Európa-szerte pár tucat hipermarketláncon keresztül áramlik az áru és a pénz a fogyasztók és a beszállítók között. Mindkét csoportra hat, ha a láncok visszaélnek vevői erejükkel. Angolszász nyelvterületen kapuőröknek is hívják a szupermarketláncokat: hatalmas befolyásuk van arra, hogy milyen áruk jutnak el a fogyasztókhoz és mennyi pénz jut a beszállítókhoz. Ha ezzel a hatalmas befolyással visszaélnek, az probléma. A következőkben a vevői erővel való visszaélések tipikus példáit és azoknak a beszállítókra gyakorolt hatásait mutatjuk be. A lista nem teljes, de érdekes, hogy ezek a problémák nem csak egy-egy országban merültek föl. Magyarországon is tipikusak.

• Belistázási díjak: A beszállítói listára kerülésért fizetni kell. Ezzel plusz költség és az új termék raktárkészleten való tartása is a beszállítókra hárul.
• Kilistázással fenyegetőzés: A vállalkozás lekerülhet a beszállítói listáról, ha nem hajlandó csökkenteni az árait vagy nem fizet a szupermarket más “szolgáltatásaiért”. Ezzel bizonytalanságban tartja a beszállítóit, amelynek is rosszabb lesz az alkupozíciója, és nehezbb lesz terveznie. Ha valóban bekövetkezik a kilistázás, jelentős áru maradhat a beszállító nyakán, veszteséget szenved.
• Polcpénz: A termékek kihelyezéséért fizetendő díj. Szintén plusz költség és újra a beszállítókra hárul a termékek raktárkészleten való tartása.
• Nem kért szolgáltatásokért fizetendő díjak, extra vagy nem tervezett árengedmények kikényszerítése: Hozzájárulás például marketing, üzletnyitási vagy arculatváltási, új termékdizájn költségekhez vagy a szupermarket akcióihoz. Ez a beszállítóknak előre nem tervezett költségeket jelent, a tervezettnél kevesebb bevételt és jövedelmet, ami bizonytalanságot eredményez.
• Utólagos pénzügyi hozzájárulás, plusz árengedmények, akció utáni árengedmények követelése: Ez is előre nem tervezett költség, ami miatt kevesebb lesz a beszállító bevétele és jövedelme. Bizonytalanságban tartja a beszállítót.
• Az el nem adott termék, visszáru elszállíttatása: A beszállító költségére, olykor a romlandó friss árukra is (pl. gyümölcs), amelyeket nem lehet máshol eladni. Így a kereskedő tervezési hibáinak kockázatait is beszállító viseli.
• Indokolatlan késedelmes fizetés: Azon termékekre, amelyeket a szállító már átadott és a szupermarket eladott. Ezzel csökkenti a beszállító elérhető készpénz-állományát, megemeli a pénzügyi költségeit és bizonytalanságban tartja a tényleges bevételt illetően.
• A szerződések, szerződéses feltételek utólagos módosítása: Utólagos árengedmények kérése az előzőleg megállapodott árból, illetve a szerződéses mennyiség és/vagy termékjellemzők megváltoztatása anélkül, hogy az ezzel járó plusz költségekért kompenzálnák a beszállítót. Ebben az esetben szintén a beszállító viseli a kereskedő tervezési hibáinak kockázatait és költségét. Nőnek a költségek és a bizonytalanság.
• Beszerzési ár alatti értékesítés: Előre nem tervezett akciók olyan termékekre, amelyekből túlzott mennyiséget rendelt a kereskedő, vagy hogy aláígérjenek a versenytársak árainak. Ezzel veszélyeztetik a beszállítók nyereségét, más kereskedők is igényt tarthatnak a kedvezményekre és torzítja a vásárlók benyomását arról, hogy mekkora a termék valódi értéke.
• A versenytársaknak való értékesítés korlátozása vagy költségesebbé tétele: A szupermaket alacsonyabb árat követel annál, mint amit a versenytárs kereskedők ajánlanak a beszállítóknak, vagy azt kéri, hogy a szállító ne csak korlátozott mértékben értékesítsen más kereskedőknek. Ezzel növeli a versenytársak költségeit, befolyásolja a termékek hozzáférhetőségét más kereskedőknek, és így negatívan hat a beszállítók által értékesíthető mennyiségre.
• A kereskedői (saját) márkák népszerűsítése: Kiszorítja a többi márkát, másolja, más termékek csomagolását. A márkatulajdonos beszállítókat arra kérik, hogy árulják el fejlesztési terveiket, így azokat a kereskedői márkákra is alkalmazni tudják. A beszállítónak így egy termékre vetítve romlik a nyeresége. A fejlesztési tervek átadásának kikényszerítése pedig sérti a szellemi termékekhez fűződő jogokat, gátolja az innovációt.

Egy 2008-as összehasonlító tanulmány Vander Stichele és Young tollából (The Abuse of Supermarket Buyer Power in the EU Food Retail Sector: Preliminary Survey of Evidence) azt állítja, hogy a beszállítóktól követelt pótlólagos összegek:

„Elérhetik akár a beszállító bevételeinek felét (Magyarországon és Olaszországban) vagy akár hetven százalékát is (Franciaországban). Ez oda vezetett, hogy bizonyos beszállítók a tönk szélére kerültek és csődbe mentek vagy nagyon alacsony haszonnal dolgoznak tovább. Az élelmiszeripari kis- és középvállalkozások, valamint a mezőgazdasági termelők különösen sérülékenyek.”

A friss élelmiszereket áruló beszállítókat még nehezebb helyzetbe hozzák ezek a visszaélések, mert termelésük legtöbbször munkaintenzív és árujuk romlandó. Ha nagy a nyomás a beszállítón, a termelés munkaintenzív szakaszain tud leginkább költségeket spórolni. Elsősorban bérköltségeket próbálja lenyomni, mivel ez a legnagyobb és legrugalmasabb költségtényező. Az áru romlandósága azért jelent plusz nehézséget, mert a beszállítónak csak rövid ideje van alkudozni és esetleg más eladási lehetőség után nézni, mielőtt eladhatatlanná válik az áruja. Tehát kényszerhelyzetben van. Ezt a felvásárlók tudják és sokszor ki is használják.

Természetesen nem csak hátulütői vannak annak, ha egy vállalkozás egy hiper- vagy szupermarketlánc beszállítójává válik. A szerződés legfőbb hozadéka, hogy nagy mennyiséget lehet eladni. A szupermarketekkel való együttműködésben sok beszállító emelte a téteket: fejlesztette termékei minőségét, bővítette választékát és bővítette azoknak a csatornáknak a számát, amelyeken eléri a fogyasztóit.

Nem csak a hipermarketek élhetnek vissza vevői erejükkel: a legnagyobb nemzetközi márkák is szállítanak a nagy láncoknak, miközben az ő kezükben is hatalmas vevői erő összpontosul. Ugyanez igaz a nagy európai beszerzési társulásokra, amelyek több nagyobb kereskedő javára vásárolnak fel. A szupermarketek vevői ereje azért érdemel külön figyelmet, mert kereskedőként is jelentős befolyásuk van.

Kép: dreamstime
 

A cikk “A szupermarketláncok beszállítói kapcsolatai a fogyasztók szemszögéből” című kiadványban jelent meg. A kiadvány megjelenését az Európai Unió támogatta. A kiadvány tartalmáért kizárólag a Tudatos Vásárlók Egyesülete felelős, és az semmi esetre sem tükrözi az Európai Unió álláspontját.