Ez a probléma nap mint nap új módszertani kérdéseket vet
fel. Ha például egy palack víz széndioxid-mérlegét kívánják megvonni, hogyan
veszik figyelembe a szállításhoz felhasznált gépkocsi széndioxid-kibocsátását?
Egy 300 grammos bélszínszelet esetében hogyan kalkulálják a szarvasmarha által
felböfögött üvegházhatású metángázt, illetve az annak megfelelő széndioxid-egyenértéket?

A legfrissebb vita az internetes adatkeresésről alakult ki.
A közhittel ellentétben a világháló fokozott használata korántsem
“szénsemleges”. Noha lehetővé teszi a dematerializálás –
anyagtalanítás – bizonyos formáját, az internet nagy energiafogyasztó többek
között a számítógépek gyártása és a használatukhoz szükséges villamos energia
révén. A The Times egyik cikkében azt állította, hogy két internetes
adatlekérdezés 7 gramm széndioxid-kibocsátással jár, vagyis ugyanannyival mint
egy vízmelegítő működtetése. A Google azonnal válaszolt a felvetésre, közölve,
hogy saját mérései szerint egy keresés csak 0,2 gramm szén-dioxid termelésével
jár.

Alex Wissner-Gross, a Times által idézett harvardi kutató tagadta, hogy a
Google-ról beszélt volna, állítása szerint általában szólt a világhálóról.
Mérései szerint minden interneten töltött másodperc mintegy 20 milligramm széndioxid-kibocsátással
jár. Mint az AFP hírügynökség kérdésére hozzáfűzte, egy átlagszám nem nagyon
igazít el, mivel figyelembe kell venni olyan tényezőket is, hogy hol
tartózkodik a felhasználó és milyen felszerelése van. Annak érdekében, hogy
személyre szabottan mérni lehessen egy-egy internetező kibocsátását, a tudós
létrehozott egy CO2stats névre
keresztelt speciális programot.

A vitáknak ugyanakkor nem szabad feledtetniük a tulajdonképpeni célt, vagyis egy
új típusú mérési lehetőség megteremtését, amely lehetővé teszi a különböző
tevékenységek hatásainak összehasonlítását annak érdekében, hogy kevesebb széndioxid-kibocsátással
járó életmódra ösztönözzön. Ugyanakkor Hugo Kimber, a Nagy-Britanniában működő Carbon Consultancy
környezetvédő szervezet vezetője arra figyelmeztet, hogy nem szabad várnunk a
cselekvéssel. Ha azt mondjuk, csak türelem, amíg egész pontosan ki nem
számítunk mindent, talán már késő lesz.

Alex Wissner-Gross bízik abban, hogy az új mérési módszer világszerte elterjed,
mivel nagy szükség van a gazdaság széntelenítésére. Egyes nagy áruházakban már
feltüntetik a széndioxid-kibocsátási adatokat is. Lehetséges, hogy 10-20 év
múlva az emberek ugyanúgy számolnak majd széndioxid-egyenértékben, mint
manapság dollárban vagy euróban? Hugo Kimber a maga részéről bízik ebben.
“Ha szigorúbb lesz a széndioxid-kibocsátási norma, az emberek ösztönösen
többet gondolnak majd erre a szempontra” – mondta az AFP-nek.

Forrás: MTI

Kép [cc] lourdes