| Szvetelszky Zsuzsanna
A szeretet szemete
Hull a hó, de hulladék is gazdagon díszíti a karácsonyi tájképet, főleg a városit. Az ajándékozási kényszerrel nő a csomagolás mánia, s vele a méregdrága kellékek tára is.
Többszáz tonna karácsonyi csomagolóanyag kerül szentestétől vízkeresztig országszerte a kukákba. Drága dologról van szó: egy ív papír, egy tekercs díszkötöző sokba kerül, és szerepe mindössze annyi, hogy pár percre elrejtse az ajándékot a kíváncsi tekintetek elől.
Megengedhetjük-e magunknak – egyénenként, családonként, átlagos magyar jövedelemmel – ezt a költekezést? Nem: mégis így teszünk, hisz ezt látjuk mindenhol. Megengedhetjük-e környezetünk jelen állapotában ezt a felelőtlen pazarlást? Nem: ám oly hatásosan csillapítják lelkiismeretfurdalásunkat a papírtekercsekről ránk mosolygó angyalkák, annyira megható egy dísztasak oldalán a pompába öltözött fenyő, a csillagok és a csengők akkora békét ígérnek zsigereinknek – hacsak egy estére is – hogy úgy érezzük: erről nem lehet lemondani, ez a sok szépség ugyanúgy hozzátartozik az ünnephez. Pedig a dekoráció már az árus polcán is szemét, csak meg kell látni benne a gusztustalan, széttépett és összegyűrt gombócot, ami majd nagykarácsony reggelén a kuka mellé gurul.
Néhány percért, amíg a becsomagolt ajándék a fa alatt virít – ha előtte pár napig a szekrény alján lapul, azt ne számoljuk bele –, ezreket adunk ki csomagolóanyagokra. Van, aki több pénzért csomagol (illetve szemetel), mint amennyit más ajándékra szánhat. Nem beszélve az időről, amit a csomagolással töltünk, amit a dekoratív burkolat beszerzésére szánunk, és a helyről, vagyis a köbtartalomról amit a szemét immár levitézlett állapotában elfoglal. A karácsonyi ajándéknak titulált, különösen hasznavehetetlen áruk java része amúgy is eleve, gyárilag van hülyére csomagolva.
Vagyis a karácsony és a szemét fogalma sokkal szorosabban függ össze, mint gondolnánk. Egyre több helyen merül fel az ötlet, kiváltani ezt a papírhegyet anélkül, hogy a karácsonyi hangulat megsínylené. A császárváros kezdeményezése az úgynevezett „Wiener Weihnachtssack”, vagyis a bécsi karácsonyi zsák: egy szépen megvarrott, dekoratív textiltasak, amely csomagoló funkciója mellett lakásdísz is, ráadásul jövőre is az lesz, mert csak egyszer kell megvenni – igaz, akkor két euróért. Környezetbarát és újrafelhasználható. Sok előnye mellett hátránya, hogy uniformizál, utána kell járni, és az ára is meggondolandó. Olcsóbban és stílusosabban jövünk ki, ha magunk készítjük el a vászonzsákokat, akár az egyre népszerűbb patchwork (foltvarró) technikával, de ha erre nincs idő vagy tehetség, akkor ugyanilyen tartós és dekoratív megoldás, ha papír helyett piros vagy zöld kelmébe burkoljuk az ajándékot, és arany, ezüst vagy kék szalaggal átkötve tesszük a fa alá. A kendők jövőre is elállnak, és a formának megfelelően bánhatunk velük. Igaz, a zacskó egyedibb, és ha két-három év alatt megszokjuk, akkor még velünk született rítuskedvelő hajlamunkat is szolgálják.
Hatékonyak, mert együttesen követhető mintákat nyújtanak a helyi kezdeményezések: Kiel városában például ingyenes környezetbarát karácsonyi csomagolási tanácsadás van, kézműves foglalkozásokkal egybekötve. A tanácsadáson több alternatíva közül lehet választani. A használt díszcsomagolók megőrzésével kapcsolatban is okos tippeket kap az ember: ne ragasszunk, csak hajtogassunk és kötözzünk (a szalagokat jövőre is eltehetjük), ne írjunk felejthetetlen üdvözlő sorokat a csomag oldalára, így óvjuk a papírt. Felhívják a figyelmet a boltokban kapható újrafeldolgozott alapanyagokból készült dekorációkra is, amelyek sokszor ízlésesebbek, mint a csillogó-villogó sztaniol-ívek, a tarkabarka műanyag fóliák – ezeket még összegyűrni, zömíteni se lehet tisztességesen, mert „kirúgják magukat”. (A recycling-termékkel megint csak az a gond, hogy pénzt adunk ki olyasmire, ami egyéb módon is kiváltható lenne.) Sőt, ha látjuk rokonoknál, közeli barátoknál, hogy nem kell nekik a díszcsomagolás, nem kínos megkérdezni, hogy elvihetjük-e.
Igazán kreatív ötletnek számít, ha valaki egész évben gyűjtögeti a tartósabb kartondobozokat, és hogy karácsonyi csomaggá váljon, a magazinokban, prospektusokban található képanyagokból kollázst ragaszt az oldalaikra. Kisebb ajándékot tehetünk befőttesüvegbe is, melynek oldalát karácsonyi dekoráció díszíti, és a száját karácsonyi anyaggal, szalvétával fedjük le.
A fa alatt művészien elhelyezett rengeteg ajándék, mind barokkos burkolatban a bőséget hivatott jelképezni: az anyagi és az érzelmi túlcsordulást. Kevesen tudják, hogy ennek a vágyát a médiát kihasználó marketing kelti bennünk, mint ahogy a romantikus, megható kép láttán támadó kielégülés – lám, milyen meghitt az idei ünnep is! – érzése sem sajátunk, hanem a bennünket decemberben ezerszámra körülvevő karácsonyi képekről másoljuk. Ami gyertyagyújtáskor, csengettyűszónál szívmelengető látvány (leginkább: fotótéma a családi albumba), az két óra múlva hasznavehetetlen szemét.
Akkor is, ha sikerült elhitetni, hogy a szeretet ünnepének legszebb perceit díszítjük fel vele.