1913-ban az amerikai tengerészek fehér alsótrikót kaptak felszerelésként – ez volt a T-shirt, azaz a póló első megjelenése. Aztán 1938-ban az egyik amerikai óriáscég, a Sears, gondolt egyet és elkezdett a civil lakosság számára is fehér pamutpólókat gyártani. Először úgy nézett ki, nem nagyon jön be a húzás, nem sokan vásárolták ugyanis a pólókat, az 50-es évektől – a rebellis  Marlon Brando-nak, Elvis Presley-nek, és James Dean-nek köszönhetően – azonban egyre népszerűbb lett a ruhadarab.

Manapság a póló a legolcsóbb módja annak, hogy a gyártók saját logójukban járassák a vevőket, sőt sport, és dizájn reklámnak sem utolsó. De még ha „természetes” pamutként reklámozzák is őket, a pólók bizony sokba kerülnek a gyapotültetvényeken dolgozóknak, és a környezetnek is.

A gyapot ára

A pamut a világ legkeresettebb anyaga, a farmerek Texastól Törökországig évente több mint 19 millió tonna gyapotot termelnek ruhagyártás céljából. A gyapottermelést azonban jócskán megsínyli a környezet. A termelők csak gyapottermesztésre évente 2,6 milliárd tonna rovarirtót használnak el világszerte – ami a teljes éves mennyiségnek több mint egy tizede – állítja az Észak Amerikai Rovarirtó Akció Hálózat.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) számos, a gyapotra leggyakrabban használt rovarirtót „különösen veszélyesnek” nyilvánított, beleértve az olyan szerves foszfátokat, amelyek különösen a csecsemők és kisgyermekek idegrendszerét károsíthatják.

A rovarirtók mindemellett a gyapotföldeken dolgozókat is megbetegíthetik, sőt halálukat is okozhatják. Kaliforniában 1997 és 2000 között 116 rovarirtótól elszenvedett mérgezést regisztráltak az ültetvényen dolgozók között, és India gyapottermelő vidékén a számítások szerint csak 2001-ben több mint 500 ember halt meg vegyszermérgezés következtében. A legtöbb esetben a dolgozók nem is tudják, mekkora veszélynek vannak kitéve, vagy ha tudják is, nincs alkalmuk megfelelő felszerelést használni a vegyszerek kezelése közben. A nyugat-afrikai Beninben a helyiek 45 százaléka vízhordásra használja az egykori vegyszeres tartályokat, sőt 20-30 százalékuk tejet, vagy levest tárol bennük. Emellett nagy veszélyt rejtenek azok a gyárak is, amelyek a vegyszert állítják elő a gyapottermeléshez. 1984-ben az indiai Bhopalban, az egyik gyárban 8000 ember halt meg, mikor mérges gázok szabadultak a levegőbe.

Az ökológusok szerint a gyapothoz használt rovarirtó szerek már az élővilágot is jócskán károsították az elmúlt évtizedekben, csakúgy mint a helyi vízkészleteket, veszélyeztetve ezzel az egész ökoszisztémát. Elég, ha csak azt az egy adatot nézzük, hogy az igencsak vízigényes gyapot öntözése miatt az Aral tó mérete csaknem ötödére csökkent.

Út a pólóig

Miután learatták a gyapotmezőt, a növényt magtalanítják. Elválasztják a magtól a szálakat, amiket azután hatalmas, több mint 200 kilós bálákba pakolnak. Csak az Egyesült Államokban évente 11 millió ilyen bálát használnak fel pamutgyártásra, és 10,5 millió bálát szállítanak szét világszerte. A bálák szállítása a földekről a gyárakba csakúgy, mint a textilgyárak üzemeltetése természetesen energiát követel, legtöbbször fosszilis üzemanyag formájában.

A kész pólókat legtöbbször befestik, e festékek többsége rezet, cinket és egyéb nehézfémet tartalmaz, ami szintén károsítja a környezetet.
A világ összes pólójának 65 százalékát Kínában gyártják, leginkább az amerikai és európai piacra. Az amerikaiak 2002-ben 478 millió pólót vásároltak 6,2 milliárd dollár értékben. Kínában mindezért meglehetősen alacsony béreket fizetnek, ellenben igen hosszú munkaidőt követelnek a gyárakban dolgozóktól.

Mit tehetünk?

Mindez persze nem azt jelenti, hogy a tudatos vásárlónak szintetikus alapanyagú ruhát kellene vásárolnia és hordania, hiszen ezek alapanyaga legtöbbször a kőolaj, ami nem megújítható energiaforrás, és még súlyosabban károsítja a környezetet. Számítások szerint egy poliészterrel kevert pamutpóló szállítással és gyártással együtt súlya egy tizedének megfelelő olajjal, és súlya tízszeresének megfelelő szén-dioxiddal károsítja a környezetet.

A legjobb megoldás persze, ha használt ruhákból állítjuk össze a ruhatárunkat, hogy ezáltal is hozzájáruljunk a pamut újrahasznosításához. Új ruháknál pedig ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy kizárólag természetes pamutból (organic cotton) készüljön a ruha, aminek gyártásához nem használtak fel rovarirtót és műtrágyát.

A cikksorozatról

’A színfalak mögött’ sorozat mindennapos fogyasztási cikkeket mutat be a fogyasztók számára eddig ismeretlen oldalról. Bizonyos dolgok már annyira életünk részét képezik, hogy bele sem gondolunk, előállításuk és használatuk milyen hatással lehet környezetünkre – ezért vizsgáljuk meg őket nagyító alatt. A ’Színfalak mögött’ sorozat a State of the World 2004 (A világ helyzete 2004) című könyvben látott napvilágot, onnan ültettük át magyar nyelvre. A könyv 2004. áprilisában jelent meg magyar nyelven a Föld Napja Alapítvány gondozásában.

Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével.
Fordította: Kalas Györgyi