 73%-át fedezze. [Az Egyesült Államok nem ratifikálta a Kyotói Egyezményt. Szerk.] A biogazdálkodás során ennyi szén-dioxidot képes ugyanis megkötni és a felszín alatt tartani a termőföld.

Az organikus gazdálkodás ezen kívül talán elősegítheti a tehenek „hírnevének” megmentését is. 2007-ben kezdték őket démonizálni, amikor megállapították, hogy emésztési folyamatuk jelentős metánkibocsátással jár. Ez kétségtelenül probléma: a kérődző állatok metánkibocsátása világviszonylatban megközelítőleg évi 80 millió tonnára tehető. Ez a mennyiség körülbelül két milliárd tonna szén-dioxidnak felel meg, ami majdnem egyenlő Oroszország és Nagy-Britannia együttes éves széndioxid-kibocsátásával.

Az Institute of Grassland and Environmental Research szerint viszont a metánkibocsátás jelentősen csökkenthető lenne, ha az állatok olyan hüvelyes növényeket is legelhetnének, mint például a lóhere vagy a szarvaskerep (gyakran ezt a farmerek egyébként is termelik a föld nitrogéntartalmának növelése érdekében).

Mivel a hüvelyesek sokkal emészthetőbbek, mint a fű, a tehenek bélrendszerében található baktériumok kevésbé alakítják metángázzá a hüvelyes takarmányt. Ráadásul úgy tűnik, hogy ezek a kérődző állatok természetüknél fogva szívesebben fogyasztanak szarvaskerepet, mint „hagyományos” füvet.

——Vízhasználat——

A mezőgazdaság a legnagyobb vízigényű szektor a világon. Megdöbbentő módon a teljes globális tiszta vízkészlet 72%-át emészti fel, miközben az ENSZ már arra figyelmeztet, hogy vízkészleteink 80%-a túlzott kitermelés alatt áll.

Korábban nem ez volt a helyzet. A különböző mezőgazdasági termények hagyományosan a számukra leginkább megfelelő fiziológiai adottságokkal rendelkező területekre korlátozódtak. A szárazságtűrő fajták a trópusokra, a magas vízigényűek pedig a mérsékelt égövű régiókra.

A globális kereskedelem azonban a 20. század második felében a gabonafélék világméretű termeléséhez vezetett – itt olyan magas hozamú termékekről van szó, mint amilyen a búza, a kukorica vagy a rizs. Ezek a „szomjas” gabonafélék, a „nagy hármas” biztosítja ma a világ ültetvényekről származó kalóriáinak több mint felét, és a világ gabonatermésének 85%-át.

A biogazdálkodás ettől jelentősen eltér. Annak köszönhetően, hogy a hangsúly a termőföld egészséges szerkezetén van, elkerülik a legtöbb olyan problémát, amely az intenzív rendszereknél elterjedt, ilyen a talajtömörödés, az erózió, a szikesedés és a termőföld leromlása.

Az organikus módszereket és a zöld talajtakaró anyagokat még a vetés előtt alkalmazzák, ezáltal megindul a mineralizációs folyamat, vagyis az ásványi anyagok megkötése a talajban. Ezek a nyilvánvalóan mesterséges trágyától mentes szerves anyagok az egyik legfontosabb összetevői, fizikai és kémiai feltételei annak, hogy a föld képes legyen a víz megkötésére.

A környezetkímélő gazdálkodás ezen kívül termény rotációt (vetésforgót), aláveteményezést [Másodlagos termény ültetése egy magasabb termény alá árnyékolás, párolgáscsökkentés vagy kártevők elleni védekezés céljából. Szerk] és kevert művelést alkalmaz, hogy a földnek szinte folyamatos fedést biztosítson.

Ezzel ellentétben az intenzív gazdálkodás esetében a termőföld a vetés előtt, majd a betakarítást követően is jelentős ideig fedetlen maradhat, ezáltal a létfontosságú szerves anyagok teljesen kiszolgáltatottá válnak az eső, a szél és a napfény okozta eróziónak.

Az Egyesült Államokban a Rodale Institute által 25 éven keresztül végzett kísérlet, amely az extrém klimatikus viszonyokat vizsgálta, arra a következtetésre jutott, hogy a fejlettebb termőföld szerkezetnek köszönhetően az organikus rendszerek magasabb terméshozamot produkálnak az aszályos és az árvizes időszak alatt is.

——Vásároljunk helyi terméket——

Az emberiség élelmiszerellátásának globalizációja, amelynek köszönhetően például perui almát ehetünk júniusban és spanyol fejes salátát februárban, az ennivalót árucikké alacsonyította az egyre megfoghatatlanabbá váló világpiacon. Bár a tény, hogy az élelmiszer egész évben rendelkezésre áll, a kereskedők szemében jó marketing lehetőségnek tűnik, a környezet mérhetetlenül nagy árat fizet érte.

A Friends of the Earth (Föld Barátai) szervezet becslése szerint egy átlagos brit étel mintegy ezer mérföldet utazik, mire a termőföldről a tányérra jut.

2005-ben a brit Környezetvédelmi, Élelmiszerügyi- és Mezőgazdasági Minisztérium átfogó jelentést tett közzé az Egyesült Királyságban forgalmazott élelmiszerek által megtett útról. A tanulmány évi 9 milliárd fontra teszi a brit élelmiszerszállítás költségeit a közvetlen környezeti, szociális és gazdasági hatásokat mérve. Ehhez hozzáadódik még a szállítás során használt gépjárművek által megtett több mint 30 milliárd kilométer, amely az évi teljes nehézteher-szállítás 25%-át teszi ki, valamint 19 millió tonna széndioxid-kibocsátást eredményezett csak 2002-ben.

Az ökológiai gazdálkodás mozgalmát az az elkötelezettség (is) inspirálja, hogy helyi árut kínáljon a helyieknek, logikus tehát, hogy az ezt népszerűsítő marketing a lokalizációt ösztönzi dobozrendszerek, gazdaboltok és árusítóbódék által.

2005 és 2006 között az ilyen közvetlen módszerek révén Nagy-Britanniában az eladás 53%-kal nőtt, 95 millió fontról 146 millió fontra. Ez a növekedés majdnem duplája annak, amelyet a legnagyobb szupermarketek produkáltak ugyanebben az időszakban.

Ahogyan belépünk a példátlanul alacsony élelmiszerbiztonság korába, elengedhetetlenné válik, hogy fogyasztásunk ne csak azt tükrözze, ami kívánatos, hanem azt is, ami végső soron fenntartható. Miküzben a „bio” címkát könnyen kisajátíthatják a globális nagyvállalatok, a „bio és helyi” olyan megoldást képvisel, amellyel a globális szereplők egyszerűen nem tudják felvenni a versenyt.

 ——Növényvédőszerek——

Az agrokémiai ipar erejét mutató sokkoló bizonyíték, hogy 45 évvel azt követően, hogy Rachel Carson Néma tavasz címmel megjelentette a növényvédő szerek veszélyeire figyelmeztető könyvét, a kereskedelmi forgalomban kapható mesterségesen előállított növényvédő szerek száma 22-ről több mint 450-re emelkedett.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint évente mintegy 20 ezer halálos baleset történik a világon növényvédő szereknek való kitettség vagy mérgezés miatt. Csupán 2005-ben több mint 31 millió kilogramm növényvédő szert alkalmaztak a brit mezőgazdaságban. Ez az Egyesült Királyság minden lakójára kivetítve fejenként fél kilogrammot jelent.

A növényvédők használatától való függőség az utóbbi évtizedekben exponenciálisan nőtt, utóhatások tömkelegét okozva, beleértve például, hogy a növények hajlamosabbá váltak különböző betegségekre, elvesztették természetes biológiai ellenálló képességüket, csökkent a tápanyagáramlásuk, vagy éppen a kártevők váltak ellenállóvá a szerrel szemben.

A biogazdálkodók ezzel szemben úgy gondolják, hogy az egészséges növény, amely egészséges termőföldben növekszik, végső soron sokkal ellenállóbb lesz a kártevők által okozott pusztításnak. Ezek a rendszerek egy sor természetes módszert kínálnak a termőföld és a növény egészségének növelésére, amelyekkel csökkenthető a kártevő, a gyom és a betegség előfordulása.

De mindenekelőtt, mivel az organikus módszerekkel ápolt növények viszonylag lassan növekszenek intenzíven művelt társaikhoz képest, vastagabb sejtfallal rendelkeznek, amely keményebb természetes védőfalat nyújt a kártékony rovarokkal szemben.

A vetésforgó [a parcellában az egymást követő években más és más növényt termesztenek. Szerk], amely a szelíd termelés központi elemét képezi, szintén fizikai akadályt biztosít, a kártevők és a betegségek életciklusát kihasználva. A biorendszerek ezenkívül erősen támaszkodnak a gazdag agroökoszisztémára, amely által sok kártevőt saját természetes ellensége, a ragadozók által tartanak kordában.

Elkerülhetetlenül előfordulhat olyan helyzet, amikor a növény elleni támadások különösen elhúzódnak vagy fertőzővé válnak. Ezekben az esetekben lehet használni az engedélyezett növényvédő szereket. A bio növényvédők használatát szigorúan szabályozzák és az International Federation of Organic Agriculture Movements (Biomezőgazdasági Mozgalmak Szövetsége) által meghatározott kritériumok teljesítése nélkül nem alkalmazhatóak.

Az is igaz, hogy csupán négy aktív összetevő van, amelyek használatát engedélyezik biogazgálkodásokban: réz gombaölő, amelyet kizárólag burgonya vagy alkalmanként gyümölcsöskertek esetében javasolnak; kén, amellyel a gombás megbetegedéseket kísérő további elváltozásokat kezelik; rotenone, amely egy természetesen előforduló növényi kivonat; valamint káliumszappanból kivont lágy szappan a levéltetvek ellen. A gyomirtószerek használata a biogazdálkodásban szigorúan tilos.

——Az ökoszisztémára gyakorolt hatás——

Nagy-Britannia földterületének 70%-a művelés alatt áll, ez az a vállalkozási forma, amely a legnagyobb hatást gyakorolja az élővilágunkra. Az uniós Közösségi Agrárpolitika által alkalmazott ösztönzők jelentős mértékben hozzájárultak az elmúlt évek ökoszisztémára gyakorolt negatív hatásaihoz. 1962 óta a mezőgazdasági területen élő madarak száma 30%-kal csökkent. Ugyanebben az időszakban több mint 192 ezer kilométer élősövényt távolítottak el, miközben a brit erdők 45%-kát termőfölddé alakították.

Ezzel szemben a biogazdaságok aktívan ösztönzik a biodiverzitás megőrzését annak érdekében, hogy fenntartsák a földterület termékenységét, és elősegítsék a kártevők elleni természetes védekezést. Az általuk alkalmazott vegyes gazdálkodási rendszer biztosítja, hogy a változatos táplálékok és fészekrakó helyek egész évben a madarak rendelkezésre álljanak, ellentétben az intenzív gazdaságokkal, ahol az őszi vetésű termények csekély téli vegetációt tesznek lehetővé.

Az organikus termelési rendszerek úgy épülnek fel, hogy tiszteletben tartják a természetes ökoszisztéma egyensúlyát. Széles körben elfogadott az az elképzelés, amely szerint az élővilág egyetlen elemének irányítása vagy elnyomása, még akkor is, ha az éppen egy kártevő rovar, kiszámíthatatlan következményekkel jár a tápláléklánc többi tagjára nézve. A biogazdálkodók az egészséges ökoszisztémára az egészséges gazdaság elengedhetetlen részeként, nem pedig a termelést akadályozó tényezőként tekintenek.

2005-ben az English Nature és a Royal Society of the Protection of Birds (RSPB; Királyi Madárvédő Társaság) a biogazdaságok biodiverzitásra gyakorolt hatásairól jelentetett meg egy tanulmányt. A kutatáshoz több mint 70 olyan független jelentést néztek át, amely a flórát, a gerinctelen állatokat, a madarakat és az emlősállatokat vizsgálta környezetkímélő és intenzív gazdálkodási módszerek esetében. Arra a következtetésre jutottak, hogy az ökológiai gazdálkodási gyakorlatok során a biodiverzitás a tápláléklánc minden szintjén javult, a termőföld mikroszkopikus élőlényeitől kezdve a madarakon keresztül a legnagyobb emlősökig.

——Táplálkozási előnyök——

Bár a teljesen organikus gazdálkodási rendszer esetében a megszokottnál kicsivel kevesebb élelmiszerrel kellene beérnünk, a kutatások eredményei azt mutatják, hogy megnyugodhatunk, mert mégis jobban járunk vele.

A Journal of Complementary Medicine című szaklap által 2001-ben publikált tanulmány szerint az organikus gazdálkodásból származó termények 21 létfontosságú tápanyagból tartalmaztak többet az intenzíven termelt társaiknál. Olyan összetevőkről van szó, mint a vas, magnézium, foszfor és a C-vitamin. A biotermékekben ráadásul alacsonyabb mennyiségben volt jelen a nitrát, amely mérgező lehet az emberi szervezet számára.

Más tanulmányok jelentősen több vitamint mutattak ki a biogazdálkodásban termelt zöldségekben és gyümölcsökben, valamint magasabb polifenol és antioxidáns értéket. Mindkettőről azt tartják, hogy szerepe van a rák megelőzésében a szervezeten belül.

A tudósok választ adtak arra a kérdésre is, hogy a biogazdálkodás miért ad táplálóbb élelmiszert. A műtrágya mellőzése csökkenti az élelmiszerek nitrát szintjét, a jobb minőségű termőföld növeli a nyomelemek elérhetőségét, a kevesebb növényvédő szer pedig a növény immunrendszerének erősödéséhez vezet, amely így több antioxidáns termelésére képes.

A lassabb növekedési ütem azt is jelenti, hogy az élelmiszer gyakran több szárazanyagot tartalmaz. A zöldség és a gyümölcs kevésbé van felpumpálva vízzel, tehát a súlyához viszonyítva több tápanyagot tartalmaz, mint az intenzív, növekedést serkentő gazdaságokban termelt társai.

Hat egymástól független tanulmány bizonyította, hogy a biogazdálkodásban tartott tehenek teje több tápanyagot tartalmaz, beleértve az omega-3-zsírsavat, az E-vitamint és a béta-karotint. Mindháromnak fontos szerepe lehet a rák megelőzésében. Egy kísérlet arra is rámutatott, hogy az ökológiai gazdálkodásból származó tej omega-3-zsírsav-tartalma átlagosan 68%-kal magasabb, mint az intenzív állattartásból származóé.

A bioélelmiszer nemcsak a szükséges tápanyagokból képes többet adni, hanem kevesebbet juttat a szervezetünkbe azokból, amelyekre nincs szükségünk. 2000-ben a FAO, az ENSZ Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Szervezete megállapította, hogy az organikusan előállított élelmiszer intenzív társaihoz képest kevesebb trágyát és gyógyszermaradványt tartalmaz.

Bár a biogazdálkodók számára megengedett az antibiotikumok használata abban az esetben, amikor ez abszolút nélkülözhetetlenné válik a betegség kezelésé során, a gyógyszerek rutinszerű alkalmazása az állatok etetésénél (elterjedt jelenség az intenzív gazdálkodási módszereket folytató farmokon) tilos. Ez azt jelenti, hogy a szelíd gazdálkodásra való áttérés segíthet olyan problémák leküzdésében, mint amilyen az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok megjelenése.

——Az agrobiodiverzitás megőrzése——

A magok nemcsak élelmiszerforrást jelentenek, hanem több mint tízezer éves mezőgazdasági tevékenységünk élő letéteményesei. Tragikus, hogy ezt a forrást példátlan módon elhanyagoltuk. A FAO becslései alapján a mezőgazdasági termények genetikai változatainak 75%-a az utóbbi száz év folyamán eltűnt.

A gazdálkodó közösségek hagyományosan a vetőmagvak egy részét évről-évre megőrizték, részben költségcsökkentés miatt, részben pedig azért, hogy legyen mivel kereskedni a szomszédaikkal. Ennek következtében a magvak a helyi klimatikus viszonyoknak és az adott évszaknak megfelelő változatokban alakultak ki, ez pedig a gyümölcsözési időnek, a termés nagyságának, méretének és ízének széles változatait hozta létre.

Még fontosabb, hogy ez a folyamat a növény ellenállóképességének állandó erősödéséhez vezetett, amelynek köszönhetően sikeresebben vehette fel a harcot a változó klimatikus viszonyokkal, az új kártevőkkel és betegségekkel szemben.

Tájjellegű gyümölcsöt, zöldséget szeretnél termeszteni? A magyarországi tájfajta gyűjtemények listáját megtalálhatod az adatbázisunkban >>>

Ezzel ellentétben a modern, intenzív termelésre berendezkedett mezőgazdaság viszonylag kevés terményre támaszkodik. Világszerte csupán mintegy 150 fajt termelnek jelentős mennyiségben.

Ez az 1950-es évek vége felé bekövetkezett úgynevezett Zöld Forradalom öröksége, amelynek keretében “Filial 1”, vagyis F1 variációjú magtechnológiát dolgoztak ki. Ennek segítségével előnyösnek tartott genetikai állománnyal rendelkező hibrid magvakat hoztak létre. Ezeket az új, magas terméshozamú magokat széles körben elterjesztették, de miután az F1 hibrid magvak genetikai állománya az első betakarítás után felhígult, a gazdáknak évről évre új magvakért kellett visszatérniük a gyártókhoz.

A biogazdálkodás holisztikus szemléletének támogatására és a vetőmagok megőrzéséért a Heritage Seed Library (Vetőmag Örökség Könyvtára) Warwickshire-ben létrehozott egy több mint 800 vetőmagfajtából álló kollekciót. A gyűjtemény létrejötte annak köszönhető, hogy országszerte brit kertészek gondosan ápolták és megőrizték a különböző magvakat. Bár a könyvtárban található vetőmagok kereskedelmi forgalomban egyelőre nem kaphatók, az intézmény élharcosává vált az agrobiodiverzitás eltűnésének veszélyeire figyelmeztető kezdeményezéseknek.

A vetőmagok megőrzése és a helyi fajták fejlesztése a biogazdálkodás kulcselemévé kell váljon. Meg kell adni a termények számára azt a lehetőséget, hogy reagálhassanak, alkalmazkodhassanak a gyorsan változó éghajlati viszonyokhoz. Ez lehetővé tenné a gazdálkodók számára, hogy a termőföldeken vegyék fel a harcot a klímaváltozással, ne a laboratóriumokban.

——Munkahelyteremtés——

A brit mezőgazdaság jelenleg kétség kívül válságban van. Átlagosan naponta 37 gazda hagyja el a földet, ami azt jelenti, hogy már több bűnöző van Nagy-Britanniában rács mögött, mint ahány gazda a földeken dolgozik.

Bár lassan következett be, a mezőgazdasági munkaerő visszaesése kiszámítható következménye volt a mezőgazdaság iparosodásának. Jelenleg a teljes brit munkaerő mindössze 1%-a dolgozik földmunkával kapcsolatba hozható vállalkozásban, ez az arány a 19-20. század fordulóján még 35% volt.

A visszaesésnek súlyos következményei vannak. A szakképzett mezőgazdasági munkaerő elengedhetetlen az élelmiszerbiztonság fenntartásához, különösen a közeledő új éra, a „fosszilis üzemanyagok utáni gazdálkodás” kapujában. A szükséges mezőgazdasági tudás nagy része viszont mára feledésbe merült a gépesítés és a specializálódás miatt.

A biogazdálkodás szembemegy ezzel a trenddel, és természeténél fogva a munkaerő-igényes gazdálkodási gyakorlatra támaszkodik. A kisebb, változatosabb gazdálkodási rendszerek olyan szakmunkát követelnek, amely bármely más szinten ráfizetéses lenne. Ezek a termények és haszonállatok szintén szakértői tudást és – agrokémiai kontrol hiányában – rendszeres ellenőrzést igényelnek.

A University of Essex 2006-os tanulmánya alapján az Egyesült Királyság biogazdaságai 32%-kal több munkaerőt alkalmaznak farmonként, mint az intenzív gazdaságok. A tanulmány érdekes módon arra a következtetésre jutott, hogy a magas foglalkoztatottságot nem lehet a nem biogazdálkodásokban lemásolni, például helyi marketingtevékenység céljára. A környezetkímélő farmokon foglalkoztatottak többsége (81%-a) számára ugyanis maga a termelési rendszer biztosít munkát. A jelentés szerint, ha Nagy-Britannia minden gazdasága áttérne a biogazdálkodásra, az országos szinten megközelítőleg 93 ezer új munkahelyet teremtene.

Ez a gazdálkodás ráadásul az agrárszektoron belül az átlagosnál több fiatal munkavállalóra tart igényt. Egy hagyományos brit farmer átlagéletkora jelenleg 56 év, az ökologikus gazdaságok viszont egyre inkább a fiatalabb, ambiciózusabb munkaerőt vonzzák, olyanokat, akik a biogazdálkodásban az élelmiszertermelés jövőjét látják. Nekik, a farmerek új generációjának igyekszik platformot biztosítani az Organic Futures nevű kampánycsoport, amelyet a Soil Association állított fel 2007-ben.

 

Megjelent az Ecologist 2008. márciusi számában. Közzétéve a kiadó engedélyével. Fordította: Fogas Kriszta

 

Kép [cc] mackaysavage

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek